Y’know I don’t really have time to stop and smell the flowers

2011.04.16. 21:59 - címkék: -

Két héttel ezelőtt akartam eredetileg Sopronba jönni, a Lővér 25 túraútvonalon végigsétálni, és találkozni mindenféle emberekkel, később munka és egyéb programok miatt módosítottam a tervet és inkább erre a hétvégére tettem át, eredetileg csütörtökön akartam jönni, aztán péntek reggel, aztán péntek este, aztán szombat reggel, főleg munka, meg egyéb teendők miatt, végül szombat délelőtt lett belőle. Mint egy ilyen rémfilmben, hatalmas csápokkal nyúl utánam a főváros és mindig, amikor már azt hiszem, hogy most elmenekülhetek két napra, a bokámnál fogva visszahúz, és akkor valahogy kiszabadulok és akkor egy másik csáp a másik lábamat kapja el. Nyilván most is ott kéne lennem és a korábbi bejegyzésekben részletezett határidős feladatokkal foglalkoznom. Azt mondjuk már feladtam, hogy itt egyáltalán bárkivel is találkozzak a könyvelőt is beleértve, a Lővér 25-höz (25 km és nem is ismerem az összes részét) meg kicsit késő lenne délután fél háromkor elindulni, úgyhogy csak felmentem a Várhelyre a Ciklámen tanösvényen, aztán le a buszhoz, legalább megnéztem az ellenkező irányból, hol kellett volna tavaly megtalálnom a jelzést. Az erdei rész 12 km, és névnapomra kaptam anyukámtól lépésszámlálót, aszerint összesen 17.377 lépést tettem meg, de abban már benne van az is, hogy utána bementem az intersparba és vettem ceruzaelemet meg egy felsőt és onnan hazajöttem. Az egész Soproni-hegységben minden talpalatnyi helyen ibolya van, elég jól néz ki.

Előtte meg tettem egy kis kerülőt a Mikoviny utca felé, az még akkor jutott eszembe, amikor tavaly olvastam az interneten, hogy Budapesten az egy program, hogy tömegesen elmennek az emberek a Füvészkertbe megnézni a cseresznyevirágzást, mi meg csak úgy közlekedtünk mindig a Mikoviny utcán a cseresznyefák alatt, jó, szépek voltak mindig, de nem épült rá kifejezett turizmus, szóval akkor elhatároztam, hogy eljövök Sopronba megnézni a cseresznyevirágzást. Japáncseresznye (Prunus serrulata). Nagyon szép.

Al Moody: That’s pretty; what kind of flower is that?
Hank:
That’s a, uh… Purple.  Purple flower.
Al Moody:
Nobody likes a smart ass.
Hank:
I don’t have a fucking clue, which never seems to stop you from asking ever other goddamn time.
Al Moody:
Watch your mouth.
Hank:
I’m not sure if you’ve noticed, but it’s kinda crazy for me lately.  Y’know, I don’t really have time to stop and smell the flowers and then look up their proper names online.

Hozzák már a sörömet, éjjá, éjjá

2011.04.15. 15:04 - címkék: -

Megállított ma két kiscsaj a plázában, hogy akarok-e ingyenes hajdiagnosztikát, gondoltam, szabadnapos vagyok és csak rengeteg bepótolandó feladattal vagyok lemaradva (1 db videófelvétel megtekintése és szkriptek kiválasztása, 1 db oktatóanyag-fejezet megírása, 1 db kb. 70%-ig kész tudományos cikk formába öntése, 30 db ellenőrző kérdés megírása tananyaghoz, 1 db absztrakt megírása kongresszusra, amit április 1-ig kellett volna leadni, 1/2 könyvfejezet megírása, amihez előtte el kell olvasni a téma szakirodalmát, mivel számomra még ismeretlen, 1 db 0%-ig kész tudományos cikk megírása, néhány könyv kiolvasása a mozgásterapeuta vizsgára, plusz 1 db pszichoterápiás könyv kiolvasása, mert az egyik betegemnél szerintem pont arra a módszerre lenne szükség, szóval semmi extra, csak a szokásos), úgyhogy kipróbáltam az ingyenes hajdiagnosztikát, ahol kiderült, hogy milyen sampont kellene használnom és ahol életemben először hallottam az eredeti értelmében használni azt a szókapcsolatot, hogy "egészséges fejbőr".

Régi idők kávéja

2011.04.15. 11:32 - címkék: -

Szóval azt írta az Illy-s csaj, mielőtt ideadta egy hétre kölcsönbe a gépet, hogy, idézem, "ha nem akarsz nem kell róla semmit sem írni", de gondoltam, azért írok róla alaposan, pláne mivel még egy pár napig nálam marad logisztikai okokból, de most az a helyzet, hogy bár ma szabadnapos vagyok, tegnap ellenben ügyelet után még ötig dolgoztam, aztán hajnali kettőig szórakoztam*, és egyáltalán nincs itthon kávé, és inkább erről szeretnék írni.

Úgy kezdődött, hogy 2005 januárjában a Magyar Pszichiátriai Társaság éves Vándorgyűlése, amelyet változatos vidéki helyszíneken szoktak megrendezni, ezúttal Budapesten volt, a MOM Park mozijában, ami azért, valljuk be, elég érdekes kongresszusi helyszín. Odakint lassú pelyhekben esett a hó, szcientológusok tüntettek kis tábláikkal a Csörsz utca sarkán. Másfél hónappal azelőtt költöztem be a fiúm lakásába, két hétre, amíg az enyémet felújítják, és januárban már lehetett gyanítani, hogy a két hétből kicsit több is lesz, sőt eléggé esélyes, hogy a fiúm néhány évtized múlva magyarázhatja az unokáinak, hogy "nagyanyátok idejött két bőrönddel, hogy hadd maradjon itt két hétre, amíg náluk festenek, aztán ötven évre itt ragadt". Sajnos kávéfőző nem volt a lakásban, és én tudtam, hogy ha ezúttal valóban érzelmi biztonságot nyújtó, tartós kapcsolatra vágyom, akkor azt nem lehet neszkávéra alapozni. Szerencsére a kongresszuson nem volt minden egyes előadás elviselhetetlenül naprakész, informatív és magával ragadó, és egyébként is, az isten szerelmére, egy plázában voltunk! Long story short, vettem egy szarvasi kávéfőzőt, amely árkategóriájában a legjobb, legstrapabíróbb kis gép (nem, a szarvasi nem fizet és semmit se adtak kölcsön, csak mondom), le is volt árazva 50%-kkal, mert épp végkiárusítás volt a Keravillban.

Az utóbbi hónapokban már elég ócskán nézett ki szegény így hat év után, itt-ott repedt volt, a nyele letörött, de működött és normális kávét főzött utolsó lehelletével. Aztán gyors egymásutánban a következők történtek: írtak az Illytől, hogy kapok egy hétre egy Francis Francis X7-est, ekkor az otthoni főző elkezdte azt, hogy a beleadagolt víznek csak kb. a negyede jött át, a többi valahová elpárolgott, így kevés és már nem valami jó ízű kávét főzött, ezen valamelyest javított, amikor az elrepedt részeket szigszalaggal megragasztgattam, így még kb egy hétig jó volt; majd hazahoztam a Francis Francis X7-est és akkor az otthoni főző megszűnt kávét főzni, sőt kifolyt belőle itt-ott, és szegényt el kellett vinni a szemétbe. A férjemnek azt mondtam, hogy elvittem egy farmra, ahol boldogan szaladgálhat a többi kávéfőzővel.

Szóval sima őrölt kávéval működő főzőm jelenleg nincs, tegnapelőtt elfogytak az Illy-s kapszulák és tegnap megittam a tartalék neszkávét is, úgyhogy nem tudom, mi lesz.**

*A "szórakozás" jelen életkori sávomban azt jelenti, hogy Hajnalkáéknál dumáltunk és tzatzikit meg grillcsirkét ettünk és rájöttem, hogy a Hajnalka gyereke lesz a példaképem, mert mindenféle kertelés, magyarázkodás, bűntudat vagy egyéb fölösleges körök helyett jól artikuláltan és nagyon cukin mindenre azt mondja, hogy "nem". Ezt követően elmentem az Ötkertbe Niké szülinapja kapcsán, és kicsit ott lógtam, de aztán Kolléga közölte, hogy haza kell menni, mert neki holnap reggel be kell mennie a referálóra, és akkor még elmentem internetes újságírókkal pultnál sörözni és rettenetes szóvicceket hallgatni. A rettenetes szóviccek során, amíg mindenki fejét fogva nevetett/sírt, én rezzenéstelen arccal, kissé rezignáltan dohányoztam, és erre igen büszke vagyok. Mindemellett nyilvánvaló, hogy anyám sorsára fogok jutni, akinek mindig van kedve táncolni, de a barátai már kiöregedtek a táncolós bulikból. Szomorú.

**Valójában az lesz, hogy most átmegyek a szemközti plázába kávékapszulákért.

Én nem ilyen lovat akarok, anyám

2011.04.13. 23:01 - címkék: -

Ahelyett, hogy kiszabadulnék, inkább csak minden mozdulattal egyre jobban belegabalyodom a Rendszerbe.

My baby don't care for shows

2011.04.13. 21:24 - címkék: -

Megnéztük a Lány, kertben c. darabot, amit Bozsik Yvette rendezett önéletrajzi ihletésből, jó volt. Tudjátok, van az a jelenség, hogy ha az ember nagyon ritkán jár moziba, akkor nagyobb az esélye, hogy tetszik neki a film, mert maga a moziba járás, filmnézés élménye megdobja, plusz nem látott egy csomó sokkal jobb filmet abban az évben viszonyítási alapként, és nem tudja, hogy van jobb is. Ugyanígy aki nagyon ritkán olvas, az ha mégis elolvas egy könyvet, nagyobb eséllyel tetszik neki. Nem tudom, mennyire bizonyított ez az elmélet, mindenesetre mi olyan népek vagyunk, akik ritkán járnak színházba, és nekem majdnem mindig tetszik, amit nézünk, szóval lehet benne valami.

A Lány, kertben különben nagyon más, mint amire számítottam, mert pörgős, színes, börleszkes, filmszerű, látványos, kissé zűrzavaros, táncolnak benne, énekelnek, néha beszélnek is meg fotóznak, vetítik a Bozsik Yvette leánykori fotóit és van Szabó Győző meg Nina Simone. Nagyon klassz a főszereplő lány, ahogy sosem feltűnő, de végig jelen van és közben felnő a színpadon. Szerintem túl szájbarágós az, amikor a fotókat vetítik, meg amikor ki van írva, hogy "1986 Szkéné színház", jól van, kevesebből is megértettem, hogy Bozsik Yvette életéről van szó, de azért oké. Még amikor vettem a jegyet, olvastam valami kritikában a fanyalgást, hogy Bozsik önmagáról szóló előadást készít és ez rossz szájízt okoz, nos, én blogokhoz vagyok szokva, én ugyan nem találom szokatlannak, ha valaki a saját történetét meséli.

Kapunk egy régi Ellenfény-számot, amiben a darabról írnak, úgyhogy hazafelé a villamoson végig azon röhögünk. Én kérek elnézést, amiért kisvárosi suttyó prolilány vagyok, mindemellett engem az ilyen mértékű modorosság felettébb szórakoztat.

"A honnan és a hová, és persze az útközben Bozsik féktelen tempójú előadásának főszereplője. Nem követünk pontos kronológiát, a történet nem ledaráltatik, hanem a szemünk előtt alakul: az események hol borzongatóan különös látomásba csapnak át, hol pedig egy artisztikus futam koppan nagyot a hajdan volt valóság kemény betonfalán. Keserű szembesülések, feloldott és feloldhatatlan indulatok, máig kísértő rémképek és kalandos élménnyé szelídült traumák közt szlalomozunk a rendező-koreográfus nyomában."

Meg kell tanulnom így írni, ezt különben hol tanítják?

I don't know about you, but I need some chocolate

2011.04.11. 16:57 - címkék: -

Persze, van, amikor az ember egy-egy alkalom erejéig nosztalgikusan visszanyúl a fiatalkori problémamegoldó stratégiáihoz, de azért az előbb magam is elcsodálkoztam, hogy meg bírok enni egy tábla egészmogyorós milkát tíz perc alatt.

Ezért tart itt ez az ország

2011.04.11. 15:16 - címkék: -

Például azért is jó túlvállalni magadat, mert amikor az egyik, múlt hónapban elvégzett plusz melóról kiderül utólag, hogy ja, ezt nem fogják kifizetni egyáltalán, akkor még mindig van remény, hogy a többit esetleg ki fogják. Jobban meg kéne válogatnom a munkaadóimat.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította