Never win and never lose

2011.10.11. 13:03 - címkék: -

Szóval jó kedvem van, már tegnap is gyanakodott a férjem, hogy miért van jó kedvem, amikor PMS-ből kifolyólag most kellene szörnyetegnek lennem éppen, és az idő is rossz. Nem tudom. A munkahelyemen előléptettek, és ennek örülök, meg a férjemet is előléptették, és annak is. Általában nem szoktam örülni az ilyesmiknek, se ünnepelni, se szakvizsgákat, se PhD-t, mert egyrészt ez eleve alap, meg kell csinálni, másrészt számtalan külföldi egyetemen sokkal többet jelent egy szakvizsga vagy egy PhD és nagyobb követelményekkel jár, harmadrészt se pénzt, se szabadidőt, se kertes házat nem adnak érte, negyedrészt mire megcsináltam, már annyira elfáradtam, hogy semmihez se volt kedvem. Vagy mittudomén. Most is tisztában vagyok vele, hogy egy efféle előléptetés, hogy klasszikust idézzek, "kb annyit jelent, mint hogy mennyi követőd van youtube-on", meg azzal is tisztában vagyok, hogy csak egy keleteurópai ország belterjes kis terében sikerült elérnem ezt és külföldön biztos kiröhögnének stb stb, de most ezek mind nem izgatnak, hanem ki is találtam, hogy elmegyünk három napra Lillafüredre wellnesshétvégére megünnepelni, és kész. Még azt is kitaláltam, hogy ma szabadnapos vagyok, de be kell ugranom a munkahelyemre, este meg a kocsmába, és a kettő között a Szabó Ervinben fogok olvasni, klassz lesz, remélem, az egyetemisták ilyenkor még nem kezdenek tanulni és nem nyüzsögnek ott ezrével és hideg sincs.

Meg még azt találtam ki, hogy kb június óta nem igazán költöttem pénzt a külsőmre, mert annyira takarékoskodtam, hogy ki tudjam fizetni a folyószámlahitelemet (ki is fizettem és meg is szüntettem különben, ami klassz), de most már igazán rám férne valami, és mi lenne, ha elmennék a Bamboo Nail Spába, ha egyáltalán megvan még az a hely, egy jó manikűr-pedikűrre. Ezen még gondolkodom, mert azért elég drága. Viszont vettem magamnak egy pár fülbevalót, tök jó kék, az Orsay-ban, 1100 HUF, és mindjárt rossz idő lesz, amit ugyan utálunk, viszont elővehetem a csizmáimat, és tavalyelőtt idegességemben vettem magamnak egy klassz barna bőrcsizmát, tavaly meg protekciósan rém olcsón szereztem egy Ugg-ot, meg van még az, ami már ugyan kicsit rongyos, de pár éve vettem New Yorkban. Most milyen jó életem van, komolyan. És nem beszélve arról, hogy hamarosan átállítjuk az órát, amit imádok, egy órával tovább lehet aludni, amit legalább egy hétig érezni fogok és csodálatos lesz. Továbbra is támogatnám az ötletet, hogy havonta állítsuk egy órával vissza az órát, amíg körbe nem érünk. Valamint vettem magamnak sütőtököt, de már kicsit unom, mert szeptember óta hetente megeszek egy egészet (a férjem utálja), és ezért most kitaláltam, hogy sütök egy olyan süteményt, hogy ennek a tésztája némi beleszórt meggyel, mert se kedvem, se pénzem, se időm áfonyával meg pekándióval szórakozni, viszont meggy van a fagyasztóban, és viszek holnap a kis kollégáimnak. Kicsit leégett az alja, dehát mindegy, ezzel kell beérniük.

Lehet, hogy a D-vitamin használt, amit beszedtem immunerősítési céllal. Ezenkívül C-vitamint, multivitamint, Actimelt, Echinaecea-teát, kamillateát és mézet nyomatok, és nyomatékosan ajánlom az immunrendszeremnek, hogy most már próbálja meg túltenni magát a munkahelyi stresszen végre, és tegye a dolgát. Ma már mintha kezdenének fűteni a lakásban is, úgyhogy lehet, hogy a fagyhalált is elkerüljük. És valamelyik női magazinban meg azt írta a horoszkópom, hogy hallgassak zenét, mert az engem feltölt, és rájöttem, hogy jé, tényleg milyen régen hallgattam, de a régieket már unom, úgyhogy írtam az L.-nek, hogy küldjön zenéket, és küldött is elég jókat, például ilyet. (Természetesen egy nő énekel szomorúan, de ugye nem is vártunk mást.)

Get married, in any case

2011.10.11. 10:48 - címkék: -

A Filozófus szerint így, hogy bioetika képzés nincs a CEU-n, inkább filozófiát kéne tanulnom ott. Hát, erről nem vagyok meggyőződve teljesen, nem tudok elszakadni sajnos a sztereotípiától, miszerint a filozófusok fotelben merengő, szakállas férfiak*, én pedig egy túl gyakorlatias nő vagyok. Nem beszélve arról, hogy igazából én nem is akarok belevágni és éveket tölteni valami teljesen új dologgal, hanem csak a fél éves, kiégésprevenciós carrier breakemre vágyom**. Jó, most lehetne ezen vitatkozni, de én komolyan azt gondolom, hogy így 9 év után lassan szüneteltetni kellene egy kicsit a gyógyítást és másvalamivel foglalkozni, és higgyétek el, utána újult erővel sokkal nagyobb hasznomat venné a társadalom, empatikus lennék megint, mint a nyavalya. Hát, nem teljesen látom még mindig, hogy hogyan valósítható ez meg, illetve megvalósítható-e. Legjobb lenne persze, ha gyermekszülés keretében valósulna meg, de azért legyen az embernek B-terve. (A címben szereplő tanács Szókratésztől.)

*Jó, mondjuk összesen hármat ismerek személyesen, azok közül az egyik rocksztár, a másik orvos és ex-rocksztár, a harmadik meg egy hosszú, göndör, vörös hajú háromgyermekes anya.

**Meg sok pénzre.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította