Beyond the duty and the discipline

2009.07.31. 09:31 - címkék: -
Ma meg elmegyünk hétvégére Keszthelyre vagy hova, és azon rinyálok, hogy szívesebben maradnék itthon és írnám az opponensi véleményekre a választ. Különben mindegy, most már csak reménykedhetek, hogy az önsorsrontó tudatalattim nem fogja megakadályozni így a végén a doktori fokozatom megszerzését. Keddig kell leadni ezeket, addig csak megírom valahogy.

A piece of your eyesight, or maybe your vision

2009.07.29. 08:09 - címkék: - 18 komment

- Basszus, a fiúk már megint elhasználták az összes síkosítót - morogja a Szemészlány a fiókban kotorászva, de aztán mégis talál, és aztán mindenféle dolgokat csepegtet a szemembe meg furcsa eszközökkel nézegeti. Le van válva picit a retinám, csak annyira a szélén, hogy nem zavar a látásban, de azért úgy néz ki, meg kell majd foltozni, nehogy tovább szakadjon. Úgy korlátozottan vagyok ettől megijedve, egyrészt mert gyakorlatilag nincs semmi panaszom, másrészt mert feltétel nélkül hiszek a Szemészlányban, és úgy tűnt, tudja, mit kell csinálni. Megkérdezem, mi ez a műtét.
- Hát kétféle műtéti technika létezik, majd a retinológus megnézi és eldönti, melyiket kell csinálni, vagy kívülről bedomborítják egy kicsit a szemgolyót, belülről pedig lézerrel megfagyasztják a retinán lévő lyukat - mondja tökéletesen magától értetődően. - vagy pedig kiszívják a két réteg közötti folyadékot, kiveszik az üvegtestet és gázzal töltik fel a helyét. Hát persze, mi sem természetesebb. A szemészet különben tényleg valahol igen közel áll a finomműszerészethez. High-tech, futurisztikus, van benne lézer, elképesztő kézügyességet kíván, kissé freaky.

Meg még azon gondolkodtam ennek kapcsán, hogy a vakok vajon hogy élnek, hogy például hogyan vesznek maguknak péksüteményt a metróban a pékségben, ha nem látják, mi van kirakva. Kerültem már kapcsolatba látássérültekkel, semennyit sem látó emberek például vígan emaileznek, neteznek, van hangoskönyv, nyugodtan olvashat és írhat is az ember könyveket, attól, hogy nem lát, de a hétköznapi életben azért egy csomó dolog nehézség. Nem utazhat el Kambodzsába megnézni Angkort, hogy csak egy hétköznapi példát említsek. És vajon a barátságok hogyan alakulnak ilyenkor? (Mármint, nyugalom, nem tervezem, hogy elvesztem a látásomat, főleg mindkét szememre, egyáltalán semennyire sem áll fenn ez a veszély a jelen helyzetben, csak elgondolkodtam ezen.) Ha elveszti az ember a látását, gondolom a rehabilitáció során megtanítják, hogyan kell így létezni, ott megismerkedik más, esetleg jófej látássérültekkel, de megmaradnak a látó barátai? Meddig viselik el vajon, hogy az illetőtől már nem lehet megkérdezni, hogy láttad-e azt a filmet? Meg hogy idegen helyen vezetgetni kell? Több olyan példát láttam, hogy mozgássérültekkel ugyanúgy buliztak tovább a korábbi haverjaik, tehát az oké, de a látás valahogy nehezebb esetnek tűnik ebből a szempontból. Meg hát ugye a napraforgómezők látványa valamelyest elengedhetetlennek tűnik az életbenmaradáshoz.

Visszatérve, lényegileg most az van, hogy mivel nincs sürgősség, megvárjuk, amíg visszajön szabiról a retinológus, addig meg nem nagyon ugrabugrálhatok. Mármint a szó szoros értelmében. Nem is futhatok a futógépen, ami viszont rossz lesz. 

Just don't ask me how I am

2009.07.27. 22:59 - címkék: - 1 komment

Kaland, izgalom, megkaptam az opponensi véleményeket (phd), jövő kedden kell leadnom a válaszokat, önéletrajzot, meghívót, tézisfüzetet, ami egész barátságos határidő lenne, ha nem kellene közben dolgoznom, nem mennék holnap szemészhez a képzeletbeli hátsó üvegtestleválásommal (még nem biztos, hogy az, illetve, hogy van-e vele teendő, de a telefonba azt mondta lazán a Szemészlány, hogy "de ne izgulj, maximum meglézerezzük kicsit". Cool.), és ha nem mennénk pont ezen a hétvégén Hévízre üdülni. 

De így legalább izgi, és magamnak kerestem a bajt, és most ugyan minden reális ok nélkül félek, de ez legalább ismerős, otthonos érzés. Úgyis olyan régen szorongtam már egy jót. Nem beszélve arról, hogy visszajött szabiról az időközben világhírre szert tett kettes számú témavezetőm, szóval van kihez fordulni. 

Valamint úgy döntöttem, most egy hétig Suzanne Vega dalszövegidézetek lesznek a blogbejegyzéseim címei. 

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította