We'll pick berries and recline

2011.06.09. 22:00 - címkék: -

Let's get out of this country
I'll admit I am bored with me
I drowned my sorrows and slept around
When not in body at least in mind
We'll find a cathedral city
You can convince me I am pretty

The closer you get to being a pro, the closer you can get to the client

2011.06.09. 20:22 - címkék: -

- Ez másfajta munka ám, mint a tiéd, hogy ülsz egész nap egy irodában - Ezt mondja nekem az új kozmetikus, miközben kegyetlen profizmussal különféle testrészeimet gyantázza. - Mindenfélét elmesélnek nekem az emberek, engem meg minden érdekel, de komolyan, mindent akarok tudni.
isolde (egy kérdés erejéig abbahagyja a nyüszítést): - És nem fárasztó, nem unalmas?
- Áááá, hogy lenne unalmas! Tudod, milyen sokfélék az emberek? Mindenféle történet van. Izgulunk először az érettségin, aztán van fiúja, nincs fiúja, aztán esküvő, jön-e a gyerek... volt olyan vendégem, aki sírva hívott fel, hogy adjak neki tanácsot. És van ám titoktartás is, például van olyan pár, akik már szakítottak, de mindkét tagja hozzám jár, sose mesélek egyikről a másiknak. Majd te is egy idő után, ha már többedszerre jössz, többet fogsz mesélni magadról.

Wow. Csodálkoztam is, hogy már a második alkalommal jöttem, és még nem kérdezte meg, mivel foglalkozom, általában rögtön megkérdezik. És basszus, azért nem kérdezte meg, mert hagy nekem időt, lehet, hogy nem az első ülésen mesélek magamról, de a magam tempójában majd szépen megnyílok. Mondom, ez egy profi.

"The rifle is the first weapon you learn how to use, because it lets you keep your distance from the client. The closer you get to being a pro, the closer you can get to the client. The knife, for example, is the last thing you learn." - Leon, the professional

2011.06.08. 22:22 - címkék: -

Amikor mi végeztünk az egyetemen, az olyan régen volt, hogy még ismeretlen volt a Neptun rendszer, és az államvizsgatesztek eredményét aznap du/este egy papírlapon kifüggesztették a Nagyvárad téri Elméleti Tömb ajtajára. Álltunk Exemmel a papírlap előtt, akkor már pont az Exem volt, mert bár az egyetemet együtt

I'm a leaf on the wind

2011.06.08. 19:21 - címkék: -

Persze, azt már én is elhatároztam, hogy ezekről az évekről majd úgy fogok beszámolni, mintha teljesen direkt, saját elhatározásból csináltam volna. Akkoriban eldöntöttem, hogy fontosabb számomra a hivatásom, a szakmám összes területének megismerése és integrálása, mint a lakás vagy autó. Azon kollégák és mentorok társaságát kerestem, akiktől valóban tanulhattam, és minden alkalmat megragadtam, hogy magamba szívjam a tudást és hogy szélesítsem látókörömet - legyen az éppenséggel egy új, izgalmas idegtudományi probléma, gyanús pszichoterápiás módszer, a pszichiátriát kritizáló ideológia, vagy Lacan. Esetenként idegtudósok, máskor filozófusok társaságába keveredtem, de mérhetetlenül sokat tanultam betegeimtől, hallgatóimtól is. Izgalmas, szellemi kihívásokban bővelkedő évek voltak, ha érdeklődésemet megragadta egy-egy probléma, akár hétvégenként és szabadnapjaimon ástam bele magam a téma irodalmába, nagy nehézségek árán külföldi szakmai rendezvényekre utaztam, és ó, igen, akkoriban még minden egyes kongresszusi vagy tantermi előadásra vadiúj powerpoint diákat készítettem. Halmokban állt a lakásban a vasalnivaló, a mosatlan kávéspoharak, és a pubmedről kinyomtatott és félig elolvasott szakirodalom. A munkaidőn túl is gyakran bent maradtunk, teszteket vettünk fel valamelyik kutatásba, és a tudás fájáról ettem egész doboz bonbonmeggy-generikumokat ettem meg pár óra leforgása alatt. BB-től eltérően ideológiai támadásoknak mondjuk nem tettem ki magam, bár többnyire megvolt a véleményem, de a Halak aszcendensem által meghatározott gyávaság és a neveltetésemmel kapott mérhetetlen rugalmasság révén általában elkerültem a konfliktushelyzeteket. Nemritkán száz forintom se maradt hónap végére, és alig néhány pár új cipőt tudtam magamnak vásárolni egy-egy szezonban, ámde kárpótolt mindezért a pszichiátriának és határterületeinek felfedezésére indított, határtalanul izgalmas utazás.

Valami ilyesmit fogok nyomatni öregkoromban, mintha totál így terveztem volna, szó se lesz benne véletlenekről, meg arról, hogy "megyek amerre visznek, vagy sodródom."

Self-knowledge is the gateway to freedom

2011.06.08. 17:28 - címkék: -

Többek között azért hasznos önismereti csoportokba járni, mert az ember ott visszajelzéseket kap és azok alapján korrigálhatja az önképét, én például egész sokáig abban a hitben éltem, hogy alig eszem édességet, mégis dagadt vagyok, de a háromnapos intenzív dinamikusan orientált mozgás- és táncterápiás sajátélmény-csoporton végre a szemembe mondták, hogy "pofátlanul tolod az édességet és mégse hízol."

Ez most csak arról jutott eszembe, hogy két órával ezelőtt kaptam egy doboz bonbonmeggy-generikumot egy betegtől és már a felét megettem.

Egyszer s mindenkorra

2011.06.08. 10:29 - címkék: -

"Embereknek van a legnagyobb súlya életedben, embereknek, akiket ismertél. Ezen az éjszakán egyszer s mindenkorra megértettem ezt. Hagytam, hogy elröppenjenek a könnyű emlékek, amelyek kellemesek ugyan, de hozzám kötődnek csak. A guadarramai fenyőerdő. Az Ulm utcai napsugár. Csupa könnyű dolog, illanó, de teljes boldogsággal gazdag. Jól mondtam: teljes boldogsággal. De aminek legnagyobb súlya van az életedben, az a néhány ember, akit ismertél. A könyvek, a zene, az megint egészen más. Bármivel gazdagítanak is, csupán eszközök, hogy eljuss az emberekhez. Persze, csak az igazi könyvek, az igazi zene. A többi száraz, rideg dolog. Ezen az éjszakán egyszer s mindenkorra tisztáztam ezt a kérdést."

A Nagy utazáson kívül semmilyen más könyve nem tetszett, az viszont nagyon.

A pszichiátriával tehát valami baj van

2011.06.08. 00:22 - címkék: -

Tetszik nekem a Buda Béla könyve eddig, meglepően könnyed és személyes hangvétellel indít, amelyben a szerző bevallja, hogy "pszichiáter lettem, ha nem is szabályos." Valamint, hogy fiatal éveiben ahelyett, hogy lakást és autót szerzett volna, inkább olvasott, társadalomtudósok közé keveredett, különféle ideológiai bírálatoknak tette ki magát, a "tudás fájáról evett", és nagy nehézségek árán külföldi szakmai rendezvényekre utazott. Arról nem nyilatkozik, hogy ez utólag hogy vált be, megbánta-e, hogy nem a pénzszerzésre fordította az energiáit, hanem holmi okoskodásra meg világmegváltásra. Sajna nem önéletrajz, hanem a pszichiátria története, így többet nem mesél magáról a szerző, hanem otthagyjuk szerencsétlent a hatvanas években lakás és autó nélkül. Ehelyett áttérünk Thomas Szaszra meg a magyar pszichiátria helyzetére, amelynek során nyilvánvalóvá válik, hogy a szerző nem hagyott fel azzal a szokásával, hogy ideológiai bírálatoknak tegye ki magát. Részemről naivan várom, milyen visszhangja lesz a könyvnek, vagyis, hogy lesz-e egyáltalán.

De ez milyen érdekes, hogy emberek képesek feltenni az életüket egy ügyre vagy egy hivatásra, és csak azzal foglalkozni, és nem venni házat meg autót, hanem a szakmáról olvasni és az ideológiákban elmélyedni. Becsvágyból teszik ezt, vagy miért? Ne értsünk félre, nekem is van tudományos érdeklődésem, előszeretettel olvasok szakmai könyveket és járok képzésekre szabadidőmben a saját pénzemből és lakáshitelt ugyan szereztem, autóm sose volt, de én legalább szenvedek emiatt, mert tudok a külvilág létezéséről és hiányzik nagyon a külvilág*. Az autó is, de főleg az erdő, a regényolvasás meg a lekvárfőzés. Van, akinek nem hiányzik a külvilág? Nem szereti annyira? Nem érdekli? Vagy csupán a nemi sztereotípiáról van szó, hogy a férfiaknak muszáj valami maradandót alkotniuk? Igen, azért kérdezek hülyeségeket, meg azért érdekel, mi motiválja a embereket egy komplett szakmai életútra, mert éppenséggel a saját motivációm nem a legfényesebb korszakát éli, ha fogalmazhatunk így. Egyszerűen túl nagy ára van.

*A "külvilág" alatt jelenleg mindent értünk, ami nem pszichiátria, a scifi-akcióhorror-filmektől a flamenco-n át a borsófejtésig.

Never was a quitter

2011.06.07. 19:46 - címkék: -

Ja, vasárnap volt nyolc éve, hogy blogot írok, idén elfelejtettem megemlékezni erről. Tudjátok, első bejegyzés, önazonosság, narratív szelf, van történetem, de nem a történetem vagyok, ésatöbbi. De, a történetem vagyok.

Mondjuk hallgassuk a Baseballs-tól a The Look-ot, ha már ilyen csúful kihagytuk a Roxette koncertet.

Csak valami életjel

2011.06.06. 22:51 - címkék: -

Olyan dolgok történtek, hogy már egy ideje néztem a borsót a zöldségesnél, fejtetlen, hüvelyes borsó, és arra vágytam, hogy borsót fejthessek, meg elkészíthessem a Mariska Mama Borsólevesét, ami a családunkban öröklődő titkos recept. (Oké, nyilván még egy csomó ember készíti így a borsólevest, de én azokkal még nem találkoztam.) Úgyhogy amikor már nem bírtam ellenállni, akkor hirtelen felindulásból kivettem a múlt héten két nap szabit, elmentem a piacra, vettem mindent, ami jól nézett ki, csináltam zellerkrémet (az egy szendvicskrém, ha szereted a zellert, akkor szereted), meg zellerkrémlevest, meg a Borsólevest, meg csirkét zöldborsóval, meg ügyintéztem meg még többet ügyintéztem, meg összefutottam Kislánnyal és kimentünk a Könyvhétre, ahol D. ideadta a Buda Béla új antipszichiátria könyvét, beleolvasva egyáltalán nem annyira anti, viszont nagyon budabélás, majd mesélek, ha kiolvastam. Kávéztunk D.-ék standjánál és odajött egy pasas fényképezőgéppel, hogy ő a Metró újság fotósa és holnap lesz melléklet a könyvhétről és hadd fotózzon le minket és tegyen bele, mondtuk, jó, engedtük, hogy könyveket tegyen az asztalra és fotózgasson, erre másnap nézem a metróújságot, nincs is benne. Nagyon szomorú vagyok. De legalább hatékonyan vigyáztam Kislányra, nehogy könyveket vegyen.

Ezenkívül volt a háromnapos mozgásterápiás hétvége, ez az a képzés, amibe évezredek óta járok és még mindig hátravan egy év, komolyan, hosszabb, mint ... bármi. De a hétvége jó volt, Horányban voltunk egy vízparti helyen, és Horány gyönyörű.

Aztán bementem hétfőn dolgozni és kettő és fél perc alatt ömlesztettek rám ezer feladatot meg egyéb hülyeséget és komolyanmár. Háztartásbeli akarok lenni. Akartam befőzni eperlekvárt is, de arra már nem volt időnk, és mire megint szabira megyek, már tuti nem lesz eper.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította