Everything that money could buy but freedom

2011.07.15. 13:31 - címkék: -

A rezidensek, ha aláírják, hogy 10 évig az állami egészségügyben maradnak, kapnak havi plusz 100 forintot, úgyhogy már nettó 200 körül fognak keresni. Az internet szerint a szakorvosok, akik ennél kevesebbet vagy ugyanennyit keresnek a sok év tapasztalattal, majd emiatt szívatni fogják a rezidenseket. Jé, ez nem jutott eszembe, hogy szívatnom kéne a rezidenseket (mármint még jobban, mint ahogy eddig szívattam őket, muhahaha*). Attól valóban szomorú vagyok, hogy én nem fogok többet keresni a jelenleginél, de erről nem a rezidensek tehetnek. Sajnos a szakorvosok sosem fognak a rezidensekhez hasonlóan összefogni, úgyhogy maradhatunk is ennyiben. Ettől függetlenül el tudom képzelni, hogy azért lelkileg rosszul érinti majd a több éves gyakorlattal rendelkező szakorvost, hogy a rezidense többet keres nála. Ugyanakkor azt is el tudom képzelni, amikor szegény rezidens leszakvizsgázik, és onnantól kezdve ahelyett, hogy az eddigi gyakorlathoz hasonlóan többet keresne (én ilyen 15-20 ezer forinttal keresek többet az első szakvizsgám óta, a második nem változtatta a helyzetet), inkább úgy nettó 70-nel kevesebbet fog.

Szóval innen nézve számos hátránya van ennek a döntésnek. De tény, hogy ha olyan rezidens vagyok, aki biztosan tudja, hogy 10 évig még nem fog innen elmenni, akkor meg klassz. Hé, ha ebben az érában rezidenskedtem volna, most lenne hatmillió forintom?? Vehetnék a húgomnak egy lakást? Áh, nyilván elvertem volna borra meg leányra könyvekre meg utazásra, gondoljuk inkább ezt. Mondjuk azok a rezidensek, akik például tavaly végeztek, eléggé megszívták, ha jól értem.

Amúgy különben hogy dönti el azt az ember végzéskor, hogy a következő egy évtizedet a magyar egészségügyben fogja tölteni? Most utólag megérte volna, mert már 9 éve itt vagyok, egy évet kibírok még, tehát diplomaosztáskor nyugodtan aláírhattam volna a nyilatkozatot, hogy 10 évre ideláncolom magam, de akkor erről fogalmam sem volt. Honnan lehetett volna azt tudni 24 évesen, hogy 34 éves koromig mi lesz? Még normális pasim se volt. És ha beleszeretek egy hallgatag, litván fül-orr-gégészbe? És olyan országba akarok disszidálni, ahol kevesebbet keresek? Vagy ha beleszeretek egy világutazóba és Kambodzsában önkénteskedek? Jó, tudom, nagyon valószínű szcenáriók. Mindenesetre, remélem, a mai fiatalok nálamnál érettebb gondolkodású népség, mert hogy én nem tudtam volna érdemben bölcsen mérlegelni egy ilyen döntést, az tuti.

Hát, kíváncsi vagyok, hová vezet ez.

*Jó, szántszándékkal sohasem szívatnám őket, de tény, hogy én inkább lényegretörő vagyok, mint kedves.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította