Veszett lelkek, veszett lelkek... vándorolnak, vándorolnak

2009.08.27. 09:32 - címkék: - 8 komment

Nekem az volt a kedvenc részem a kocsmában, amikor már túl voltunk a kötelező bizarr szexualitás és Fejős Éva-körökön, és arról volt szó, hogy bizonyos magyar zenekarok dalszövegei milyen remekül megfelelnének versnek is. Klassz posztmodern felovasóesteket lehetne például alapozni a műfajra, esetleg nagybőgővel és/ vagy tereminnel. (Lásd még a Csengetett, Mylord? vonatkozó epizódját). Vagy lehetne a Vers mindenkinek c. kulturális műsornak is egy ilyen spinoffja. Illusztrácóként ilyeneket szavaltak a barátaim elgondolkodó, átszellemült arccal, hosszú szünetekkel és Latinovits-ot megszégyenítő komor hangsúlyokkal, hogy patkányok futnak az ágyon - az életed múló álom, meg

Forog a rozsdás körhinta.
Lehet, hogy valakinek így jó?
Sötét a holtak lelke.
Farkába harap a kígyó.

meg

Egy szemétdombra szültek.
De ők is kikészültek.

Nincs semmim.
Nincs helyem.

Ilyesmi. Valamint kiderült, hogy a csoportban több lánynak is megvan az a ritka képessége, hogy tudjuk mozgatni az orrlyukainkat, de ezzel egyelőre nem tervezünk fellépést. 

És tegnap rájöttem, hogy ha szeptember 1-től tényleg nem veszek magamnak ruhát, akkor iszonyatos szenvedésnek nézek elébe, tegnap már mindenhol őszi kollekció volt, gyönyörű szürkék és bordók és sötétzöldek és puhák és kötöttek, úgyhogy gyorsan vettem magamnak egy szoknyát és két felsőt, amíg még nem késő. Ez nem csalás, mert még nem kezdődött a fogadalmi időszak. És meg is érdemlem. 

Holnap viszont megyek kórházba három napra, úgyhogy nem fogtok rólam hallani legalább hétfőig. Ma azt álmodtam, hogy sokkal kevésbé volt fájdalmas és hosszú a műtét, mint ahogy elképzelem, és utána felébredtem, visszaaludtam, és azt álmodtam, hogy sokkal kevésbé volt fájdalmas és hosszú a műtét, mint ahogy elképzelem, hamar túl voltam rajta és nem volt vészes. Szerintem tök rendes a tudatalattim, hogy ilyen megnyugtató álmokat küld, most nem azért. 

 

"Self-knowledge is the gateway to freedom"

2009.08.25. 17:46 - címkék: - 6 komment

A férjem a védésről hazafelé meg véletlenül azt mondta, "úgy vennék neked valamit, mondjuk egy krémest", úgyhogy hamar a Perc utcai Culinaris előtt találta magát két tömött papírszatyorral. 

Most rusztikus ciabattát eszem, tiroli sonkát, 100 % vérnarancs juice-t, meg bio paradicsomot és paprikát (bár ez utóbbiakat nagymamám kertjében szedtem még vasárnap), és Hellmann's majonézt, ami a legjobb a világon. Nem, nem fizet nekem a Hellman's, csak majonézimádó vagyok, és tényleg, ég és föld. 

Middlemant nézek eközben, az első részt.
- It's all been fun and games up till now, but there's something about you I must know.
- Yeah?
- You like country?

És van még a hűtőben angol cider és maláj mangófagyi és a szekrényben poptart. Poptart! Már meg is feledkeztem a létezéséről az elmúlt ínséges hónapokban. Eper-milkshake ízű. 

You mean Dr. Barbara Thornfield MD PhD?

2009.08.25. 15:23 - címkék: - 36 komment
Na, van ilyenem is. Megvédtem, gratuláltak, "utána tánc, büfé."

Félelem és reszketés és jóga

2009.08.24. 22:05 - címkék: - 16 komment

- De... mennyi ideig tart ez a műtét, meg mi ez pontosan? - telefonon megkérdezem a Szemészlányt, mert a múltkor nem volt időm alaposan kikérdezni jövendőbeli operáló orvosomat (mivel felháborodott Nénik dühöngtek odakint, mert én két óra várakozás után protekciósan bementem, ők pedig előbb jöttek és még kint voltak, és nem akartam túlfeszíteni a húrt).
- Hát, mivel Te fiatal vagy...
Mondja, hogy 3-4 perc, mondja, hogy 3-4 perc..
- ...az üvegtested jobban tapad a retinához, szóval olyan egy-másfél óra. Hát először ad egy szurit, az mondjuk szokott fájni, de azért kibírható, az elzsibbasztja a fél arcodat, szóval utána már nem fáj. Három lyukat fúrnak a sclerádon (az a fehér rész a szemben), az egyiken infúzió megy be, a másikon a lámpa, a harmadikon meg a kés, amivel szép lassan leszedegeti az üvegtestedet a retináról. Aztán utána gondolom feltölti ilyen nehézfolyadékkal, hogy ahol feljött a retina, ott visszanyomódjon, utána megfagyasztja lézerrel a lyukat, aztán feltölti gázzal, amitől nem fogsz látni arra a szemedre, amíg az fel nem szívódik teljesen, az két-három hét.
Jesus F*ckin' Christ.
- De a fogorvosi beavatkozások sokkal rosszabbak ennél, hidd el, minden betegem ezt mondta.
- És... mikor sportolhatok? Megőrülök már, ha nem futhatok.
- Hát, egy olyan két-három hónap.
Whaaaat??
- Az elején semmit sem szabad tényleg, erre nagyon kell vigyázni, aztán meg csak óvatosan, amiben nincs rázkódás. Mondjuk úszni nyugodtan úszhatsz.
- Utálok úszni.
- Akkor jógázzál.

Nem tudom, mit akar nekem üzenni ezzel a Sors, de biztosan át lehetett vona adni valami kellemesebb módon is. Megjegyzem, épp kitaláltam, hogy önvédelmi sportot fogok tanulni, ha meglesz a PhD-m, krav-magát vagy defendo mad girl-t, vagy csak visszamegyek kung-fuzni, de úgy tűnik, idén le kell mondanom az erőszakos sportágakról, és szelídebb módszereket kell tanulnom. Lehet, szelídebbé kell válnom, és meg kell értenem, hogy szeretkezz, ne háborúzz, és nem az ugrándozás és a rugdosódás a Válasz, hanem a meditáció lótuszülésben. 

Last Minute Girl in Action

2009.08.24. 11:23 - címkék: - 7 komment

Na, most már telefonáltam a témavezetőmmel, a titkárnővel (hogy legyen asztal meg ásványvíz), és a rendszergazdával (hogy legyen projektor meg laptop) (és legyen hozzám közel a laptop, mert csak úgy tudok előadni), meg az egyik bizottsági tagommal (hogy nem tud jönni), úgyhogy most már kezdek félni, ami nagyon helyes, mert engem csak a félelem motivál, most mindjárt elolvasok még ezer cikket meg kifényesítem a diáimat. 

Komolyan mondom, nem tudom, miért nem extrémsportolok, ha egyszer ennyire szeretek félni. 

Még mindig ruhák

2009.08.24. 10:01 - címkék: - 2 komment

Bár a ruhák mindig fontos, szimbolikus szerepet játszottak az életemben, számtalan emlékem ruhákhoz kötődve tárolódik. Például valamelyik nap volt rajtam a kis, fekete ruhám, ami Gabó leánybúcsúján volt rajtam először, amikor felmentünk a Tűztoronyba (Sopron), összefutottunk Andrással és családjával, és Hajnalka beszólt a gonosz jegyszedő néninek ("nagyon szépen köszönjük a szíves fogadtatást és a segítséget" - valami ilyesmit mondott szarkasztikusan, de a néni olyan gonosz vlt, hogy észre sem vette). A Tűztoronyban régi moziplakátok vannak kirakva a lépcső mentén egy darabon, nem filmplakátok, hanem a soproni Szabadság mozi műsora a hatvanas-hetvenes években, már a filmcímeken is lehet röhögni, de az egysoros filmismertetőkön végképp. A kis, fekete ruhát amúgy Hajnalka vette nekem, mert kapott tőlem egy csomó, általam megunt / kihízott ruhát az évek során, és cserébe vehettem magamnak egy ruhát, amit később kifizetett. A Váci utcai Promodban vettem tavaly nyáron, miután kijöttem a pszichológusomtól (a Fereciek terénél rendel), és épp nagyon szomorú voltam egy, itt nem részletezett dolog miatt, amelyre részben gyógyírt jelentett a ruhavásárlás. Különben eléggé hiányzik, hogy pszichológushoz járjak, és ami még furább, hogy a mozgásterapeuta képzésben a volt terapeutám lesz a tanárom, ami biztosan fura lesz, de azért várom már, hogy kezdődjön. A másik tanárunk pedig az a filozófusnő, akinek a könyvét most olvasom, és aki (bár idősebb, meg filozófus is) stílusában tagadhatatlanul emlékeztet Claire-re az Időutazó feleségéből. 

És vannak az utazásokon vásárolt ruháim, például a buddhista-narancssárga selyemnadrág, ami az évek során itthoni ruhává vált, most van rajtam, Kambodzsában vettem, Siem Reapben, öt dollárért. Megnéztük Angkort, meg megkérték a kezemet azon az utazáson. 

De nem erről akartam beszélni, hanem hogy az előbb felpróbáltam a szürke nadrágkosztümömet, rám jön-e még és jó-e azzal a blúzzal, amivel fel tervezem venni a holnapi védésre. Mert a retinaszakadásom miatt nem futhattam hetek óta, és emiatt szabim alatt ahelyett, hogy a terveknek megfelelően sportoltam volna, inkább itthon henyéltem duzzogva, és jól meghíztam. Azért még rámjön. A szürke nadrágkosztümöt a phD felvételi előtt vettem magamnak a Marks and Spencerben, mert a régi szürke nadrágkosztümöm addigra már menthetetlenül az enyészeté lett (és rám se jött). A PhD felvételin viseltem tehát először a említett darabot narancssárga papucscipővel, mert a mániám, hogy valami kis kiegészítőnek jeleznie kell az öltözködésemben, hogy nem veszem mindig száz százalékig komolyan szürke nadrágkosztümös önmagam. Ez volt három éve. Most pedig átnézem az előadásomat.   

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította