Its atmosphere is 7% cinnamon

2010.12.26. 18:50 - címkék: - 2 komment

Hgy mit ki bírnak hozni az emberek ebből a karácsonyból, ez engem minden évben lenyűgöz. A hiszti.

Kezdve a vásárlással meg a csúnya elüzletiesedéssel, amin lehet sírni és felháborodni és nyiffogni, hogy már nem olyan a karácsony, mint régen, amikor még a jézuska hozta az ajándékot és nem Nekem kellett önkezemmel megvásárolni azt a plázában a saját pénzemből. Mert a vásárlás eleve a gonosz műve, de másoknak vásárolni, nem is magamnak, a saját nehezen megkeresett pénzemből Oszkár bácsinak venni nyakkendőt, amit aztán majd nem is hord, az már végképp több a soknál. Nem beszélve arról, hogy a vásárlás megöli a szeretetet, és úgy lehetetlen egymást szeretni, hogy ha vettünk is egymásnak tárgyakat, mert a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély, és legfőképpen nem vásárol dolgokat. Ahol vásárlás van, ott nincsen szeretet, ez világos. Az egészen biztosan teljesen lerombolja az emberek közötti kötelékeket, ha viszek az anyósnak egy rózsaolajas habfürdőt, amit aztán nem használ, mert olyan szép üvege van, inkább elteszi a szekrénybe a tavalyi mellé.

A másik dolog, ami lerombolja a szeretetet és egyébként szupportív kapcsolatokat romba dönt, az a főzés. Két dolgot lehet tenni, vagy idegbeteg módon gürcöl az ember a konyhában hetekig, mákot darál, libát töm, és Luca napjától kezdve lavórban mosakszunk, mert a kádban élőhal van, ez a hozzáállás nyilvánvalóan tönkreteszi az ünnepet, vagy pedig még időben ráébred, hogy a szeretet nem főz, nem klopfol, nem paníroz, a szeretet nem pucol halat és nem reszel sajtot, a szeretet pizzát rendel. A legjobb persze mégiscsak az, ha ráébredünk, hogy a bejglisütés egy az egyben tönkreteszi az emberek közötti kötelékeket, de duzzogva mégis sütjük, főzzük, pucoljuk, és gyűlölünk mindenkit, aki erre kényszerít minket, esetleg gyűlöljük a főzéssel foglalkozó családtagot, mert nem ül le közénk a kanapéra tévézni, hanem odakint tésztát gyúr, és ha bejön, akkor is lisztes a keze és/vagy idegbeteg, tönkretéve ezzel az ünnepet. A szeretet nem lisztes.

Ha már vásároltunk a szeretteinknek tárgyakat, és sütöttünk vagy nem sütöttünk nekik süteményt, de még mindig úgy érezzük, hogy mégis mindennek dacára úgy valahogy szeretjük őket, akkor még mindig van rá esélyünk, hogy szeretteink az ország különböző részein laknak, ilyenkor a közelebbi rokonokat (mint szülők) esetleg meg kell látogatni, ami egészen biztosan megadja az utolsó csapást az amúgy szeretetteljes kapcsolatra. Részletkérdés, hogy kocsival szerencsétlenkedünk a behavazott utakon a sok, feltehetően részeg idióta között, akik elénkvágnak, ezért tart itt ez az ország, vagy vonattal és busszal és rengeteg csomaggal bumlizunk havasesőben, az utazgatás tönkreteszi a szeretetet, mert a szeretet nem megy IC-vel és nem vezet autót. Különösen utálja, ha vidéki rokonok ebédre és/vagy vacsorára invitálják és rengeteg kaját akarnak belétömni. Nem is gondolnánk, mennyi, amúgy szoros és az idő próbáját kiálló emberi kapcsolatot tett már tönkre az a mondat, hogy "fiam, egyél még egy kis rántott húst".

És akkor azokról az apróságokról már ne is beszéljünk, amik még együtt azért totálba tönkre tudnak vágni egy ilyen szép ünnepet, mint például a karácsonyfa kérdése, élő fákat kivágni ugyanis gyilkosság és elpusztul a Föld, a műanyag karácsonyfa igénytelen, ágakat csak fukar olcsójánosok állítanak, a cserepes fenyő meg a tipikus pesti trendi divatkreténség szimbóluma, úgyhogy teljesen mindegy, melyiket vesszük, nem jöhetünk ki jól, mert a szeretet nem fenyőfagyilkos, de nem műanyag, a szeretet nem fukar, és nem trendi, szóval nincs kiút, mindenképpen gáz. Hasonlóan gáz még a kollégáktól kapott animgifes meg ilyen-olyan emailben küldött üdvözlőlapok tömkelege és bölcs karácsonyi lánclevelek és facebook-on boldogkarácsonyozások, és egyéb butaságok, bezzeg amikor még képeslapokat küldtünk egymásnak, mert a szeretet az nem tucatemailt küld, hanem megveszi a képeslapot és felbélyegzi azt. A szeretet ezenfelül sosem, azaz sosem hallgat karácsonyi zenét, és nyilvánvalóan lehetetlen egymást elviselni úgy, hogy ha minden lehetséges rádióadon és minden boltban is karácsonyi dalok szólnak, mert a karácsonyi dalok az ördög műve, azok gyűlöletet szítanak a szívekben, és mindennemű pozitív odafordulást embertársaink felé azonnal lehetetlenné tesznek.

Különben pedig, ha nem lenne ez a fránya vásárlás, főzés, utazás, család, evés, fenyő, internet és zene, annyira lehetne egymást szeretni. De így?? Meg egyáltalán maga az a tény, hogy vannak itt ezek az emberek, akik a rokonaink, vagy a családunk, vagy a barátaink vagy a kollégáink és egész évben nyugisan lehet őket kurva idegesítőnek tartani, erre van két nap, amikor meg kell próbálni legalább nem felrúgni őket, hanem úgy valamennyire eltűrni, ezt a stresszt ezt ki bírja ki, komolyan? És legfőképpen mennyire visszataszító, álságos dolog, ha megpróbálunk türelmesek lenni a politizáló nagybácsinkkal meg az ezoterikus hisztérika nagynénénkkel, és megpróbáljuk őket meghallgatni és pár óráig elviselni? A szeretet nem türelmes, a szeretet nem hallgat idegesítő rokonokat tojáslikőr mellett. Hová vezetne az.

Főleg diós

2010.12.23. 15:40 - címkék: -

Na, akkor most már eszek egy kis bejglit.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította