Fitness, wellness, Skandinávia

2011.03.06. 21:07 - címkék: -

Egyszer, régesrég, álltam a sorban a DM-ben és az előttem álló nő ötvenezer forintért vásárolt és megérdezte tőle a pénztárosnő, hogy van-e pontgyűjtő kártyája és szeretne-e olyat, de nem szeretett volna, és akkor úgy alakult végül, hogy a kedves nő az én kártyámra íratta a vásárlását (remélem, ez nem illegális), így lett rengeteg DM-pontom, amit aztán még tovább gyűjtöttem, abban reménykedve, hogy egyszer hátha be lehet majd váltani valami értelmesre is a buta kuponfüzetek mellett, long story short, most hétvégén váltottuk be wellness-hétvégére. A Balaton még így februárban is elég klassz, alig lézengenek az emberek, vannak viszont kacsák kis jégdarabkákon, meg napfény, meg hosszú fasor, meg pezsgő reggelire. Egyetlen hátrányát találtam az Anna Grand Hotelnak, wellnesshotel létére nincsen benne sportolási lehetőség. Vagyis, van bowling, meg az élménymedencében sakk, ahol a fehér királyt egy zöld növényi szár helyettesíti, az egyik futót pedig egy furcsa kő, reméljük, nem rágógumi volt valaha. Én esküszöm lementem volna sportolni, ha van valami aerobic vagy akvafitnesz vagy legalább gépek. Így kénytelen voltam tepertőt enni hideg előételnek, dögleni, és kiolvasni az idegesítő könyvet arról, hogyan dumáljuk rá a pszichotikusokat a gyógyszerszedésre (muszáj volt), meg az érdekes könyvet arról, hogy a tudatos pillanat meg az interszubjektivitás (nem volt muszáj, de Sternt valamiért szeretem)*, meg az In Style magazint. Az is jó volt.

Különben heti négyszer eljárok a fitnessterembe, ami egyrészt klassz, mindig megdöbbenek azon, hogy mennyivel jobban vagyok lelkileg, amikor kicsit sportolok, de komolyan, közhely. Hirtelen már nem sírok folyamatosan amiatt, hogy sokat dolgozom és kevés pénzem van és nem látom a kiutat ebből, hanem, ez is oké. Gondoltam, hogy majd írok blogbejegyzést az egyes óratípusokról, mert már kipróbáltam kb az összeset, de aztán úgy döntöttem, minek, és nem fogom reklámozni az edzőtermet, mert egyrészt besértődtem a csapvíz miatt, másrészt úgyis odajár boldog-boldogtalan és a múltkor a steppadot igénylő zsírégető órára több órajegyet adtak ki, mint ahány steppad van, ezért tart itt ez az ország. Persze, attól még odajárok továbbra is. Viszem magammal a vizet. Meg az is érdekes, hogy tényleg nem volt időm ősszel edzeni járni, most meg hogyhogy lett időm, persze, igaz, hogy az embernek arra van ideje, amire akarja, de: milyen áron? Jelen esetben az egy állandó, véres harc az elemekkel, hogy én heti négy órát sportolni tudjak, konkrétan elhanyagolom a munkámat, van pár adminisztratív feladat, amit hetek óta húzok, másokat másokra nyomok át, elkésem a mozgásterapeuta képzésről, nem találkozom a barátaimmal vagy kések tőlük, nem megyek fodrászhoz és nem végzek házimunkát. Rettenetes harc. Igazán kíváncsi vagyok, meddig tartható ez fenn.

Valamelyik nap meg, a hétvégén, álmodtam valamit, amiről reggel félálomban azt gondoltam, hogy basszus, nekem tényleg totál az agyamra ment a munkahelyem, de már szerencsére elfelejtettem, mi volt az. Álmodtam valami mást is, amiben az a nemzeti park szerepelt, ahová hatodéves csereösztöndíjam alatt kirándultunk. Finnországba akartam menni csereösztöndíjjal, ahová senki nem akart, mert a sotésok mind görögbe meg spanyolba akarta menni lógni egy hónapra nyáron, így a két finn hely közül megnyertem az egyiket, és nagyon klassz volt. Egy hónap Turkuban, infektológia osztályon. Egyszer elvittek minket egy nemzeti parkba Helsinkitől nem messze, a busztól még több km-t gyalogoltunk fenyők meg moha meg zuzmó között, aztán odaértünk egy kis tóhoz fenyőerdők közepette, rettenetesen hideg volt a víz és nagyon tiszta, nekem persze be kellett mennem a vízbe menőzni, aztán sütöttünk kolbászt, aztán futottunk mintegy 3 kmt az utolsó buszra. Lenyűgöző volt az egész, sötét fenyők, tiszta, jéghideg tó, egy kis faház a parton. Ezzel a hellyel álmodtam. Reméljük, az univerzum / a tudattalanom nem azt szeretné üzenni, hogy disszidáljak skandináv országba orvosnak, mert még mindig semmi kedvem megtanulni svédül.

*Feltett szándékom, hogy folytatom az olvasónaplómat egyszer, és nem is rakok el kiolvasott könyvet, itt tornyosulnak az asztalomon hónapok óta. Nem adtam fel, fogok róluk írni.

Fölszedi lomha tagjait s megy

2011.03.03. 09:31 - címkék: -

Van ez a Babits-vers, emlékeim szerint azt tanultuk róla, hogy a tigris meg a szőre valójában agresszor politikai rendszert szimbolizál, ami majd eltűnik, de én mindig leragadtam az eggyel konkrétabb értelmezésnél, pontosan arra az időjárásra illik, ami most zajlik itt, meglátom a hófoltokat és mindjárt eszembe jut egy ilyen kehes tigris. Én kérek elnézést.

Erről beszélek:

jő a fehér tigris, majd elnyújtózik a tájon,
csattogtatja fogát, harap, aztán fölszedi lomha
tagjait s megy, hulló szőrétől foltos a rétség,
megy s eltűnik az új tavasz illatos dzsungelében.

Főleg mentegetőzés

2011.03.02. 14:45 - címkék: -

Jelen pillanatban amúgy a munkám és a fitness megy a blogolás rovására, pedig már múlt héten eszembe jutott, hogy olyan bejegyzést akarok írni, amiben elmesélem, hogy mik történnek velem. A régi szép idők dokumentarista stílusát felelevenítendő. Filmforgatással, kínos témák tantermi oktatásával, külhoni pszichiátriákról kapott ijesztő hírekkel, kritikátlanul drága borokkal, magyar himnusszal, otthon készült pizzával és akciós trópusi koktélokkal, hiphop-aerobiccal, zumbacipővel, csoportdinamikával és különös emberekkel tarkított mindennapjaink kora tavasszal a keleteurópai panelrengetegben. Ilyesmi. Majd lesz rá időm valamikor, és akkor.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította