Jó ügy és finom is

2011.12.03. 21:34 - címkék: -

Idén egészen klassz dolgokat lehet nyerni a sokkicsin, fogok is venni sorsjegyet. Aki nem ismeri, ez gyakorlatilag egy jótékonysági tombola, 1000 forint egy sorsjegy, a befolyt összeget valamilyen jótékony célra adják, idén a Menedékház Alapítványnak. Itt vannak a részletek, menjetek.

Ne próbáld elkapni a zuhanó kést

2011.12.03. 19:06 - címkék: -

Szóval rendet raktam a könyvek körül, az azt jelenti, hogy magukat a könyveket hagytam, ahogy vannak, hanem összerendezgettem a könyvek mögött, alatt, felett dobozkákban vagy szabadon heverő tárgyakat. Elég kemény, különösen pszichés terheléssel járó meló az ilyen, ugyanis a könyvek mögé többnyire azokat a tárgyakat szoktam bedobni, amiről nem tudom, hol lenne a helyük, mert nem tudom, az ilyesféle tárgyaknak amúgy hol van a helyük. Persze, azért voltak olyanok is, amiknek valahol van helyük, csak nem ott, azokat eltettem, de a legtöbb esetben álltam kezemmel a tárggyal tanácstalanul. Nekem az anyukám nem tanította meg, hol tárolja az ember a műanyag kalasnyikovját.

Némi ízelítő:

- szegecses katonai öv, amiben Sarah Connor voltam, és nem hiszem, hogy még valaha fel fogom venni, de kidobni nem akarom
- vállra akasztható műanyag gépfegyver, lásd fent
- kampós alakú, narancssárga csíkos nyalókacukor (nincs ennek valami specifikus neve?), kis cetlivel Neil Gaiman aláírásával az endless.hu-tól
- véradó igazolvány
- rózsaszín John Lennon napszemüveg
- fényképes belépők Angkor-ba
- pink színű plüss bilincs, húgomtól kaptuk Camdenből
- tollas álomcsapda, Anikó hozta valami egzotikus vidékről
- uránpasztilla-utánzat kis tokban, a férjem kapta a paksi erőműben tett látogatása során
- sárga műanyag buborékfújó, amivel a Balcsin fújtam buborékokat idén nyáron
- füstölők szépen becsomagolva és masnival átkötve, nem tudom, kitől kaptam, miért és mikor
- levél, amit az első szerelmem írt a katonaságtól, teljesen véletlenül pont ma délelőtt jött szóba, amikor arról beszéltünk Hajnalkával, hogy a freemailes postafiókunk megszűnésével milyen leveleink törlődtek, bezzeg a papír
- rizstejes szappan, a thai napokon vettem a Nagycsarnokban, mert ha bármit vásároltál, akkor részt vehettél a sorsoláson, ahol a thai nagykövetség kisorsolt két Bp-Bangkok repjegyet, persze nem nyertem
- a lakásomnak az a kulcscsomója, amin a postaládakulcs is van
- két db, különböző időpontokban lejárt erkölcsi bizonyítvány
- két db bőröndlakat, amit Susie-tól kaptam 2005 őszén, ezzel lebuktatva a (leendő) férjemet: a Két Szerecsenben ültünk, odaadta, ebből rájöttem, hogy a fiúmtól feltehetően Dél-Kelet Ázsiába szóló repülőjegyet fogok kapni karácsonyra / szülinapomra. Nem akartam nyíltan rájönni, olyan ügyesen titkolta addig, ezért elnézést kértem, kimentem a mosdóba, ott ujjongva ugrabugráltam, mint Sarah az Igazából szerelemben, aztán higgadtan és látszólag mit sem sejtve visszamentem az asztalhoz
- egyszer kaptam egy pénzjutalommal is járó szakmai díjat és annak a zöld bársony hengeres tokja
- a születési anyakönyvi kivonatom (ja, a fontos papírokat nem így kéne tárolni, tudom), amin a nevem nem a magyar helyesírás szabályai szerint szerepel, mert írógéppel töltötték ki és nem volt rajta hosszú í betű, azóta se tudom pontosan, hogy hívnak
- az a papír, amire jegyzeteltem, amikor Thaiföldön elmondta a sorsomat a thai asztrológus bácsi. Megnéztem, azt írja, 44-45 éves korom körül fogok külföldi országba költözni, nehéz idők kapcsán. A férjemnek is ezt jósolta, úgyhogy gondolom majd együtt költözünk Kanadába. Esetleg Sopronba költözünk, amit addigra Ausztriához csatolnak
- névtáblák külföldi kongresszusokról, ezeket mindig kidobom, de néhány valahogy túlélte
- piros majom kulcstartóállat, amit Nikétől kaptam, valamint elődje, a barna maci kulcstartóállat. A munkahelyemen töltött időszakokat kulcsállatokban mérem: a maci korszaka (kezdőként, egyedül, elveszve) után következett a piros majom korszaka (baráti kollégák közt, kiváló főnökökkel, jó hangulatban), majd a bizarr műbőr gombszemű macska furcsa, változásokkal teli korszaka, mígnem idén hirtelen felindulásból vásároltam egy hódot, elkezdtem oldalt választani a hajam, dobozokban vinni az ebédemet és pilatesre járni, ezt nem tudom még, mit jelent
- két db magnókazetta, természetesen válogatás
- Kis útmutató az élethez c. zsebkönyv, ott nyílt ki, hogy "soha ne próbáld elkapni a zuhanó kést"
- valamint tollak, könyvjelzők, beszállókártyák, képeslapok, torokfertőtlenítő cukorka, csomagolópapír, dugicsoki

Én amúgy is inkább az a típus vagyok, aki nem próbálja elkapni, hanem félreugrik.

Rendszeres kötelező egészségügyes rinyálás

2011.12.03. 15:33 - címkék: -

Ja, meg kaptunk üzenetet az orvosi kamara elnökétől, hogy magyar orvosnak itthon a helye, nehogy menjünk Szlovákiába dolgozni*, meg kaptam egy levelet, hogy mostmár fizessek az orvosi kamarának ötvenezer forintot**, mertkülönben. Isn't it ironic.

(*Mert Szlovákiában alacsony béreik miatt felmondott 2000 orvos és épp szükségállapot van, és ott amúgy alapból kétszer-háromszor annyit kerestek az orvosok, mint itthon, szóval ha valaki nem tízszer annyit akar keresni és nem tud angolul, nem akar megtanulni svédül, de tud szlovákul, akkor... nem, nem tudom, igazából kinek érné meg odamenni.)

(**Volt 2-3 év, amikor nem volt kötelező tagnak lenni, és énszerintem én akkor nem voltam tag, őszerintük meg igen, ezért eltérő a véleményünk a tagdíj ügyében is. Hasonló helyzetben lévő kollégáim jogi áttekintés után végül be kellett, hogy fizessék, szóval előbb-utóbb rám is ez vár, csak még eddig nem vett rá a lélek.)

Pánikot kerüljük

2011.12.01. 22:35 - címkék: -

Egy youtube-videót és egy doboz ginger tea* granulátumot kaptam tegnapelőtt, habár az utóbbi nem közvetlenül kapcsolódik a blogoláshoz, csupán közvetve. Imádom. (A blogolást is biztos, de most a ginger tea-t.)

Valahogy úgy vagyok a bloggal, hogy szerintem én minden lényegeset elmondtam már korábban, illetve a lényegtelen dolgok közül is azokat, amiket akartam. Persze, ez nem igaz, most kapásból eszembe jutott egy személyes és egy szakmai téma, amiről még nem írtam és szeretnék, de mégis az érzés az ez. Most írjam le huszadszorra is, hogy pedig akár szerethetném is a telet, hó meg szaloncukor meg minden, de énrajtam ilyenkor már a téli depresszió uralkodik? Már elmondtam tavaly meg tavalyelőtt meg azelőtt. Minek még egyszer, semmi értelme. Persze, lehet, hogy ez már a tünete.

Amúgy aktuálisan természetesen a téli depresszió uralkodik, valamint azokra az orvosokra haragszunk ma, akik kitanulják a homeopátiát, és utána lebeszélik a betegeket a korszerűen beállított gyógyszeres terápiáról. Ezzel szemben a fogorvosom sajnos nem homeopátiás módszerekkel dolgozik, hanem nagy fúrókkal meg csiszolókkal, a november során leszedte a fogköveimet és két fogat betömött, amely természetesen anyagilag és érzelmileg is megviselt, de sokkal kevésbé a vártnál, mert én súlyos százezrekre, hosszadalmas gyökérkezelésekre és nem szűnő fájdalomra számítottam. Nagyon jó fej fogorvosom van, szeretem, mostanában az a szavajárása, hogy "pánikot kerüljük". Eleve az egyik fogat ki akarta húzni, de aztán mégis megmentette.

Az univerzum meg fel akar, úgy tűnik, vidítani, reggel megtaláltam az elveszett fülbevalómat, amit úgy vesztettem el, hogy rögtön vásárlás után. Megvettem a boltban és másnapra eltűnt, két hónappal ezelőtt. Kb ezer forintos bizsu volt, nade mégis, egyszer sem viseltem. Ma meg ott volt reggel a könyvek között, fogalmam sincs, hogy került oda, gondolom, Mrs. Dalloway hordta eddig, vagy valamelyik másik. És megérkezett az avontól vagy oriflame-től (tényleg nem tudom) rendelt gránátalmás arckrémem is, nagyon boldog vagyok tőle, mert a decemberi katalógusból rendeltem, ami december 1-től érvényes, és máris itt van, aranyos kis tégelyben van, a tetejére gránátalma van rajzolva (gyengéim a különös gyümölcsöket tartalmazó kozmetikumok, hát még ha rá is rajzolják őket), rózsaszínű, jó illatú krém, és csak ötszáz forint volt egy doboz. Hát ezek az apró örömök az életben, különben meg nyomorúságosan vonszolom magam sötét reggeleken a ködben és csak azért nem rendelek Philips fényterápiás lámpát magamnak, mert úgyse használna.

*Miért nem magyarul írom, hogy gyömbértea, nos, nem vagyok rá hajlandó, mert Magyarországon nem kapható ilyen. Nem létezik "gyömbértea granulátum", csak dzsindzsörtí. Vagy ha láttok valahol, küldjetek pár tonnával és akkor onnantól majd úgy írom.

Money for nothing and chicks for free

2011.11.28. 22:05 - címkék: -

Küldjetek pénzt, virágot, bonbont. A medvecukorból van még egy csomó, köszönöm :) Nyilván sokat segítene, ha lenne nálam donate gomb vagy a számlaszámom, dehát nincsen, úgyhogy akkor nem tudom, küldjetek szeretetet. Amúgy simán egy csomó anyagi nyereséghez jutottam már a blogolás révén, például bioséfes kajához, meg egyszer volt fenn reklám, abból vettem egy gatyát, meg biztos volt még más is, ami nem jut eszembe.

(via yummie.hu, magamtól nem tudnék ilyesmiről)

Failed in everything that comes to mind

2011.11.28. 20:11 - címkék: -

"Good, because the people around you are vampires. They'll suck your vanes dry. Crack open your bones and lick out the marrow. You've done enough for them, so step away." (Alice Morgan)

Luther-t nézünk, mert a múltkor a kocsmában az L. és Noiz igen hosszú ideig felváltva és egymás szavába vágva éltették, hétvégén megnéztünk másfél évadot, úgyhogy mostanában kizárólag szörnyűségekre tudok gondolni. Amúgy tényleg jó, csakhát nem egy kifejezetten feelgood sorozat. Ez meg az első rész soundtrackjéből való.

2011.11.28. 12:33 - címkék: -

Azt mondta a múltkor valahavolt kedvenc Főnököm, hogy én biztosan halálra unnám magam, ha egy évig housewife lennék Kaliforniában, úgyhogy azóta azon gondolkodom, vajon igaza van-e. (Gyakran igaza van.) Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy unatkozzak. Valamivel mindig el lehet tölteni az időt, nekem elég jó a képzelőerőm, például elképzelek jövőbeli katasztrofális eseményeket és azon szorongok, hogy be ne következzen, vagy hogy ha bekövetkezik, mit fogunk tenni. Vagy ha nem jut eszembe semmi jó, akkor csak simán szorongok. De unatkozni

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította