Breaking hearts to make the papers

2010.09.26. 17:36 - címkék: -

Legyen valami vidám zene is végre, ha már egyszer idén elmarad a vénasszonyok nyara és most már hónapokig jéghideg, szürke esőre kell számítani. Tristan Prettymant az L. miatt ismerjük, semmi különösebben extra leány gitárral, sok szomorú számot is énekel, ha valakinek éppen arra lenne igénye. Ez nem annyira szomorú, van benne napsütés meg tengerpart is, meg szeretet.

Harmadik hét

2010.09.26. 17:31 - címkék: -

Továbbra is ornish a bioséftől, kb. semmi se egyezik az elvárásaimmal, a legundorítóbbnak tűnő dolgok eszméletlenül finomak, a finomnak hangzóak meg rosszak, hát az élet az csupa meglepetés, emberek.

Az élet az olyan, hogy van benne indiai kebab csirkéből mentás-joghurtos vitaminsalátával, ez valami saláta meg világossárga színű fasírtnak imponáló gombócfélék, egynek elmegy, a "császármorzsa" fahéjas szilvával-t meg azért rendelem, mert régen szerettem a császármorzsájukat, ami nem császármorzsa (ezért az idézőjel), hanem valami müzlis cucc igazából. Ezen savanyú szilvalekvár van, túl savanyú, túl tömény, túl szilvalekvár.

A keddi nap az teljes egészében a sátáné, de úgy, hogy már reggel nem jön a villamos 15 percig, ezért egymillió fáradt, büdös vagy ingerült emberrel kell utazni és elkések a reggeli megbeszélésről, és ebben a szellemben folytatódik, minden elromlik, nyűg, folyamatosan csörög a telefonom, kopognak az ajtón, az élet megoldhatatlan problémák folyamatossága, amiket mégis nekem kell megpróbálni, és az ebédem is, ami általában megérkezik 11 körül, most egykor ér ide. Van benne laskagombás zöldborsóleves, ezt előre utálom, mert tiszta, átlátszó leves benne úszkáló répával és gombával, pont mint a menzán, ehelyett ízre nagyon finom, otthoni nagyanyám-főzte levesekre emlékeztet. A padlizsán steak pirított fokhagymával, brokkoli krémmel és fényezett karottával kicsit megvigasztal, a padlizsán megsütve krémes és olvadós és van hozzá izgalmas, zöld trutymó meg persze répa. A répa, az egy biztos pont az életben.

Szerdán eszem olyat, hogy rizses laskagombával töltött kellevél sütőtökraguval, ami nem répa, meg hárombab saláta krémes kapor öntettel, ezekről csináltam fotókat is, lásd alább, meglepő módon a ronda, zöldes, babos, kaporszagú, ijesztő babsaláta a díjnyertes, nagyon jó cucc, nem érezni a kaprot, de nincs túlzottan babíze sem, tökéletes.

A csütörtöki kaja a legjobb a héten, rózsaborssal sült csirkemell forró babsalátával, ez csirkedarabkák, klassz babsaláta, és van rajta egy csomó egész hatalmas szemű bors, amik ropognak és kicsit csípősek, klassz. Képünkön. Az aranygaluska vanília öntettel meg olyan, mint az aranygaluska, csak barna lisztből van, de különben semmiben sem különbözik a klasszikustól, és sok és finom.

A pénteket nem szeretem, tandori burgonya háromhagyma chutneyval, ez konkrétan burgonya meg hagyma, én szeretem az egyszerű ételeket, egyszerű ízeket, meg azt is, amikor nem főzik szét a zöldségeket, de a burgonya igenis legyen nagyon puhára főzve, és... legyen szalonnával. Sok szalonnával. A kapros túrólepény meg igencsak karakteres két szelet, az egyiket elajándékozom, nekem ez túl férfias, túl savanykás, túl extra. Az apukám imádná, az pont az ilyesmit szereti.

Alternatively massage into the affected area

2010.09.25. 16:38 - címkék: -

Végső kétségbeesésemben (hogy tudniillik szombat este fél öt van és még nincs se kitakarítva, se kész poszterem a jövő heti kongresszusra) most ehhez nyúltam, semmi extra szokvány étcsoki van benne, de a csomagolás.

For immediate relief of: Chocolate Cravings, Lovesickness, Exam Pressure, Mild Anxiety and Extreme Hunger.
Directions for use:
Tear open wrapper, break off desired dosage and consume. Alternatively massage into the affected area. Repeat dosage as required until finished. If symptoms persist consult our local confectioner.

Amelyben szokásosan nyávogok, hogy kevés az időm

2010.09.25. 11:32 - címkék: -

Akarok írni a gyermekkori traumákról és a hamis emlékezetről, mert a múltkor több hete Manéla szóbahozta blogján, meg arról, hogy péntek este fél tízkor a szelfpszichológia Kohut utáni fejlődéséről hallgatni oktatást igenis hősies a részemről és ügyesen megfelelek általa az idealizált felettes énem elvárásainak, meg hogy vizsgáztam a mozgásterapeuta képzésből, ami jól sikerült, de sikerülhetett volna jobban is (mondjuk akkor, ha nem kérdezik azt a fejezetet is, amit nem olvastam). És akkor volt még az a héten, hogy D.-vel ültünk a Parázs presszóban és beszéltünk mintegy 3 órát könyvkiadásról meg pszichiáterekről, meg volt az, hogy pszichiáterekkel ültünk a kocsmában és beszéltünk pszichiáterekről. Nem tudom, már megint hogyan történt ez és mivel idéztem elő, hogy ennyi dolgom lett és megeszi az életemet a munka és nincs időm az erdőben sétálni, Sopronról már ne is beszéljünk, se aludni, se bulizni, se zenét hallgatni, se olvasni, jajjjistenemistenem, azt gondolná az ember (legalábbis Kohut biztos azt gondolná), hogy félek az ürességtől és ezért kell mindenfélével telepakolni minden percemet, de erről nincsen szó, én egy hónapig szabin voltam nyáron úgy, hogy nem utaztam sehová, csak lézengtem a napfényben meg néha elmentem futni vagy a kocsmába, én nem ismerem az ürességet, nem tudom, mi az. Vagy írhatnék a szeretetről is, számomra nagyon érdekes tapasztalat, hogy milyen volt mondjuk tinédzserkoromban megszeretni embereket és ismerni őket tíz meg húsz éve, és végignézni, mit műveltek azóta, és vajon milyen lesz majd amikor ezek az arcok hetvenévesek lesznek, akkor is állandóan felemlegetem-e még Charlesnak, hogy bezzeg amikor tizenhét évesek voltunk és elvittelek a buli után az apám kockaladájával és telihold volt és azon vitatkoztunk, hogy egy emberrel kell leélni az életedet, aki az első csókod, az legyen a gyerekeid anyja (ezt képviselte ő, jelenleg foglalkozásszerűen világutazó, ennek, ööö, párkapcsolati vonzataival együtt) vagy pedig mindenféle kalandokba kell keveredni és utazni és különben is egyedül akarok élni (én, jelenleg boldog házasságban a budapesti panelban); és hogy milyen teljesen másfajta dolog felnőttként megszeretni embereket, az is tök jó, dehát a szeretetről írni, mégis hová vezetne az, így is állandóan hippinek neveznek. És akkor kell még írni a heti adag ingyenkajáról is, az viszont kötelesség, a szeretetet most időhiány miatt megúsztátok, a répával töltött kelkáposztalevél elől azonban nincs menekvés, és egyébként rég akartam írni az Időről is, de arra már végképp sose volt.

Ma a szorongást szeretjük

2010.09.24. 13:24 - címkék: -

Azt hiszem, az összes szorongásom közül a vizsgaszorongást szeretem a legjobban, minden megvan benne, ami egy jóféle, élvezhető szorongáshoz kell. Általában azért egy-egy vizsgának van valamicske tétje, és ha nem elég nagy a tét (vagy nem kerül elég sok pénzbe a vizsga esetleges ismétlése) ahhoz, hogy az ember hittel szorongjon, akkor még mindig fel lehet turbózni szimbolikus jelentésekkel. Mondjuk ez az a téma, amit senki se erőltetett rám, hanem kizárólag puszta kíváncsiságból kezdtem el tanulni, ezért mennyire kínos lenne beégni, vagy hogy az évfolyamtársaim már strébernek* tartanak, ezért lenne kínos, vagy az is jó szokott lenni, ha jelen van a vizsgán valamely jelentős személy, akinek a véleményére sokat adok, és jaj, mi lesz, ha pont az ő orra előtt derül ki, hogy fogalmam sincsen a véralvadási kaszkádról / az intermodális észlelésről / Kernberg személyiségelméletéről / egyéb tetszőleges alapvető tudásanyagról. Ha ez sem elég, akkor marad az utolsópillanatoskodás, hetekig ne tanuljunk semmit, álljunk neki abban a jól kiszámított utolsó pillanatban, amikor már épphogy pont nem fér bele az időnkbe a teljes tananyag, ez is ad némi plusz adrenalint. A vizsgaszorongásban még az is klassz, hogy ha igazán jók vagyunk, akkor a szorongás elmúltával az eleve jutalomértékű megkönnyebbülésen kívül még sikerélménynek is lehet örülni, mert mondjuk megdicsérnek vagy jó jegyet adnak, ideális esetben még papírt is róla. A szorongással töltött idő mindig behatárolt, és a végén konkrét választ kap az ember, nem olyan, mint mondjuk a hipochondria, ahol akármennyi orvosi papír birtokában is szoronghatsz nemlétező rosszindulatú daganatok miatt, amik csak pont nem látszottak a röntgenen, elcserélték a leletet, ésatöbbi (de hipochondriában nem utazom, úgyhogy itt nem tudok sajátélménnyel szolgálni).

Az előadói szorongás egyébként valamelyest ötvözi a vizsgaszorongás és a szociális fóbia előnyeit és hátrányait, de sajnos szociális fóbiás utálok lenni. És ahogy telnek az évek, elhull a virág, eliramlik az élet az embernek egyre kevesebb vizsgaszorongásban és egyre több előadói szorongásban lehet része, és kifejezett erőfeszítéseket kell tenni, és súlyos pénzeket tanfolyamokra befizetni, hogy az ember végre kedvére szoronghasson egy jót. Jelentkeztem is ma a harmadik szakvizsgámra, dehát az már sosem ugyanolyan, mint megboldogult lánykoromban volt az első anatómia kollokvium. Majd talán mondogatom ezt egyetemi hallgatóknak is, mint Florentino Ariza anyja a Szerelem a kolera idején-ben, amikor a csávó reménytelenül szerelmes**, és annyira szenved, hogy mindenki azt hiszi, hogy kolerája van, mert delirál, hallucinál, virágszirmokat eszik és zöldet hány naphosszat. Azt mondja neki az anyja, hogy idősebb korában már nem lesz ilyen, hogy ennyire komolyan veszi a szerelmet, úgyhogy addig élvezze a szenvedést és szánalmas gyötrődést és öngyilkossági gondolatokat, amíg még lehet.

*Időnként szeretek stréber lenni, direkt erre gyúrok.

**Nem, az isolde.hu szerkesztősége nem szerette volna azt a benyomást kelteni, hogy szerintünk a szerelem bármiben is hasonlítana egy anatómia kollokvium érzelmi hatásaira, még akkor sem, ha a két jelenség neurobiológiájában esetenként akár hasonló neurotranszmitterek is szerepelhetnek.

Főleg énvédő mechanizmusok

2010.09.22. 17:29 - címkék: -

isolde: - ... mert én ragaszkodom hozzá, hogy a munkahelyi szelfem és a blogger-szelfem elkülönüljön, én értem, hogy ez a hasítás nevű elhárító mechanizmus, de nekem jogom van a hasításhoz, ha én hasítani akarok, akkor hasítok.
Pszichoterapeuta 1 (énekelni kezd az ebédlőasztalnál): - "Hogyha hallom én, minden az enyém, hasítani akarok, ááá!"
Pszichoterapeuta 2 (úgyszintén): - "Hasítani, próbálj meg hasítani, nem győzlek tanítani, hogyan csináld!"

Második hét

2010.09.20. 14:02 - címkék: -

Második hete eszem az ornish-diétát, most egy csomó levest rendeltem és nagyon jók voltak mind, nagy adag, finom, forró, őszi levesek.

A szilvaleves rizstejjel az finom, savanykás-fahéjas-fűszeres, lilás színű leves volt, amivel kapcsolatban az az élményem, hogy a kezelőben ettem meg, valami megoldandó osztályos problémáról beszélt nekem a személyzet, én pedig egyszerűen képtelen voltam másra figyelni, mint a csodálatos szilvalevesemre. A sütőtökleves hasonlóképpen csodálatos volt, mondjuk én alapból imádom a sütőtököt. A vörösbableves burgonyával meg semmi extra, teljesen korrekt bableves.

Ettem olyanokat, hogy zsályával párolt préselt lazac, brokkolival és kelvirággal, erről nincs kép, aztán babos tönkölygaluska zöldséges töltött karalábéval (ez sok, barna nokedli sok, vörös babbal összekeverve, meg egy franciasalátaszerű zöldségekkel töltött karalábé), vargánya ragu barnarizzsel és párolt zöldségekkel (1. ábra), négyszínű rizottó tofusülttel (2. ábra), sajnos a lila színű rizzsel sikerült leennem drapp szoknyámat, valamint csirkemellel töltött paprika zellerpürével, paradicsommal. Ez utóbbihoz nem jutottam hozzá olyan könnyen, mert pénteken szabadnapos voltam, és ezért felhívtam őket, hogy ne a munkahelyemre, hanem az otthonomba szállítsák a cuccot, ami tavaly klasszul működött, idén viszont megígérték, majd kivitték a munkahelyemre, majd nagyon sokszor bocsánatot kértek. Azt hiszem, ha rendes ügyfél lennék, ki tudtam volna szedni belőlük valami kedvezményt, de így nem nagyon volt ötletem, mivel fejezhetnék ki irányomba a bűnbánatot.

Két édességet ettem a héten, azokat mindig imádom, brownie meggyel és barackkal-t, ami három nagy szelet, nagyon csokis brownie volt friss meggyel és nektarinnal, és mákos-joghurtos lepényt, ami meg két szelet lepény (az édességekkel úgy látszik nem fukarkodnak), tömény mák. Összességében teljesen meg voltam elégedve a heti ételeimmel, a pénteki szállítást leszámítva, de az meg nem a Séf, hanem a szállító cég hibája amúgy is.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította