2009.11.01. 20:10 - címkék: -

Összeadtam havi kiadásaimat, ruha ugye nulla, szórakozásra költöttem kettőezerhétszáz forintot, saját oktatásomra (mozgásképzés, könyvek, kivételesen szakvizsgajelentkezés is) hatvanat, többi közlekedés, hiteltörlesztések, némi illatszer, kaja, aztán huss, máris tíz rugóval túléptem a fizetésemet. Kajára mondjuk meglepően sokat költök, úgyhogy most azon gondolkodom, mi lenne, ha csupán a kihívás kedvéért csinálnék egy ilyen Péter Anna-féle projektet, mégis, vajon mi a legkevesebb pénz, amit kajára tudok költeni egy hónapban? Az a baj, egyrészt, hogy én egészséges táplákozáson nevelkedtem, nekem halat kell ennem meg zöldségeket, brokkolit, paradicsomot és olívaolajat, nem ehetek egy hónapig minden nap krumplistésztát. A grízestésztát pedig utálom. Valamint természetesen nem érek rá minden nap főzni. És nem akarok elhízni sem. És van egy férjem, akinek egészséges ételeket akarok adni, és nem akarom, hogy elhízzon. 

Mondjuk állítólag a dolog kulcsa a tervezésben és a logisztikában rejlik, hogy nem csak úgy beszédül az ember az intersparba és vesz, amihez kedve van, vagy ami le van árazva, hanem stratégia van és harcmodor. Most a helyzet az, hogy hosszú távon nem igazán segít az anyagi helyzetemen, ha havonta mondjuk tízezer forinttal kevesebbet költök élelmiszerre, és cserébe májkrémes kenyéren kell tengődnünk, viszont felkeltette az érdeklődésemet az ebben rejlő kihívás. Még gondolkodom, belevágjak-e. Az a baj, túl sok koncentrációt igényel.

Ez a baj az Élettel, hogy túl sok koncentrációt igényel.  

Where the hell is my elephant?

2009.11.01. 12:54 - címkék: - 4 komment

Van Teodorának az a blogja, ahol ázsiai filmekről és zenékről ír, és ha nem linkelem, akkor 35 percenként elpusztul egy kisteknős és kettő darab kismacska, szóval ide kell menni: asiafan.hu

Apropó ázsiai filmek, megnéztük tegnap a Tom Yum Goong c. nagyon cuki filmet, amelyben egy ifjú, jóképű, thai harcművész fiatalember hőn szeretett elefántjai kiszabadítására indul, rendkívül gagyi történet, és sok, igen látványos verekedés végeláthatatlanul hosszú snittekkel. Plusz Jackie Chan-dublőr-cameo.

And I am a material girl

2009.10.31. 17:26 - címkék: - 4 komment

Ez a biciklizés nyomába sem ér a futásnak, de azért meg fogom tudni szokni. Úgy értem, a konditermi gépen való biciklizés a konditermi gépen való futásnak nem ér nyomába, mert biciklivel járni dolgozni Hollandiában, kis patak, nárciszok és birkák mellett azért egész más volt. A legjobb persze dühösen sportolni, sokkal jobb érzés, mint nyugodtan, és a pulzusunk is sokkal könnyebben eléri a zsírégető tartományt, úgyhogy arra gondoltam, ezentúl majd mindig előrelátóan felbosszantom magam valamin. Biztos bármikor lehet találni mérgelődésre alkalmas dolgokat, ott van mindjárt a fizetési papírom, vagy hogy zárva van a posta, négyes metró, alsó szomszéd, ezért tart itt ez az ország. 

Vannak jó hírek is, kaptam a férjem haverjától Lips-es repipólót, pont a méretem és klassz, és én (reszkető kezek, elcsukló hang) két hónapja nem vettem ruhákat, így minden morzsáért hálás vagyok. Lehet, hogy valójában a rendszerrel/ a világgal minden a legnagyobb rendben van, és csak azért van jutalomhiányos szindrómám, mert nem veszek ruhákat? Végülis egyszer már rájöttem, hogy a Boldogság valójában Ruhák.

Az Út örök és tétlen

2009.10.31. 12:23 - címkék: - 2 komment
Én egy rendkívül gyarló ember vagyok, és előzetes terveimmel ellentétben mégsem vagyok képes most nekiülni a Cikkemnek szombat délben napsütésben, és különben is mi értelme lenne, porból lettünk és porrá leszünk és a kettő között is a szélben sodródó porszemek vagyunk csupán. Nem használnék vele különösebben az emberiségnek, nem ragadnám meg a pillanatot az itt és mostban, nem adna választ nyomasztó egzisztenciális szorongásainkra, nem jár érte pénz, sem dicsőség, sem szeretet, sem boldogság, és a sötét szobában végzett, nyomasztó munka rontaná a szememet és a téli depressziómat, a hippocampus-térfogatról meg ne is beszéljünk. Tulajdonképpen akármelyik vallási vagy filozófiai rendszert, esetleg az idegtudományok eredményeit hívom segítségül, minden lehetséges érvelésem egy és ugyanazon irányba mutat, mégpedig oda, hogy most át kell mennem az edzőterembe.

"There are no cows in space"

2009.10.30. 16:21 - címkék: - 6 komment

Kaptam levelet, hogy lesz PhD-avatás, ahol odaadják a papírt ünnepélyes keretek között, "megjelenés az alkalomhoz illő öltözetben", aznap este pedig Halloween-partira vagyunk hivatalosak, "öltözz valami félelmetesnek és/vagy valami szexinek", és azon gondolkodtam, mi lenne, ha ugyanazt venném fel. Vajon milyen öltözet lehetne az, amiben mindkét alkalmon megjelenhetek? Mondjuk egy gótikus, fekete csipkés, ám merészen dekoltált, abroncsos ruhában átvehetem a PhD-t? Vagy dögös vámpírasszonynak öltözve? Max a fogakat addig kiveszem, a kitömött denevért meg leadom a ruhatárban. Vagy csak menjek a Halloween-bulira tűsarkúban és szürke nadrágkosztümben, elég félelmetes vagyok úgy is? Öltözzek businesswomannek a partira, ceruzaszoknyával, szemüveggel és laptoptáskával? Izgalmas kérdések ezek. 

Még arról is akartam írni, hogy tegnap rájöttem, hogy ha nem akarok megzakkanni hamar, akkor az egyetlen lehetőség, ha elmegyek sportolni, és kipróbáltam, hogy mennyire rázkódik a szem a futógépen (nagyon), és mennyire a biciklin (semennyire, viszont az unalmas), de aztán rájöttem, hogy erről nagyon nincs is mit írni. Jó volt. 

2009.10.29. 18:22 - címkék: -

Rájöttem, hogy ha nem akarok megzakkanni hamarosan, akkor az egyetlen esélyem, ha rendelek robbanóanyagot a neten és aláaknázom a munkahelyemet elkezdek újra sportolni, és átmentem az edzőterembe felmérni a terepet. Kipróbáltam az összes kardiogépet, futógépen felfele gyalogolni nem rossz, de azért rázkódik közben a szemem, futógépen futni iszonyú jó, de nagyon rázkódós, ellipszistréneren nem annyira rázkódós, de nem is jó, a kétféle bicikli közül egyik se rázkódós, mindkettő unalmas, de jobb, mint a semmi.

Sodrófa, rákkoktél, tankok

2009.10.28. 16:17 - címkék: - 5 komment

Az volt, hogy lelkierőt merítettem a Presszóban, de legalábbis csomót röhögtünk. Hangosan nevettünk és hülyeségeket beszéltünk, és szerintem ez nem elegendő ok arra, hogy utáljon minket a felszolgáló csaj és minden harmadik rendelésünket elfelejtse, és húzza a száját és távozáskor még be is szóljon. A Parázs Presszó persze még így is remek hely, mivel jó a berendezése és jó a kaja, a kiszolgálószemélyzet pedig korábban sem volt épp a topon, de tegnap konkrétan azt álmodtam, hogy a tulaj bocsánatot kért tőlünk a pincérnő viselkedéséért. Ilyen vágyteljesítő álmaim vannak, az álom második felében Ko Phanghanon voltunk. 

Mondjuk, volt az, amikor az L. kérésére szenvedélyesen fejtegettem, hogy mi zavart engem a District 9 c. filmben: hogy az emberiséget szánalmas idiótáknak ábrázolják benne és ennyire nem vagyunk szerencsétlenek és sokkal jobb cuccaink is vannak, a szupertitkos négy emelettel a földfelszín alatti műtőnél százszor jobban felszerelt műtők vannak a soproni kórházban, és nem nejlonzacskóból van a függöny, és amikor meg összetűzésre kerül a sor, akkor ennél már sokkal jobb fegyvereink vannak, dehát pilóta nélküli lopakodóink vannak, lángszóróink vannak, aknavetőink vannak, rakétáink vannak, hol voltak azok?? - és akkor pont odajött a pincércsaj az evőeszközökkel és csak annyit látott, hogy valami csaj az asztalt verve, hangjában szenvedéllyel uszít, hogy "dehát tankjaink vannak, értitek, tankjaink vannak!!!!". Később aztán csomó szó esett még fordításról, többet között arról is, vajon miért nem fordították le a District 9 címét valami szokásos szóvicces borzalomnak, mint például Rákkoktél vagy AnoRák, az L. pedig javasolta a Rákker-t, ami több szinten is borzasztó, de az L. egyébként is nagyon furcsán viselkedett egész este. 

Még arra emlékszem, hogy Zsuzsi nénivel beszéltem a sodrófáról, meg az angoltudásáról, hogy ő szakmai angolt tud jól, idézem "tudok beszélni a különböző lakossági jelzálog-hitelügyletekről, de azt nem tudom, hogy a hűs szél gyöngyöző kacaja". Sokat kellett olvasni abból a borzalmas könyvből, amit Noiz hozott két példányban, állítása szerint akarata ellenére, mérhetetlen szenvedések árán fordította le az elmúlt hónapokban, de gyanúnk szerint valójában ő írta. És hogy hogyan fordítanánk a General Electrics szókapcsolatot, Általános Elektronikának, vagy Általános Villanyáramnak, esetleg Villanyáram Generálisnak vagy Elektrik Tábornoknak. 

Szakmai tanácsokat viszonylag keveset kaptam és azok között is olyanok szerepeltek, hogy bilincseljem magam oda valamihez a munkahelyemen és így követeljek fizetésemelést, de rámutattam, hogy a pszichiátrián dolgozom, lehet, hogy ez itt annyira nem nyerő ötlet. Bár szerintem nem bántanának, hanem a bútordarabbal együtt átvinnének az ambulanciára és leültetnének úgy, hogy csak a billentyűzetet érjék el az ujjaim, egy csapásra két legyet ütve ezáltal. És onnantól nyilván mindig én lennék az ügyeletes, mert úgyis itt vagyok. 

Különféle sötét babonaság

2009.10.27. 16:35 - címkék: - 20 komment

Hm, vajon mit próbál üzenni nekem az Univerzum, amikor reggel a metrón bámészkodva belepillantok utastársam Metróújságjába, álláshirdetések oldalnál nyitva, pszichiáter szakorvost keresnek egy egész szokatlan, de nem rossz helyre, és a walkmanemen épp N.O.H.A. szól, konkrétan az, hogy "go your own way, forget the old days, it's up to you"? Végtére is mindegy, a múltkor rájöttem, hogy az állami egészségügy egy autópálya és csak néha van róla letérő és én mintha túljöttem volna épp egy letérőn és most egy darabig nem lesz úgysem. Mint amikor Győrnél elfelejtesz lekanyarodni az M1-ről a 85-ös főútra, legközelebb már csak Lébénynél lehet lejönni, és ha azt is kihagyod, akkor Mosonmagyaróvárnál. Aztán meg egyszer csak Bécsben találja magát az ember, ha nem figyel. Szóval ez van, túljöttem Lébénynél. Bonyolult, értelmetlen hasonlatok rovatunkat olvashatták. 

Valamint feladtam a szakvizsgajelentkezést, mármint nem eszmeileg, hanem postán. Múlt héten azt írta nekem a karrierhoroszkóp (erre vagyok rákattanva, ez van), hogy "nyomasztó adminisztratív ügyei a hónap végére megnyugtatóan rendeződnek, egy jószándékú hivatalnoktól váratlan segítséget kap", és aztán bementem az egyetemre és váratlan segítséget kaptam a jószándékú ügyintéző nénitől. Lám, a csillagok nem hazudnak. Mondjuk vannak kétségeim azzal kapcsolatban, vajon milyen bolygóközi együttállás jelenti azt, hogy "jószándékú hivatalnok". 

Erre a hétre ellenben azt írja, hogy sok lelkierőt és szakmai ötleteket is meríthetek barátaimmal folytatott beszélgetésekből, úgyhogy akkor most el is megyek a kocsmába. 

Tell me why I don't like Mondays

2009.10.26. 07:41 - címkék: - 3 komment

Akkor itt a vidám hétfői szám. A dalt eredetileg Bob Geldof írta és adta elő The Boomtown Rats nevű zenekarával 1979-ben, különben egész jó az eredeti is, itt van. Az ötletet egy korabeli eset adta, amikor is a 16 éves Brenda Ann Spencer lelőtt egy csomó embert egy iskolában, köztük gyerekeket és az igazgatót mindenféle ok nélkül, és tettét csupán annyival magyarázta, hogy "I don't like Mondays". Még a börtönben van azóta is. 

A dalt feldolgozta Tori Amos, nem rossz az se, de amolyan Tori Amos-osan szenvedős, valamint a Guadalajara nevű osztrák ska-zenekar, akiket húgom talált egyszer véletlenül, nagyon helyesek. A ska-változat következik, mert az vidám, meg szerintem ehhez a számhoz illik ez a stílus. The silicon chip inside her head gets switched to overload.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította