Citrom ellen citromfű

2011.06.19. 11:55 - címkék: -

Ez lett a citromfűszörp. Mekkora mázli, hogy tavaly Volt-fesztiválkor itt tanyáztak Húgom haverjai, és anyukám nem dobta ki az üvegeket (nem, mi nem iszunk vodkamartinit, hová vezetne az). Ezt a receptet csináltuk, hát, remélem, iható, mert jó sok lett.

üvegek

Még egy kör

2011.06.18. 18:29 - címkék: -

Közben tegnap becsatlakozott a férjem is, ettünk az újonnan megnyílt Deák étteremben csülköt. Vagyis csak én ettem csülköt, de értsétek meg, muszáj volt, már 4 napja nézem kiírva a táblájukra a csülkös ételeket, és eleget bicikliztem, megérdemlem. Ma meg elbicikliztünk Brennbergbe, ahol vendégül lettünk látva pogácsával meg bodzaszörppel, aztán még vettünk maci alakú jégkrémet is a kocsmában. Visszafelé Görbehalmon a tó mögött átmentünk Ágfalvára, a Fehér-úti tónál kezdődik az út, az nem egy kifejezett bringaút, hanem hepehupás, agyagos földút, szerencsére lefelé kell rajta gurulni. Pipacs, tó, út, gólya, rét.

pipacs tó út

2 db gólya rét

Ágfalván van a sórogom vidéki birtoka, úgyhogy ott is vendégül lettünk látva bodzaszörppel meg kávéval (azért így lehet kirándulni), részemről evett az irigység, ők is erdő melletti házban laknak kerttel, ahol úgy nő a rukkola, mint a dudva. Ágfalváról meg már csak begurultunk Sopronba, kicsit esett az eső, de annyira azért nem, hogy felvegyük az esőkabátot. Ez az útvonal. Nagyon jó, mert odafelé emelkedik, visszafelé lejt. Kattintva ott vannak a részletek, ha valakit az érdekel.Ma még meghív minket vacsorázni az anyós a születésnapja alkalmából (errefelé ez így megy), holnap pedig csinálok citromfűszörpöt, aztán vége is az idillnek.

További nyaralás

2011.06.17. 16:23 - címkék: -

Először is találkozom Kalibbal és cuki gyerekeivel, még épp időben, mielőtt elköltöznének, kapok tőlük csokit (hű, kicsit elolvadt), azután elbiciklizem Fertőrákosra (kb. 8 km, meg vissza is 8 km). Oda vezet egy bicikliút, amit még sose próbáltam, mert gyalog szoktam menni, vagy busszal, de majd most. Mindjárt egy nagyon hosszú, kellemes lejtővel kezdődik, amiről lehet sejteni, hogy visszafelé el fogok rajta pusztulni, és tényleg. Utána meg az erdőben vezet az út, majdnem végig kavicsos, így néz ki. Van rajta sikló is, vagy mi ez.

út kígyó

A Tómalom mögött vezet el, ami egy tó, a másik felén van kiépített fürdőhely is, ez a horgászhely, nem lehet benne fürödni meg különben is elég algás, de horgászok nincsenek, úgyhogy visszafelé napozok a stégen.

nád víz

A bicikliút legvége dombon felfele vezet, úgyhogy beesem a nagyszüleimhez.
isolde (lihegve): - Biciklivel jöttem, adjatok vizet, hadd üljek le.
Nagypapa: - Jah, ugyan már. Negyven évig naponta oda-vissza, télen-nyáron így jártam be Sopronba.
isolde: - Télen? De ha hó volt?
Nagypapa (magától értetődően): - Hát akkor azon a részen, ahol túl sok hó volt, felvettük a biciklit a vállunkra és gyalogoltunk. Na jó, hát ha akkora hó volt, akkor már eleve gyalog mentünk.

Elküldenek a boltba, az vicces, utoljára 12 éves koromban mentem le bicilkivel a fertőrákosi boltba, ugyanaz a bolt van, a nagymamám ad pénzt, hogy magamnak is vegyek valamit. Veszek magamnak pálcás jégkrémet, a pálcájával nyerek még egy jégkrémet, aztán visszajövök.

Fertőrákos így néz ki.

táj szőlő

Na megyek, iszom egy kávét.

The old hometown looks the same

2011.06.16. 15:43 - címkék: -

Keresztül-kasul bicikliztem Sopronon, elmagyaráztam a volt könyvelőmnek, hogy nem érdekel a munkám (itt dobott egy hátast, még én csodálkoztam, hogy ennyire csodálkozik), mert én már háztartásbeli akarok lenni, borsót fejteni, lekvárt főzni, gyereket nevelni* (amikor már tudott beszélni, azt mondta, nahát, hogy minden nő életében eljön egyszer ez a szakasz. Komolyan olyannak néztem ki, mint akiből ez hiányzik? ennyit az emberismeretről), aztán nézegettem termeket a tervezett mozgásterápiás hétvégéhez, amelynek során igen segítőkész emberekkel találkoztam, beleértve volt iskolatársat is, aztán elmentem a leendő könyvelőhöz, akinél lealkudtam az árat (még így is nagyságrendekkel több, mint az előző, de olcsóbb, mint Pesten).

Sopronban biciklizni klassz, mindenhol átengedtek az autósok, vannak bicikliutak is, az egyetlen hátránya, hogy állandóan és mindenhol dombok vannak, totál kikészültem. De komolyan, öreg vagyok én már ahhoz, hogy a Patak utcán tekerjek felfelé.

Ezt ettem ebédre itt, jegeskávé Illy kávéból vaníliafagylalttal, puncsos mignon, banános mignon. God I love this place.sütik

Aztán elkezdett jönni nagyon a fekete felhő nyugatról, meg fújni a szél, és nekem eszembe jutott az időjárásjelentés, úgyhogy gyáván hazatekertem, pedig még nincs vihar.

*Ja, nem vagyok terhes, ezeket mindig félre szokták érteni az emberek.

Vizet prédikál

2011.06.16. 11:01 - címkék: -

Itt van egy érdekes cikk a hamburgeradó vs. alkoholizmusról a bioetika blogon, én addig elbiciklizem a könyvelőhöz. A mindenkori kormányok alkoholprevenciós politikájából szerencsére már lelkes egyetemista koromban kiábrándított egy kormánytag a stockholmi reptér várótermében (a Fiatalok és alkohol nevű miniszteri konferencia volt, ahová azért jutottam el én, mert kb. én voltam az egyetlen alkoholprevencióval foglalkozó, angolul beszélő huszonéves az országban, nagyjából annyi a sztori, hogy a WHO-s arcok nagyon lelkesek és pozitívak voltak, a politikusarcok meg nemtörődömek és lekezelőek, és a csávó kvázi pofán röhögött, amiért lelkesedtem.) Én különben szeretem az alkoholt*, nem lennék boldog, ha még ennél is drágább lenne, az viszont nagyon boldoggá tenne, ha nem nyomorúságos állapotban lévő alkoholistákkal és traumatizált családtagjaikkal lenne tele az egészségügy minden szeglete.

*Különösen a pálinkát, aztán az egyéb töményeket, a whisky-t talán kevésbé, a Becherovkát pedig utálom, de az elmúlt hétvége tapasztalatai szerint létezik olyan zene, amikor már ráfanyalodom.

A fiatalkoromon nosztalgiázom

2011.06.15. 23:35 - címkék: -

Az államvizsgámon gondolkodtam most itt a többiek kapcsán. Nekünk augusztusban volt, előtte feljöttem a koleszba lakni, három szobával arrébb meg Exem lakott, akinek már új csaja volt Pécsett, de még nem lehetett tudni, mi lesz belőle. Együtt csináltuk végig az egyetemet, ugyanabban a koleszban, hát ez így kicsit fura volt, de elviselhető, részemről Görinek voltam a szeretője vagy mi, és éppenséggel nem lehetett tudni, hogy szakít-e miattam a nőjével vagy sem. Göri barátnője egy Fogorvoslány volt, én szerettem volna, ha elmegy békével, mert én akartam lenni a barátnője, de Göri ennél bonyolultabbra kavarta a szálakat, azt máig sem tudom, hogyan is volt tulajdonképpen, kit mivel szédített. Mindenesetre akkoriban a Fogorvoslány már több mint egy hónapja tudott rólunk, ezért augusztus első felében lege artis megátkozott engem, és ez egy erdélyi lány volt, ki tudja, miféle átkokat ismer.

A Sziget alatt is az államvizsga tesztkönyvet csináltam, délelőtt némi tesztek, este Sziget, ahol drogprevenciós sátorban nyomultunk. Az általános orvosi karon az államvizsga teszt úgy nézett ki, hogy voltak kötelező tantárgyak, azokból a fejezetekből mindig volt tesztkérdés, és voltak kisebb szakterületek, amelyek közül minden évben egy, kiválasztott fejezetből voltak kérdések, például urológia vagy fül-orr-gégészet, ilyesmi. Egy ilyen kisebb fejezet a fogászat is, de az általános orvosi karon sosem szokták benyomni a fogászatos kérdéseket. Én persze mindenkinek mondtam, hogy idén tutira fogászat lesz, mert engem megátkozott a Fogorvoslány, és azok is voltak tényleg. Jó alaposan megtanultam mindet, hehe. Akkor még nem volt Neptun, este a Nagyvárad téri elméleti tömb falára függesztették ki a pontszámokat, elmentünk Exszel megnézni, keresgéltük a csoporttársaink nevét, mire odajött egy bácsi együttérző mosollyal, hogy: "Felvételi pontok?". Oh, please.

A szóbeli meg három napig tartott, ABC-sorrendben haladunk, én szerdára estem volna, de hétfőn volt a dédnagymamám 100. születésnapja Fertőrákoson és azon ott akartam lenni, úgyhogy írtam egy levelet a rektornak, hogy kedves rektor úr, kérem, tegyenek az első napra, mert ott akarok lenni a dédnagymamám 100. születésnapi buliján. Át is tettek. Kijött a helyi újság, megkérdezték a dédmamámtól, hogy mi a hosszú élet titka, mire ő: "sokat kell dolgozni". Aztán következett az, hogy el kellett dönteni, milyen orvos legyek, meg rezidensfelvételi, meg Göri-féle kavarások, könnyek, dráma, csalfa hitszegés, és ebben az augusztusban volt az is, hogy a Zalaegerszeg megverte a Manchester United-ot 1:0-ra. Epic times. A visszavágóban persze a Manchester nyert 5:0-ra.

A fiatalkoromon nosztalgiázom

2011.06.15. 23:35 - címkék: -

Az államvizsgámon gondolkodtam most itt a többiek kapcsán. Nekünk augusztusban volt, előtte feljöttem a koleszba lakni, három szobával arrébb meg Exem lakott, akinek már új csaja volt Pécsett, de még nem lehetett tudni, mi lesz belőle. Együtt csináltuk végig az egyetemet, ugyanabban a koleszban, hát ez így kicsit fura volt, de elviselhető, részemről Görinek voltam a szeretője vagy mi, és éppenséggel nem lehetett tudni, hogy szakít-e miattam a nőjével vagy sem. Göri barátnője egy Fogorvoslány volt, én szerettem volna, ha elmegy békével, mert én akartam lenni a barátnője, de Göri ennél bonyolultabbra kavarta a szálakat, azt máig sem tudom, hogyan is volt tulajdonképpen, kit mivel szédített. Mindenesetre akkoriban a Fogorvoslány már több mint egy hónapja tudott rólunk, ezért augusztus első felében lege artis megátkozott engem, és ez egy erdélyi lány volt, ki tudja, miféle átkokat ismer.

A Sziget alatt is az államvizsga tesztkönyvet csináltuk, délelőtt némi tesztek, este Sziget, ahol drogprevenciós sátorban nyomultunk, a koncertek közül egyedül arra emlékszem, hogy szakadt az eső a Cure alatt, meg hogy összevesztem Görivel, mert nem hitte el nekem, hogy merre van a Metal Hammer színpad, pedig én tudtam jól. És elmentünk egészen a Világzenéig, mert ott adtak csapolt Kilkenny-t, és feküdtünk a fűben és azt mondta, szeret. Az általános orvosi karon az államvizsga teszt úgy nézett ki, hogy voltak kötelező tantárgyak, azokból a fejezetekből mindig volt tesztkérdés, és voltak kisebb szakterületek, amelyek közül minden évben egy, kiválasztott fejezetből voltak kérdések, például urológia vagy fül-orr-gégészet, ilyesmi. Egy ilyen kisebb fejezet a fogászat is, de az általános orvosi karon sosem szokták benyomni a fogászatos kérdéseket. Én persze mindenkinek mondtam, hogy tutira fogászat lesz, mert engem megátkozott a Fogorvoslány, és azok is voltak tényleg. Jó alaposan megtanultam mindet, hehe. Akkor még nem volt Neptun, este a Nagyvárad téri elméleti tömb falára függesztették ki a pontszámokat, elmentünk Exszel megnézni, keresgéltük a csoporttársaink nevét, mire odajött egy bácsi együttérző mosollyal, hogy: "Felvételi pontok?". Ó, ugyan.

A szóbeli meg három nap, ABC-sorrendben haladunk, én szerdára estem volna, de hétfőn volt a dédnagymamám 100. születésnapja Fertőrákoson és azon ott akartam lenni, úgyhogy írtam egy levelet a rektornak, hogy kedves rektor úr, kérem, tegyenek az első napra, mert ott akarok lenni a dédnagymamám 100. születésnapi buliján. Át is tettek. Kijött a helyi újság, megkérdezték a dédmamámtól, hogy mi a hosszú élet titka, mire ő: "sokat kell dolgozni". Aztán következett az, hogy el kellett dönteni, milyen orvos legyek, meg rezidensfelvételi, meg Göri-féle kavarások, könnyek, dráma, csalfa hitszegés. És ebben az augusztusban volt az is, hogy a Zalaegerszeg megverte a Manchester United-ot 1:0-ra. Epic times.

Később a dédmamám meghalt öregségben, a Fogorvoslány elköltözött Göritől, és hozzáment valami rendes emberhez, Göri feleségül vett egy harmadik lányt, én lemondtam a klassz infektológus állást és pszichiáter lettem, aztán megismerkedtem a Bright nevű bloggerrel és hozzámentem, Exem együtt maradt a pécsi lánnyal, eddig egy fiuk született, a ZTE pedig a visszavágóban 5:0-ra kikapott a Manchestertől.

És a nyár a napfény nélkül mondd mit ér?

2011.06.15. 13:18 - címkék: -

Azért nem olyan rossz a helyzet, két hete Balatonkenesén voltam (jó, egy kongresszuson, ahol első nap az előadásomat csináltam, másnap meg előadtam és egyébként is többnyire szakadt az eső), aztán Horányban (jó, a mozgásterápiás képzés keretében háromnapos sajátélményen, de közvetlenül a Dunaparton reggelizni a napfényben azért elég jó), a hosszú hétvégén a Balatonnál (a bejegyzéscímet küldöm mindenkinek, aki szereti), most meg mindjárt megyek Sopronba. Ne essünk kétségbe, Sopronban ez az időjárás a normális, ott nőttem fel, tudom.

can't rain all the time

2011.06.15. 11:09 - címkék: -

Nagyjából tíz percem volt összepakolni (mert szombat délelőtt még dolgoztunk, aztán ebédeltünk, aztán indulni kellett a vonatra), úgyhogy bedobáltam mindent, amit találtam, azaz számtalan felsőt és szoknyát, plusz a laptopot meg szúnyogriasztót. A szúnyogriasztót nem is használtuk később, nagyjából két szúnyoggal találkoztam a két nap alatt, de azok is maguktól elmentek. Szerencsére V. felhívott minket, hogy neten vegyünk vonatjegyet, mert a Déliben a vágányokig áll a sor, és tényleg, esélyünk se lett volna elérni a vonatot. Így meg csak elegánsan kinyomtattuk a kis automatából a pontosan ugyanolyan vonatjegyet, mint amilyet a néni ad, és percekig néma áhítattal adóztunk a 21. sz-i technikai fejlettség előtt.

Két óra utazással később leszálltunk Balatonföldvár vasútállomáson, részemről fel voltam készülve rá, hogy a laptop és az átgondolatlan pakolás miatt nagyjából tízkilós táskámat kell majd kilométerekig vonszolnom magam után Földvár utcáin, hacsak nem hisztériás rohamot kapok, hogy menjünk taxival. Felhívtuk V.-t, hogy merre kell menni az állomásról a szállásra, mire azt mondta, hogy "ott az a sárga az, előttetek". Egy perc gyalog. Cuccok nélkül fél.

Az Anna Mária Villa igazából sárga-fehér, oszlopos épület (igazából 3 épület), és úgy néz ki, mint ami a századelőn épült, és később utánanéztem, tényleg. Semmi nehézséget nem okozott elképzelni, ahogy napernyős kisasszonyok kuncognak az oszlopok alatt, aztán vacsoránál kacér pillantások közepette szalvétákra írt szobaszámokat küldözgetnek a pincérrel a lenyalt hajú, zsabós ifjaknak. Akik aztán úriemberként viselkednek a reggelinél, bármi is történt az előző éjszaka, és csak a cselédek osszák enyhén rosszalló tekintettel az előmelegített zsömléket meg a tejeskávét. Némi nehézséget ugyan okozhatott, hogy a Villában nincsenek szobaszámok, hanem minden szobát egy-egy női név jelöl, Andreától Zsófiáig. Mondjuk valamelyik kedves kisasszony ráírta a szalvétára, hogy "Edit", és odacsúsztatta tetszőleges snájdig fiatalembernek, akkor az honnan tudta, hogy ez most a neve vagy a szobaszáma? Aggasztó kérdések ezek. Mi az Erika szobát kaptuk a férjemmel, ami duplaágyas, a vasút felé néz, de egyáltalán nem hallatszott be semmi, van benne egy kis hűtő, tévé, ingyen Wifi, klassz tükrös gardrób, akarok ilyet otthonra is, valamint rácsos gyermekágy (ez még számunkra egy kicsit korai, de legalább kiteregethettük a szélére a törölközőket). Azzal az aprósággal meg ne is törődjünk, hogy Erikának a férjem volt feleségét hívják. Ugyan már.

A többieket, akik már reggel lejöttek, az udvaron sörözve találtuk, kicsit becsatlakoztunk, aztán jöttek a nehézségek, ugyanis este héttől egy konferenciabeszélgetésen kellett részt vennem munkaügyben, amiről kiderült, hogy nem csupán internetet, hanem vonalas telefont is igényel, de a szobákban lévő telefon csak házon belüli telefonlásra szolgál, kifelé nem ad vonalat. Szerencsére a személyzet minden elképzelést felülmúlóan segítőkész volt, ugyanis megengedték, hogy a recepció vonalát használjam, úgyhogy leköltöztem a laptopommal a lobbiba és remekül sikerült az egész, még zaj se volt. Egyébként azon többször meglepődtem, hogy miért nincs zaj, amikor ez 1. családbarát hotel, azaz tele volt gyerekekkel, 2. a közelben megy a vonat, 3. a Balatonparton egyfolytábn részeg turisták és bespeedezett pestiek partyznak. Valószínűleg a sok gyerek eloszlott az udvaron lévő játszótér, a benti meg a kinti medence között, meg volt nekik egy csomó játék, kismotor és gyerekmegőrző is, így békében elvoltak és nem visítottak egyszer sem. Komolyan meglepő volt. A vonat nem hallatszott oda, Balatonföldvár pedig ezek szerint nem Siófok.

Este elmentünk vacsorázni, bár a hotelben lehetett kérni svédasztalos vacsit 2000 forintért, de mi inkább felderítettük Földvár city-t. Néhány étterem, fagyizó, söröző és egy karaoke bár alkotja a vendéglátóipari központot, hiányzik a Balatonon megszokott végeérhetetlen árus sor, de azért lehet kapni gumikrokodilt meg buborékfújót. Veszek buborékfújót és innentől minden percben buborékokat fújok, az L. pedig fotózza őket. A Manna Mia nevű helyen kötöttünk ki (egy csomó helynek rémisztő szójáték van a nevében, nem tudjuk, miért), ahol ettem egy nem túl jó paradicsomlevest (nem szeretem, ha ennyire cukros), egy átlagos pizzát, és mivel az átlagos pizzámat jóval a többieké után hozták ki, a Cég ajándékba adott egy elképesztően finom tiramisut. Egy szavamba sem került, de még csak nem is néztem csúnyán, ők ajánlották fel, és egyéb tekintetben is nagyon kedvesek voltak. Komolyan kezdtem megijedni, a szálláson a recepcióstól a portásig mindenki nagyon kedves és segítőkész, az étteremben a pincér nagyon kedves és segítőkész, mi történik a Balatonparttal, emberek? Aggasztó. Vagy csak Apeh/Köjál ellenőröknek néztek minket. Aztán én lefeküdtem aludni, a fiúk meg csocsóztak hajnali háromig.

Másnap reggeliztünk, ott egy darabig rinyáltam, hogy miért nincs a reggelihez gyümölcs meg elegendő zöldség, erre a néni kihozott két nagy tál paradicsomot meg paprikát, ezenkívül volt mindenféle sajt, felvágott, dzsem, müzli, valamint tepertő és disznósajt. Öregapámnak bejött volna, tepertőt enni reggelire, csak egy kis pálinka hiányzott volna hozzá. Ezután elmentünk a strandra, a Villa nagyjából 10 méterre van a Balatonparttól, de az nem kiépített strand, úgyhogy elgyalogoltunk a kiépített strandig, öt perc gyalog. Az árnyas platánokból álló csodálatos sétányon kell sétálni, ami a legjobb rész egész Balatonföldváron, nagyon szép. Itt sétáltak anno a kisasszonyok a napernyőikkel, és kuncogva tárgyalták egymás között az előző este történteket. Egész nap a strandon vagyunk, fürdünk, olvasok, buborékokat fújok, valamint egyáltalán nem vagyok éhes, de a kortársnyomásnak engedve sajtos-tejfölös lángost, palacsintát, és jégkrémet eszem. Ez még nem minden, mert strand után, de vacsora előtt még eszünk egy hekket is. A köztes időkben a társaságunkban lévő, nálam egytől egyig vékonyabb lányok a túlsúlyukat és a derékbőségüket taglalják.

Este tűzijáték van, engem nem nagyon hoz lázba általában a tűzijáték, de azért elég jó, közben feltámad a szél, a Balatonon méteres hullámok vannak, villog a viharjelzés és a fellőtt szikrákat is viszi a szél. A tűzijáték után pedig utcabál, ami azt jelenti, hogy a Blokk nevű zenekar Hungáriát meg Elton Johnt játszik, mi meg táncolunk. Szerintem harminc felett már semmi sem kínos, nyugodtan ugrálhat az ember Máté Péterre színjózanul.

Másnap reggel jövünk vissza, természetesen sírva, nagyon jó lett volna maradni még egy hetet. Egyet-kettőt. Csomó mindent nem csináltunk, jó lett volna sétálni a városban, olvasni a napozóágyakon a kinti medence mellett, meg komppal átmenni Alsóörsre Fluor Tomi koncertre, de sajnos konzervatív barátaim ez utóbbit egyöntetűleg leszavazták.

 

Főleg bicikli

2011.06.13. 22:18 - címkék: -

Különben én ugyan eddig sose bicikliztem Budapesten, de sok olyan embert ismertem / olvastam, aki meg igen, és nagyon alaposan megtanultam tőlük az elmúlt kb. 8 évben, hogy mindig vegyél sisakot. Eszembe se jutott volna sisak nélkül biciklizni a városban, számomra ez evidencia. És oké, eddig csak az Árpád hídon jártam, meg Óbudán, meg a Margitszigeten, meg a budai rakpart hosszában, egyik sem durva belváros, de errefelé nagyjából minden tizenötödik ember viseli. Jé.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította