Ír katolikusok, képzeletbeli csirkék, pszichoanalízis

2009.10.14. 20:48 - címkék: - 9 komment

Úgy látom, Harry Stack Sullivan életéből filmet kell rendezni, olyan a történet, hogy celluloidért kiált. Sullivan különben egy amerikai pszichiáter volt, aki a klasszikus analitikus elméletekkel szemben az interperszonális kapcsolatok fontosságát hangsúlyozta a lélek fejlődésében és/vagy megbetegedésében, de kezdjük az elején. 

Sullivan anyja, Ella Stack ír bevándorló volt, némi földbirtokkal, harmincnégy évesen a vénkisasszonyság fenyegető határán. Családja intelmei ellenére ekkor férjhez ment a nála 5 évvel fiatalabb, tanulatlan és csóró, de legalább szintén ír katolikus gyári munkáshoz, Timothy-hoz. Született egy gyerekük februárban, meghalt. Született még egy gyerekük két évre rá februárban, meghalt. Született még egy gyerekük két évre rá, nem halt meg, hanem ő lett Harry, a későbbi pszichiáter. Anyja két éves koráig túlvédően nevelte és szétszorongta magát, ami nem csoda, mivel már két gyereket elvesztett, és egyébként is egy kihalt, csatornázatlan gettóban laktak, idézem: "literally on the wrong side of the railroad", ahol a fekete diftéria fantázianevű járvány szedte áldozatait. Timothy, az apa persze elvesztette állását a közeli vasgyárban a recesszió miatt. Ella, az anyuka gyűlölt Rexfordban élni, ezért Ella bátyja felajánlotta, hogy költözzenek South Ostelicbe, ott ő adna munkát Timothynak a saját cégénél és rendesebb körülmények között élhetnének, de Timothy megtagadta ezt, mivel ő katolikus volt és South Ostelicben nem volt katolikus templom. Csak protestáns. 

Amikor a kis Harry két éves volt, akkor anyja két évre nyomtalanul eltűnt. Így Harry-t egy darabig a nagyszülők nevelték a farmon. Hogy anyu hova tűnt, rejtély, legvalószínűbben idegösszeomlást kapott és megpróbált végezni magával s gyermekével is, ezért elmegyógyintézetben ápolták, de erről csak a korabeli pletyka szól, zárójelentését nem láttuk. 

Később Harry apja, majd időközben előkerülő anyja is csatlakozott hozzájuk a farmon, addigra a nagyszülőkből már csak egy babonás, szigorú, írül beszélő nagymama maradt. Még mindig szegények voltak. Harry iskolába került, de mivel a környéken utálták az ír katolikusokat, valamint ő már tudott olvasni, a kortárscsoport az első perctől kezdve kiutálta. "His closest friends were livestock in the farm", valamint "Sullivan often autobiographically referenced the importance of imaginary playmates", azaz szerencsétlen kis Harry-nek a barátai képzeletbeliek voltak és/vagy csirkék. Kilenc éves volt, mire lett egy barátja, a 13 éves Clarence személyében. Clarence is okos volt és kiközösített, mivel alacsony volt és kövér (meg lányneve volt). Harry és Clarence elválaszthatatlan jóbarátok maradtak az iskola végéig, sose jártak lányokkal, az iskola végeztével pedig elváltak és soha többé nem álltak szóba egymással. Ennek ellenére (vagy emellett) mindketten orvosok lettek, majd pszichiáterek, mindketten White alatt dolgoztak a St. Elizabethben és mindketten kutatással is foglalkoztak, ami akkoriban nem volt divat. De sosem beszéltek többé. Emellett még két ember volt a képzeletbeli csirkéken kívül, akivel Harry néha szót válthatott, egy okos nagynéni és egy bizarr gyilkosságokra és igazságügyi pszichológiára specializálódott, fura jogász nagybácsi. 

1908-at írunk, a 16 éves Harry nyer egy ösztöndíjat a Cornell University-re, fizikusnak készül, de nem osztályelső, kiközösítik, ezután pedig egy fiúbanda tagjává válik, akiknek fő tevékenysége, hogy drogot árulnak postai úton. Elkapják őket, és csalásért fél évre felfüggesztik. Harry sosem tér vissza az egyetemre, ehelyett nyomtalanul eltűnik két évre. Pletykák szerint pszichotikus állapot miatt elmeosztályon kezelik, de zárójelentést nem láttunk. 

1911. Chicago, a századelő Chicagoja, klassz ruhák, maffia, jazz. A zakkant Sullivan fiú valahogy idekeveredik az orvosi egyetemre, el is végzi azt, majd sebészként dolgozik egy acélgyárban. Ezután behívót kap a Nemzeti Gárdához, ahonnan egy állítólagos lovasbaleset miatt leszerelik, de ekkor Harry... ugye, tudjuk már, mi következik, nyomtalanul eltűnik két évre. A két év letelte után agyon meg vissza hamisított önéletrajzzal (nem csak a munkatapasztalatát, hanem a születési dátumát is átírta) felvételizik egy állásra valami veteránkórházba. Ezt követően viszonylag sok helyen dolgozik a honvédségnek orvosként, mígnem 1920-ban nyomtalanul eltűnik. Neeem, ezúttal csak egy évre. 

Visszatér, pszichiáter lesz a St. Elizabethben William Alanson White, humanista és haladó felfogású pszichiáter vezetése alatt. A későbbiekben is több helyen dolgozik, osztályt vezet, kidolgozza a freudi analitikus elméletek nagy ellenpontjaként interperszonális elméletét. A legjobb barátja és kolléganője Clara Thompson, akit rádumál, hogy utazzon el Budapestre, mert itt él az a Sandor Ferenczi, aki pszichoanalízis terén meglepően haladó elveket vall, ígytehát Clara a századelő Budapestjére utazik és Ferenczihez jár analízisbe egy darabig (mindenképpen legyen néhány jelenet, ahogy Clara pszichoterápiás ülésre megy az omnibusszal a békebeli Nagykörúton). Clara és Harry barátok maradnak, bár Sullivan egyszer említést tesz egy estéről, ahol megkérte egy fiatal nő kezét, aki igent mondott, másnap reggel viszont "mindketten nyakukat törve rohantak és hívták egymást, hogy lemondják az eljegyzést". Egyikük sem házasodik meg soha.

1930. decembere, New York City. Sullivan és örökbefogadott fia ideköltöznek, hogy Sullivan magánrendelőt nyisson és együtt kutathasson antropológus és szociológus kollégákkal. A fiú, James 15 éves volt, amikor Sullivan örökbefogadta, együtt éltek, végig elhivatott titkára volt, majd örököse. New Yorkban Sullivan saját pénzéből finanszíroz kutatásokat, nagy lábon és extravagánsan él, tartozásokat halmoz fel, majd apja meghal és ő is ráhagyja tartozásait, amitől végképp csődbe megy. Ez nem akadályozza meg abban, hogy részt vegyen a pezsgő intellektuális életben, valamint hogy korabeli művészeket, írókat és fotográfusokat kezeljen ingyen.   

Sok minden történik még, kaland, izgalom, interdiszciplinaritás, sőt, mit több, Világbéke: 1948-ban Sullivan egy UNESCO-találkozón vesz részt Párizsban. Anyja születésnapján reggelit rendel a hotelszobájába, levelet ír "nevelt fiának", majd hirtelen meghal. Sokak öngyilkosságot rebesgetnek, de a boncolás igazolja, hogy a halál oka agyvérzés volt. 

Sullivan munkásságát sosem ismerték el eléggé pszichiáter kollégái, életrajzírója szerint ennek az alábbi okai lehettek: 
- Sullivan keveset publikált és akkor is borzalmasan írt, érthetetlenül, de leereszkedő modorban
- Egész írott munkásságában csupán egy (1) Freud-hivatkozás szerepel
- Minden adandó alkalommal heves undorral és gyűlölettel beszélt vagy írt a pszichiáterekről.
- Amúgy is elviselhetetlen alak volt ("he was personally a very difficult man")
- A pletykák szerint skizofrén volt és homoszexuális.

Mindezek ellenére a pszichiátrián, pszichoterápián kívül még a társadalomtudományokra is maradandó hatást fejtett ki. Az élete meg egy film.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította