Az európai pszichiátriai társaság éves kongresszusa némely tekintetben erősen emlékeztet a Sziget fesztiválra, érdekesen öltözött népek között kell sorban állni a kajáspultnál, párhuzamos programok mennek sok helyszínen, amiket az ember bejelölget magának a műsorfüzetben, aztán nem jut el rájuk vagy csak a végére ér oda, mert ismerősökkel fut össze és dumál velük a kávézóban. Sajnos a zene nem olyan jó, szignifikánsan kevesebb fényt szolgálnak fel és csak hazamenős hetijegy van, de az legalább kétszer annyiba kerül.* Szexualitás, gén-környezet interakciók, helyes barista fiúk frissen őrölt kávéval**, nozológiai viták, felnőttkori ADHD. Hatalmas önuralmat gyakorolva végül egyetlen könyvet sem veszek, elkések a depresszió gyulladásos elméletéről***, megtudom, mi az a value-based medicine, kritikátlan mennyiségű Sacher-tortát eszem, valamint kiderül, hogy a tükörneuronjaink reagálnak-e kutyára****.
Lakást bérelünk Bécsben, mert olcsóbb, mint a hotel meg jobb is, konkrétan ezt, baldachinos ágyban alszom rózsaszín tapétával és pszichiáterekkel. Nem, a pszichiáterek csajok és másik ágyakban alszanak. Hétfőn meghív ebédre dB, kuszkuszt eszem egy piacon meg citromos szódát és nagyon süt a nap, egy másik napon meg ázsiai étteremben esszük a pszichiátercsajokkal azt a levest, amiben az asztalon főzheted meg a különféle felismerhetetlen ázsiai dolgokat poliptól a hínáron át azokig a dolgokig, amikre tényleg nem jöttem rá, hogy tofuból vagy pacalból vagy rizstésztából vannak-e.
Azon gondolkodom néha közben, hogy oké, egyszer egy ilyet is meg kellett néznem (mármint egy ilyen kongresszust) (persze, egy ilyen levest is), kicsit az az érzésem végig, hogy hobbiból vagyok ott, és hogy bár nem érzem magam rosszul, ehelyett sétálhatnék az erdőben is négynapos ünnepen négy napig. Vagy telefonálhatnék meg emaileznék a Húgommal, meg hentereghetnék a férjemmel, meg találkozhatnék a barátaimmal, akiket ezer éve nem láttam. Tágul a világképem és szélesedik a látóköröm, és számtalan, kifejezetten gondolatébresztő előadást hallok a tükörneuronos szekción meg a neuroimaging szekción meg a szociálpszichiátria - és filozófia szekción, de most komolyan, minek nekem még több gondolatébresztés, énnekem már annyira széles a látóköröm, mint az istennyila, aztán mégsincs macskám meg családi házam. Szkeptikus vagyok a lelkesedésemmel szemben. Szkeptikus vagyok a szkepticizmusommal szemben is. Én simán lehet, hogy így maradok és világéletemben ambivalens leszek a jelen munkámmal/karrieremmel kapcsolatban, jobb, ha megszokjuk.
Azon veszem észre magamat a végén, hogy most vagy én kerültem el teljesen a mainstreamet, vagy időközben nem figyeltem oda és az underground lett a mainstream, mindenesetre fikarcnyi előadást sem hallok klasszikus pszichiátriai témákról. Feltehetőleg engem valóban csak a pszichoterápia érdekel, az idegtudományok, meg a frissen őrölt kávé, de azért a kongresszus programjában is meglepően kevés az olyasmi, ami a pszichiátria tankönyvekben olvasható. Mittudomén, a bipoláris zavar gyógyszere terápiája, meg ezek. Talán mert ezeken a területeken viszonylag kevés újdonság történt az utóbbi időben, nem találtunk ki semmi átütőt. Ehelyett az egész kongresszus tele van transzkulturális pszichiátriával, más-e vajon a depresszió az arab világban meg hogyan szoronganak Indiában (erről nem tudok beszámolni, mert a transzkulturális pszichiátria a legkevésbé sem érdekel), emellett pici idegtudomány*****, ötletszerűen elszórt pszichoterápiás szekciók, meg mindenféle hülyeség posztereken, de olyanok, hogy popzene. Kraepelin itt lenne, tutira sírva fakadna.
*350 euró volt a regisztráció, arra onnan volt pénzem, hogy tavaly megpályáztam és megkaptam egy támogatást az athéni kongresszusra, de mivel ott gettóban laktam és átszállással repültem, maradt belőle pénz, amit egy kicsit kellett csak kipótolni. Plusz kaja meg szállás meg utazás, de Bécs nincs olyan messze. Mélyen lenézzük azokat, akiket befizet a gyógyszercég, aztán be se teszik a lábukat a kongresszusra három napig.
**A barista fiúk meg a frissen őrölt kávé egy gyógyszercéges standon voltak, a remek kávén kívül chai teát és forró csokit is adtak, reméljük, ettől még nem fogom gyakrabban írni a gyógyszerüket. A standon ki volt téve egy tábla, hogy ha az orvosi regisztrációdat Minnesota államban jegyeztetted be, akkor a hatályos szabályozás szerint a cég nem adhat neked semmit, azaz kávét és frissítőket sem, tehát kérlek menjél máshova és ne élvezd a vendégszeretetünket itt. Kicsit meglepődtem, tudniillik azon is, hogy van ilyen, meg azon is, hogy csak ott van az egész világon, nem volt egy lista országokról vagy ilyesmi. Szerencsére ez európai kongresszus, nem láttam szerencsétlen minnesotai pszichiátereket kávéért nyüszíteni a partvonalon.
***Tavaly nyomatta a Szendi pszinapszison, mármint az elméletet, most meg már a gyógyszervizsgálatokat hallottuk, hogy tudniillik pár gyulladáscsökkentő gyógyszer antidepresszívum mellé szedve javítja a depressziót.
****A tükörneuronok azok az idegsejtek, amik akkor is aktiválódnak az agyunkban, ha teszünk egy adott mozdulatot, meg akkor is, ha mástól látjuk ugyanazt a mozdulatot. Pl. mozgatjuk a szánkat, vagy nézünk valakit, aki mozgatja a száját. A kutatók (egy része) szerint ezek lehetnek a beleérzőképesség alapjai, vagyis ha valakit látunk szánalmasan a földön fetrengeni vagy boldogan ugrabugrálni, kicsit mi is érezzük ezekkel az idegsejteinkkel, milyen lehet a földön fetrengeni / ugrabugrálni. Vagy nem, mindenesetre ha száját mozgató embert nézünk, akkor aktiválódnak a szájmozgatós tükörneuronok, ha száját nyitogató-csukogató majmot, akkor is, de ha ugató kutyát, akkor meg már nem. Tudom, that's a problem that needed solving.
*****A "Therapeutics and neuroimagery" c. szekción rajtunk kívül még kilenc ember van, akik közül egy a technikus, négy előadó, és négy közönség. Ez egy több ezres kongresszus különben. Olyanokról van szó, hogy ha valaki konverziós zavar miatt nem tudja mozgatni a jobb kezét meg ha hipnotizálják, hogy ne tudja mozgatni a jobb kezét, akkor fMRI-n az agyában teljesen más területek aktiválódnak, pedig az ember Charcot óta hajlamos lenne azt hinni, hogy ugyanazok. Meg hogy a kognitív viselkedésterápia hogyan hat az agyunkra, ami fMRI-n is látszik. Meg hogy skizofréneknek fMRI-alapú neurofeedback-kel megtanították szabályozni az insula nevű agyterületük aktivitását, és most azt tervezik, hogy megtanítják az akusztikus hallucinációkért felelős agyterületük aktivitását elnyomni, és akkor hátha kevésbé hallucinálnak. Na, hát azért azt megnézném.