Risin' up, back on the street

2009.11.11. 16:19 - címkék: - 2 komment

Szóval a szememmel az van, hogy elfogyott belőle a buborék a hétvégén. A buborék, amit beletesznek a műtét során, szép fokozatosan szívódik fel és iszonyú idegesítő. A folyamat hossza egyénenként két hét és három hónap között változik, nálam valamivel több, mint két hónap volt. Ez, mint mondtam, iszonyú kellemetlen, de igazából jó, mert amíg ott van, addig a helyén tartja a retinát és az gyógyulhat. Miután eltűnt, elvileg semmi zavarót nem szabad már látni, ehelyett én láttam homályt és úszkáló izéket és fényeket is (ami ugyan egyes, közkedvelt elméletek szerint csupán a pszichózisom bevezető tünete, de én egyelőre a szemészeti eredethez ragaszkodom). Ettől aztán feltűnés nélkül halálra paráztam magam az elmúlt kb. két hétben. 

A szemem viszont jó. A fények továbbra is kérdőjel. A homályra pedig az alábbi magyarázatot kaptam: a műtét során úgy nyomják vissza a retinát a helyére, hogy egy pici nehézfolyadékot öntenek rá, amit aztán ki is vesznek. Maradéktalanul kiveszik az összeset. A szemészem azt mondja, hogy sokféle műtéti technikát ismer, a legjobbaktól tanult, satöbbi, és mégis ritkán előfordul, hogy kiveszi az összes folyadékot, tutira, pár nap múlva nincs is ott, de a pár hetes kontrollon azt látja, hogy egy-két mikrocsepp nehézfolyadék van a szemben. Ez nem lehet ott, mert az összeset kivette. Az én szememben is látta már a múltkori kontrollon is, ezért ezt követően, amikor egy nemzetközi kongresszuson járt, elmesélte az ott előadó híres nemzetközi retinasebész professzornak, hogy időnként ezt a jelenséget tapasztalja, például nemrég is, egy kolléganő szemében (=én), és mitől lehet. A prof elmondta, hogy előfordul, hogy a nehézfolyadék a műtét közben egy mikrofilmet képez a retina felszínén, ami olyan vékony, hogy nem látható. És a látható részt eltávolítja az ember, a nemláthatót viszont nem, és a következő hetekben a mikrofilm szépen összefolyik egy-két cseppé, és akkor jé, ott van a szemében a folyadék, pedig kivettem. Ezért ha lehet, akkor javasolt a műtét végén a retina teljes egészét "lezuhanyozni" sima fiz-sóval, hogy lemossuk a nem látszódó folyadékfilmet is. Mondtam már, hogy a szemészet valójában finomműszerészet?

Ez számomra abból a szempontból rossz, hogy majd egyszer, de nem mostanában, hanem ha már szuperul biztonsággal tutira tapad a retinám, akkor majd még egyszer belenyúl a szemembe és kimossa belőle a cseppeket. De igazából örülök, mert nincs semmi bajom. Még egy kicsit zaklattam a szemészt a futással is, erre azt mondta, hogy örüljek, hogy így megúsztam, ő például nagyon örül, hogy megúsztam, mert én még nem láttam egy igazi jó retinaleválást, de ő már látott egy csomót, és higgyem el, hogy az nagyon szar, és pláne ilyen fiatalon, és minden egyes lépésnél rázkódik a retinám, és vegyek inkább ellipszistrénert. Tekintettel a várakozó Nénik kritikátlan mennyiségére (meg mert nem akartam, hogy totál őrültnek tartson), nem fejtettem ki neki, hogy ellipszistréneren nem tudom ugyanolyan jól csinálni a posztapokaliptikus imaginációmat, csupán megkérdeztem nyávogva, hogy de fél év múlva futhatok-e, mire azt mondta, fél év múlva már lehet, hogy megengedi, meglátjuk. A krav-magával ezek után már nem mertem előhozakodni.

De igazából nagyon örülök, hogy ennyivel megúsztam. Lehet, spinningre fogok járni, azt mindenki annyira dicséri. 

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította