Két héttel ezelőtt akartam eredetileg Sopronba jönni, a Lővér 25 túraútvonalon végigsétálni, és találkozni mindenféle emberekkel, később munka és egyéb programok miatt módosítottam a tervet és inkább erre a hétvégére tettem át, eredetileg csütörtökön akartam jönni, aztán péntek reggel, aztán péntek este, aztán szombat reggel, főleg munka, meg egyéb teendők miatt, végül szombat délelőtt lett belőle. Mint egy ilyen rémfilmben, hatalmas csápokkal nyúl utánam a főváros és mindig, amikor már azt hiszem, hogy most elmenekülhetek két napra, a bokámnál fogva visszahúz, és akkor valahogy kiszabadulok és akkor egy másik csáp a másik lábamat kapja el. Nyilván most is ott kéne lennem és a korábbi bejegyzésekben részletezett határidős feladatokkal foglalkoznom. Azt mondjuk már feladtam, hogy itt egyáltalán bárkivel is találkozzak a könyvelőt is beleértve, a Lővér 25-höz (25 km és nem is ismerem az összes részét) meg kicsit késő lenne délután fél háromkor elindulni, úgyhogy csak felmentem a Várhelyre a Ciklámen tanösvényen, aztán le a buszhoz, legalább megnéztem az ellenkező irányból, hol kellett volna tavaly megtalálnom a jelzést. Az erdei rész 12 km, és névnapomra kaptam anyukámtól lépésszámlálót, aszerint összesen 17.377 lépést tettem meg, de abban már benne van az is, hogy utána bementem az intersparba és vettem ceruzaelemet meg egy felsőt és onnan hazajöttem. Az egész Soproni-hegységben minden talpalatnyi helyen ibolya van, elég jól néz ki.
Előtte meg tettem egy kis kerülőt a Mikoviny utca felé, az még akkor jutott eszembe, amikor tavaly olvastam az interneten, hogy Budapesten az egy program, hogy tömegesen elmennek az emberek a Füvészkertbe megnézni a cseresznyevirágzást, mi meg csak úgy közlekedtünk mindig a Mikoviny utcán a cseresznyefák alatt, jó, szépek voltak mindig, de nem épült rá kifejezett turizmus, szóval akkor elhatároztam, hogy eljövök Sopronba megnézni a cseresznyevirágzást. Japáncseresznye (Prunus serrulata). Nagyon szép.
Al Moody: That’s pretty; what kind of flower is that?
Hank: That’s a, uh… Purple. Purple flower.
Al Moody: Nobody likes a smart ass.
Hank: I don’t have a fucking clue, which never seems to stop you from asking ever other goddamn time.
Al Moody: Watch your mouth.
Hank: I’m not sure if you’ve noticed, but it’s kinda crazy for me lately. Y’know, I don’t really have time to stop and smell the flowers and then look up their proper names online.