Love is all you need

2009.02.14. 22:59 - címkék: - 5 komment

Írok most egy kicsit blogot. Szóval elhatároztam, hogy ma hazajövök Sopronba a délelőtt 10-es vonattal, aztán délután elmegyek a könyvelőhöz, este meg anyámmal moziba, szerencsére egyikükkel sem egyeztettem pontosan ezeket a terveket, mert előző esti jelmezes buliból kifolyólag eleve tizenegykor keltem fel. Akkor felmentem a világhálóra, hogy megnézzem, mikor megy vonat, kinéztem a délután 1-kor indulót, aztán netezgettem tovább pizsamában úgy egyig. Na jó, beraktam közben egy mosást, mielőtt még elkönyvelnénk valami pongyolában fetrengő lusta dívának. Igen, a fejem is fájt. Végül azért eljöttem nagy nehezen a 16.10-es vonattal. A vonatút során eredetileg azokat a dolgokat akartam csinálni a laptopomon, amiket megígértem, hogy megírok/megnézek, de aztán nem hoztam magammal laptopot, mert olyan nehéz, és összecsomagolni is olyan nehéz, ki kell húzni egy darab kábelt, én ahhoz túl fáradt vagyok, majd olvasom a csoportterápiáról szóló könyvemet. Elő is vettem a könyvet, szomorkodtam egy sort a könyvjelzőn, ugyanis egyszer régen Thaiföldön olvastam ezt a könyvet és nemrég vettem észre, hogy benne van egy hajójegy a Mekongra. Vagyis azt azért nem nevezném hajónak, amivel mi azon mentünk, de mekkora élmény volt basszus, a Mekongról is mindig azt hittem, hogy csak filmekben és középiskolás földrajzkönyvekben létezik. Szóval átmentünk a hatszemélyes csónakkal Laoszba, eleinte nem látszott nagyon veszélyesnek, de amikor beleült a hat személy, köztük a férjem, akkor a csónak pereme már csak kettő centiméterrel volt a vízszint felett, és bár tudok úszni meg volt rajtam mentőmellény, de én eredetileg mikrobiológusnak készültem, és pontosan tudom, milyen durva férgek vannak az ilyen folyókban. De nem estünk bele, hanem átmentünk Laoszba és húsz percet töltöttünk ott az erre a célra kialakított helyen (tudniillik arra a célra, hogy turisták átmenjenek és annak örüljenek, hogy Laosz földjét tapossák, és döglött kígyót tartalmazó tömény alkoholt vásároljanak ennek örömére).

Lám csak, azért voltak nekünk élményeink. És tiszta szívből tudnék itt bekezdéseken keresztül rinyálni, hogy mennyire hiányzik az utazás, hiába, hogy utazok végülis eleget. Ezt a februárt itt nem lehet kibírni ép ésszel, akárki akármit mond, és találtam ugyan két tábla karácsonyról maradt étcsokit a ruháim mögötti rejtekhelyen, de annyira keserű, hogy alig bírom megenni.

Visszatérve a történethez, végül ki sem nyitottam a könyvet a vonaton, hanem zenét hallgatva a meditációmat csináltam, amelynek során nagyon erősen elképzelem, hogy utazok valahová ismeretlen vidékre és zenét hallgatok közben és suhan el a táj és klassz. Egy fokkal könnyebb ezt elképzelni vonaton, mint reggel munkába menet a metrón, de azért az sem lehetetlen. Aztán hazaértem, megnéztünk két Ally McBeal részt, Ally tízpercenként sír, miért kell tízpercenként sírni? Vagyis még csak nem is sír, hanem könnybe lábad a szeme, mert szomorú, vagy mert meghatódik, vagy csak úgy, és egyébként is túl rövidek a szoknyái. Ő nem a példaképem. Ling az. De különben egész vicces az Ally McBeal (második évad), tény, hogy csajos, de néha kb Scrubs-ba illő baromságok vannak benne. És lesz Madonna-koncert Pesten, augusztus 22. Eddig még kivétel nélkül minden koncertet megbántam, amire nem mentem el (Pink Floyd 17 éves koromban 20 km-re tőlünk a nyertes), úgyhogy muszáj lesz. Hát ilyenek vannak. Esetleg némi zene Valentin-nap alkalmából alább. Kaptam anyukámtól marcipánszívet, egy szavam se lehet.

Egyik kedvenc szerelmes számom, eredetileg Peggy Lee. Ez nem ő, hanem csak egy filmrészlet, de tetszik a csaj. Gondolkodtam, hogy ezt válasszam-e vagy a Nina Hagen-féle verziót, de az valahogy nem tűnt, ööö, helyénvalónak.

All you need is love

2009.02.14. 14:58 - címkék: -
Soha egy pasim se tartotta a Valentin-napot (illetve volt egy, aki aznap rúgott ki). Megyek, veszek magamnak marcipán szívecskét.

Make love not war

2009.02.14. 13:15 - címkék: - 6 komment

Tehát onnantól számítva, hogy belépek a bejárati ajtón, tusolással, hajmosással, hajszárítással és sminkkel együtt 45 perc alatt tudok hippinek öltözni jelmezes bulira, pusztán a ruhásszekrényből*, és aztán egész este örülök, hogy végre úgy vagyok felöltözve, ahogy jól érzem magam. Énekeltem egy kis Janis Joplint is még itthon készülődés közben, de a férjem bejött a szobába és felvonta a szemöldökét olyan stílusban, amitől gyorsan abbahagytam. (Van köztünk ez a hippi vs. rocker ősi ellentét.)

Mondjuk egy nyomorult peace-jelet sem találtam az egész lakásban, ez azért gondolom valamelyest annak a jele, hogy felnőttem.

Az érdeklődők kedvééert elmondom, hogy agnus rss-feednek öltözött, a férjem bloggernek (ez alkalomból átmenetileg elérhetővé tette a régi blogját és kettő darab bejegyzést is írt, de már elmúlt), az L. Kék Halálnak, alie Jack Sparrownak, lucia pedig halott menyasszonynak, de mégsem; és kb mindenről beszéltünk a pornótól a politikai blogokon keresztül az emberi lélekig.

*Nem teljesen igaz, mert kettő darab nyakláncot az alkalomra vettem a New Yorkerben.

Metamorfózis

2009.02.12. 22:35 - címkék: - 5 komment

Komolyan érzem, ahogy lassan átalakulok és egy bogárrá pszichoterapeutává változom, fizikailag érzem, ahogy milliméterről milliméterre nőnek a csápjaim nő az orbitofrontális kérgem térfogata. Freaky, freaky.

Jó, csak viccelek, de akkor is fura.   

Hulló szőrétől foltos a rétség

2009.02.11. 12:53 - címkék: - 26 komment

Most már komolyan elég volt ebből a télből, tényleg, legyen már vége, az istenért. Én tényleg mindent megtettem, szedtem ginzenget, omega-3 zsírsavat, eszem elképestő mennyiségű halat, rendszeresen sportolok, vidám női énekeseket hallgatok reggelente, megpróbálom szeretni a téli ruháimat, de tényleg, most már legyen elég. Pólóban akarok sétálni, éjszaka, meg kiülős helyekre akarok menni, meg le akarok ülni a földre a Margitszigeten, arra akarok ébredni, hogy besüt a nap. Inkább lehessen megfulladni a hőségtől, inkább vasalom a len cuccaimat nap mint nap, de meg ne lássak még egy nyomorult havasesőt, komolyan. Jegeskávét akarok, mojito-t, jégkrémet. Ne, légyszi, kérlek, ne kommentezzétek be, hogy dehát most is ihatsz jegeskávét.  

I wish I was a princess with armies at her hand

2009.02.09. 23:24 - címkék: - 9 komment

És akkor hazaértem a Presszóból és megnéztem a leveleimet és láttam, hogy visszautasították a cikkemet. Valójában nem számítottam másra, mert szerintem jobb lapba küldtük be, mint ahová való lenne, és nagyon meglepő módon egy egész más dolog miatt utasították el, mint amit gondoltam. Olyan dolgokba viszont nem kötöttek bele, amibe még magam is belekötöttem volna. Hm. Fura.

Elmagyarázom: a phD dolgozatom alapját két tudományos cikk képezi, mindkettőnek meg kell jelennie rendes külföldi szaklapban. Az egyik már megjelent, a másik ez, amit már istentelen ideje írok, és most visszadobták. Ez nem baj, majd beküldjük másik lapnak. Közben leszigorlatozom két tárgyból, befizetek 120 ezer forintot, és ha ez mind megvan (cikkek, vizsga, lóvé), akkor benyújthatom a Dolgozatot, és utána megvédem házi védésen, majd pedig a "rendes" védésen, és akkor a végén Dr. Barbara Thornfield MD phD leszek. Reméljük, minderre a még Bivaly évében sor kerül. Nem teljesen látom át, hogy a fenti rövidítés milyen módon és mértékben fogja javítani az általános életminőségemet, de muszáj megcsinálni. Mondjuk, annyiban mindenképpen, hogy évek óta nyomaszt engem ez a téma, és ha meglesz a betű, akkor más szorongás után kell majd néznem, vagy kénytelen leszek gondtalanul tengetni hátralévő éveimet.

Különben jól vagyok, mert a Lola rennt zenéjére futottam ma (A lé meg a Lola) és annál jobb zene futáshoz a világon nincs, meg voltam szaunázni is, meg dolgozni önszorgalomból, mert rendes vagyok (időközben integráltam a személyiségembe ezt az oldalamat), meg hülyeségeken röhögtem a presszóban és jó volt.


Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította