Megvakulok a fényben, megsüketülök a zajban

2009.07.04. 23:07 - címkék: - 10 komment

Először is ebédeltünk a városban, a Fórum Pizzériában, ahol minden egyes alkalommal túl sokat eszek, akármennyire vigyázok. Aztán készülődtünk a lakásban, továbbra is Grease-hangulat, szaladgálás közben a félig felöltözött húgomba ütközöm a folyosón a tükör előtt és egyszerre kiáltunk fel, hogy:
- Nincs egy hajgumid???
- Nincs egy kis körömlakklemosód???

A Ludditák aztán remek, a rendes rajongókkal ellentétben (akik lemezről hallgatják otthon, és értik a szövegeket, és nem szeretik a koncertet, mert ott nem lehet sose érteni) én nem bírom meghallgatni lemezről (mert ott se értem a szövegeket és ez idegesít), viszont imádom a koncertjeiket. Idén semminek sem öltöztek be, viszont kiegészültek a Quimby billentyűsével, meg az egész valahogy sokkal jobban szól a szokásosnál, és persze a lelkesedés a régi, lehetetlen nem ugrálni rá. Néha értek egy pár sort a szövegből, akkor nevetek is. Röhögött a tömeg az MC lányon, mert egyedül baszott be a fesztiválon. Ludditák, szeretem. Utána puszizkodom a Titanillával, valamint rábeszél, hogy menjek majd a szigetes koncertjükre is, mert meghívtak egy finn rasztazenekart egy szám erejéig, nagyon viccesek, finnül énekelnek, és amikor megkérdezték tőlük, miről szólnak a szövegeik, akkor azt mondták, "hát amiről a reggae szokott, sunshine, meg hogy nálunk mért nincs." Oké.

A Ganxtára várok húsz percet, akkor még mindig szerelnek, úgyhogy inkább iszunk Fényt, aztán belehallgatok a Laurent Garnier-be, végül annyira megtetszik, hogy előremegyek ugrálni. Egy db francia faszi egy dj-pult mögött ülve időnként majdnem be tud vonni egy nagyszínpadnyi közönséget, mondjuk nem irigylem a feladatért. Jó, néha vannak fúvósok is, vagy egy basszusgitár. (Ugye az azért világos, hogy én semennyire sem értek a zenéhez, a két fúvós hangszerről sem tudnám megmondani, mik voltak azok, se a zenei stílusokról nincs fogalmam, igazi jöttment laikus zenehallgató vagyok és sok más területtel ellentétben itt nem is próbálok úgy tenni, mintha tudnám, miről van szó. Koncertbeszámolókért fáradjatok ide vagy ide.) Aztán belehallgatok az Irie Maffiába, ahol nyomasztó a tömeg és bár oké, jó zene, de valamiért egyáltalán semennyire nem érdekel, olyan semmilyen. Végül pedig Tankcsapdát nézünk a VIP-teraszon üldögélve és Illy tejeskávét szürcsölgetve porcelánbögréből, de én úgy döntöttem, nem aggódom ezen, harmincegy éves vagyok kérem, számtalan Tankcsapda-koncerten ugráltam elöl, most jó volt így lazán csak meghallgatni. Ami azt illeti, öröm nézni, a zenekart meg a hatalmas tömeget is, én a Tankcsapda létezésének mindig örülök, mert valahogy hiába lettek divatosak és nyilván gazdagok is, mégsem váltak hiteltelenné a húsz év alatt, és ez tiszteletre méltó. Eljátsszák az összes régi számukat, Lukácsnak ugyan néhol kissé erőtlen a hangja, de nincs szívem rosszat mondani rájuk akkor sem.

Lefekszünk korán (de tényleg), ma meg huszonévesekkel fröccsözök a kertben, palacsintát sütök, felvonatozom Pestre, Ladytront hallgatok mosogatáshoz. Ennyi. Ja, és a legjobb, hogy végre megbizonyosodhattam arról, hogy nem velem van a baj, mert találkoztam több olyan emberrel is, akik utálják a Kaukázust, vagy akik utálják a 30Y-t, de ez nem minden, akik utálják a Péterfy Borit. Nem vagyok egyedül többé. 

Why are you dancing when you could be alone

2009.07.03. 16:25 - címkék: - 1 komment

Pontosan úgy néz ki a lakásunk, mint egy amerikai tinédzservígjáték, különféle zenék üvöltenek, jóképű fiatal srácok lófrálnak napszemüvegben, fiatal csajok saját és egymás sminkjét és haját igazgatják, szanaszét mindenütt fél pohár gin-ek, rumoskávék, fél zacskó nápolyi, HelloKitty testápoló, csillámpor, üres üveg barackpálinka, rózsaszín cukordrazsé, hajvasaló, parfüm, kistáskák, fémdobozos Marlboro, szemfestéklemosó, cola light, a hifi-toronyból pedig a kilencvenes évek magyar popdalai és hörgősmetál üvölt felváltva. Vicces. 

A Ladytron jó volt, persze egészen máshogy hangzanak így, mint lemezről, végig azon gondolkodtam, jobban tetszik-e, de asszem nem, inkább mégis lemezről tetszik jobban. Valamint nekem hiányzott a lelkesedés belőlük, elég rutinszerűen nyomták, pontosan ötven perc, sika, kasza, léc, de aztán hazafelé megbeszéltük, hogy a Ladytron tulajdonképpen valóban nem az a zenekar, akik lelkesednek, hanem hozzájuk tartozik, hogy távolságtartóak és unottak. Ezen elgondolkodtam, hogy vajon tényleg kötelező része-e egy koncertélménynek, hogy önfeledten szinkronizálódjak és tízezer emberrel együtt ugrándozzak. Nagyon találó az index megfogalmazása, miszerint "mintha robotlányok futtattak volna le egy hardverkímélő hakniprogramot", de tény és való, hogy nehezen tudom elképzelni a ladytronos csajokat közönség közé ugrálni. Persze azért van a két dolog között átmenet. Mindegy, zenének klassz volt, koncertélménynek közepes. Ma meg kaptam ingyenjegyet, úgyhogy kinézek, bár húgom szerint Sopronban lenni és nem kimenni a Voltra: menő. Ludditákat és Tankcsapdát fogok nézni, meg esetleg Gangxtát kíváncsiságból (azok még léteznek?), és megnézem, ki az a Laurent Garnier, mert mindenki beszél róla. Aztán korán lefekszem. Ez a terv.

Drunk after work, here in the late night feelings

2009.07.02. 21:16 - címkék: - 1 komment

A Volt-fesztivál-élményből eddig a következőkben részesültem: délután elképesztő tempóban próbáltam befejezni mindent a munkahelyemen, hogy négykor el tudjak indulni, persze épp elment a Hálózat az egész emeleten, mert a villanyszerelők kihúztak valamit, amit nem kellett volna, aztán nagyon melegben autóztunk sokat, megbeszéltük a Ladytron előző lemezeit, aztán eltévedtünk Lébénynél (nem én, én hátul ültem és nem figyeltem), aztán szakadt az eső, hazajöttem (ti. a szüleimhez, kik Sopronban laknak), ettem szendvicset, ittam kávét, ittam limoncellot, a kinti változékony időjárásnak megfelelően átöltöztem harmincszor, szidtam a fesztiválokat, hogy mennyire bonyolulttá teszik a szórakozást, hogy az ember számítson arra, hogy majd ujjatlan pólóban akar táncolni egy sátorban, de arra is, hogy éjszaka hidegben és esőben a szabad ég alatt kell helytállnia, de hova teszed a pulóvert és pláne az esernyőt amikor épp nem kell, mert letenni nem tudod sehova, és a farmerom szára meg beleér a sárba, szóval kész katasztrófa, különben is tök álmos vagyok és semmi kedvem kigyalogolni a kempingbe. Jelenleg gin-almalét iszom, amit a húgom nálunk csövező barátnői nyomtak a kezembe, és azon gondolkodom, hogy majd hol aludjak, itthon a tinédzserekkel, vagy inkább anyóséknál. Valamint elképesztő, hogy szegény fiatal lányoknak mennyit kell készülődni és a külsejükön parázni, mielőtt elindulnak szórakozni. Bár mondtam nekik, hogy teljesen mindegy, hogy sikerült-e teljesen kivasalni a hajukat, vagy hullámos maradt, és hogy pontosan hogyan festették ki a szemüket, úgyis sötét van és esik az eső, de teljesen nyilvánvalóan egy szavamat se hitték. Ez meg Ladytron. 

Székely google, pszichoanalízis, körömlakk

2009.06.30. 16:52 - címkék: - 4 komment

Kb. tíz perce ezen röhögök, hogy "Kik verekettek". 

Különben nincs semmi izgi. Tegnap munka közben felmerült bennem, hogy analitikus pszichoterápiát akarok tanulni, de ez még csak kósza ötlet, meglátjuk, hová vezet*. A lábkörmömről csúnyán lejött a francia manikűr, viszont a barátnőim azt mondták rám a múltkor, hogy "jé, pont úgy nézel ki, mint rég!", amit némi gondolkodás után mégis inkább bóknak vettem. A kézkörmöm meg a múltkori akcióm óta hosszú és ívesre reszelt, de borzasztóan idegesítő hosszú körmökkel például sms-t írni, meg egyébként is, fura, úgy érzem, mintha valami támadófegyvert erősítettek volna az ujjaim végére, én meg nem akarok bántani senkit. Hát ilyenek. 

*Update: most odáig vezetett, hogy megnéztem a honlapjukon, miből áll a képzés, és úgy döntöttem, talán inkább majd később. 

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította