Maybe all the rulers are wrong

2010.11.09. 23:08 - címkék: -

Meg az is kiderült a múltkor, hogy furcsa vagyok. Egy kocsiban ültünk, Kislány meg egy másik pszichiátercsaj, meg a férjem meg én. A pszichiáterekkel a kollégáinkról beszélgettünk, és megegyeztünk abban, hogy kettő is közülük aranyos, okos, bár furcsa.
Kislány: - Tulajdonképpen nálunk elég sok fiatal pszichiáter egy kicsit furcsa.
Másik pszichiátercsaj*: - Dehát mi is furcsák vagyunk, nézz csak ránk.
isolde (rájuk néz, mérlegel): - Hát az tutifix, hogy ti ketten mondjuk tényleg elég furcsák vagytok, csak azért nem tűnik fel, mert már megszoktam.
Férj (hátrafordul isoldéhoz): - Dehát Te is furcsa vagy.
isolde (komolyan elcsodálkozik): - Ééééén? .... Én azt hittem, ez a normális. Nekem nem tűnt fel. .... Basszus, lehet, hogy azért nem tűnt fel, mert eleve furcsa népekkel vagyok körülvéve? Mondjuk, ha jobban belegondolok, a főnököm a Filozófus, a kollégáim például ezek itt, napközben csak pszichiáterekkel találkozom meg tébolyodottakkal, a barátaim a bloggerek. A környezetemhez képest semennyire sem vagyok furcsa. De az átlagos normális emberekhez képest, ha ismernék olyat, szerinted kiderülne, hogy furcsa vagyok?
Férj: - Úgy bizony.
isolde: - És a barátnőim? A soproni barátnőim teljesen normálisak, ők nem furák, és mégse vagyok köztük fura.
Férj: - Hát dehogynem. A barátnőid között? Te vagy Phoebe.
isolde: - Micsoda? Neeem.
Férj: - Hát melyikőtök? Gondolj csak bele. Elég nyilvánvalóan te vagy ott a bolond lány.

Basszus, én vagyok Phoebe. Klassz. Komolyan egészen felvillanyozott ez a váratlan fordulat. Ezentúl nyugodtan felvehetek szokatlan ruhákat, meg beszélhetek minden hülyeséget, ha már úgyis. Furcsa vagyok, megtehetem. Cool.

*Jól van, nem tudok mindig mindenkinek neveket kitalálni.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította