Happiness comes in small doses folks

2011.04.01. 09:38 - címkék: -

Először is, bementem reggel dolgozni, és közölték, hogy többet nem lesz kávé az osztályon, mármint az a fajta rendszer, hogy beadunk pénzt a közösbe, abból veszünk kávét, amit a presszó típusú géppel megfőzünk, az megszűnik, aki akar, hozzon be magának nescafét és melegítsen vizet és igya azt, ettől teljesen kiborultam, és könnybe lábadt szemmel közöltem, hogy én akkor nem fogok ide bejárni, mert azt nem várhatják tőlem, hogy bejárjak egy olyan helyre reggelente, éveken át, ahol nincsen kávé és bár vészhelyzetekben nagy segítség tud lenni a nescafé 3 az egyben, azért azt nem gondoljuk komolyan, hogy életvitelszerűen fogyasszam. Úgy eldöntötték nélkülem, hogy meg sem kérdeztek. Halál komolyan megfordult a fejemben, hogy átkérem magam másik osztályra, ha itt ilyen team van, akik még a kávéban sem tudnak megegyezni. Mindegy, ezt előadtam drámaian, akkor megegyeztek egy alternatív megoldásban, úgyhogy egyelőre lesz kávé. Nem, nem gondolom, hogy ebben bármi kóros lenne, az ember ragaszkodjon az élet apró örömeihez, ami esetemben normális kávé reggelente. Ööö, két normális kávé, mert egyet iszom otthon, egyet bent. És persze, kibírtam volna, ha megszűnne a benti kávé, mindazonáltal ne legyenek illúzióink, onnantól nem lettem volna kedves azokkal, akik ezt tették velem.

Másodszor meg írtak az Illytől, hogy lehet, hogy küldenek egy Francis Francis X7-est, persze, csak egy hétre kipróbálásra, but still. Gyanítom, hogy ez ugyanaz a trükk, amikor a dealeredtől megkapod az első adagot ingyen, utána úgyis kialakul az olyan mértékű sóvárgás, hogy megveszed magadnak az anyagot akármennyiért. Persze, elképzelhető, hogy túl sokat foglalkoztam az addikciók szakirodalmával az utóbbi napokban, de azért magamat ismerve gondolhatjuk, mekkora sírás lesz a vége, amikor majd vissza kell adni. Kivéve persze, ha nem tetszik, végülis még csak képen láttam. Meglátjuk.

További nehézsége az életnek, hogy nem lehet sós uborkát kapni, mégiscsak meg kellett volna vennem Bécsben a piacon, és így mit fogok adni a bloggereknek, amikor jönnek hozzánk nyolcvanas évekbeli grúz scifiparódiát nézni? Sajnos nem lehet kapni jó uborkát sem, mert nem most van az uborkaszezon, így el sem tudom készíteni, bár egyszerű. Hogyan fogunk így sós uborkát harapni a vodkához a keleteurópai panelrengetegben. És gondoltam még, hogy csinálok grúz töltött lepényt, azaz hacsapurit, de kiderült, hogy ez az az étel, amit még chiliesvanilia is elrontott, ráadásul egy egyszerű étel, én pedig sosem tudtam egyszerű ételeket elkészíteni, emlékezzünk csak a sztrapacskámra. Mindegy, max kapnak sonkás zsömlét, az még megy.

Szerinted a presszógép az magyar?

2011.03.30. 09:30 - címkék: -

Kép innen. És azt tudtátok, hogy az Illy céget bizonyos Illy Ferenc könyvelő alapította, miután hazajött az első világháborúból? Pechünkre Trieszt addigra már Olaszország lett, ezért onnantól Francesco. És (update) mint olvasónktól megtudtuk, a hazai Illy-nél jelenleg is dolgozik Ferenc távoli rokona. (Nem, nem fizet nekem a reklámért az Illy, sőt, még egy kávégépet se küldtek tegnap óta, csak gondoltam, ez érdekes trivia.)

Mostan színes kávégépről álmodom

2011.03.29. 22:22 - címkék: -

Az a helyzet, hogy amikor a szexuális diszfunkciókról szóló oktatóanyagot írtam, akkoriban pajzán gondolataim voltak állandó jelleggel, most meg egy pár napja az addikciókról kell írnom, és azóta rajtam van teljesen az addikció pokla, mindjárt elmesélem, mi módon, csak először még annyit, hogy a harmadik téma, amiről írnom kell, az a pszichózis lesz, nem tudom, bekattanok-e majd, vagy mi várható.

Tehát elkezdtem írni az addikcióról szóló anyagot, és akkor mintegy másfél óra után azt vettem észre, hogy megőrülök csokoládéért és mindjárt felállok a munkahelyemen és kimegyek a boltba és veszek huszonöt tábla mogyorós milkát, szerencsére ekkor bejött Tudós fedőnevű kollégám, behozott egy hatalmas doboz Merci csokit és adott belőle egyet, majd közölte, hogy a többit most ismeretlen helyre rejti a szobájában. Végül hatalmas szenvedés árán legyőztem az ellenállhatatlan késztetést, hogy átkutassam az összes fiókját, és csak forró csokikat ittam az automatából, amit amúgy sose szoktam. A craving-en (sóvárgás) kívül a másik érdekes jelenség, hogy a függőknél a függőséggel kapcsolatos tárgyak, helyek (conditioned cue-k)  is kiváltanak kondicionált válaszokat, és ez lehet droggal ellentétes vagy drogszerű válasz is. Mondok egy példát, junkie meglátja a tűt, azonnal elvonási tünetei lesznek, a másikra példa, hogy junkie meglátja a tűt, azonnal a heroinhatásra távolról emlékeztető, csak persze sokkal enyhébb tünetei lesznek, némi jutalomérzéssel párosulva. Ezzel kapcsolatosan azt vettem észre magamon, hogy szeretem a fitnessterem honlapját nézegetni, valamint a naptáramban mindig papíron is benne van a jövő heti órarend, és néha kinyitom és csak úgy megnézegetem és ez némi jutalomérzéssel párosul. Drogszerű válasz. Ma pedig az történt, hogy kaptunk ajándékba külföldiektől zselécukrot, és zseléaddikt lettem azóta, pokol, egész nap csak a zselére tudok gondolni, ott van kint a zselé a konyhában a kis dobozában, kell nekem a zselé. Még több zselé. És mi lesz, ha elfogy?? Honnan fogunk utánpótlást szerezni, amikor ez külföldi zselé?? Hatalmas önuralomról teszek tanúbizonyságot. Komolyan.

Egyébként jól vagyok, 29 napja nem veszek ruhákat, és igazából egy biciklire vágyom mostanában. Meg persze megőrülök egy piros Francis Francis X7-esért, de ebben végképp semmi kóros nincsen.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította