Give peace a chance

2009.09.05. 19:58 - címkék: - 33 komment

11.45. körül a Nyugatinál megkérdeztem egy rendőrtől, hogy gyalog el tudunk-e jutni a Zeneakadémiára (magyarul az Andrássy út túloldalára). Azt mondta, gyalog persze. Továbbmentünk. Egyre több kordon volt, és gyanús volt a helyzet, ezért a Művész mozi magasságában ismét megkérdeztem egy rendőrtől, most már azt, hogy hogyan tudunk eljutni a Zeneakadémiára. Mondta, hogy gyalog oké, nyugodtan menjünk tovább. Odaértük az első kordonhoz, 12.00. magasságában, amin már nem lehetett átmenni gyalogosnak sem, de átengedték azokat, akik a diplomaosztóra igyekeztek a Zeneakadémiára, ünneplőt viseltek, kétségbeesetten néztek és virágcsokor volt náluk. Átmentünk, és odaértünk egy második kordonhoz 12.05. körül, ahol közölték, hogy senkit, azaz senkit nem engednek át, erre parancsuk van, különben is már lerögzítették a kordont, átmászni meg csak nem akarunk, és csak azokat engedheti át, akik lakcímkártyával igazolják, hogy itt laknak. Ez a Liszt Ferenc tér nyugati oldalán történt. A Liszt Ferenc tér keleti oldalán van a Zeneakadémia. Fél egykor kezdődött a diplomaosztó, negyedre kellett volna odaérni, meg nálam volt a húgom blúza, amit még előtte fel szeretett volna venni a talár alá.

A "hogyan juthatunk el a Zeneakadémiára" kérdésre azt mondták, az Erzsébet téren keresztül. Ekkor megpróbáltunk taxit hívni, hogy azzal talán még odaérünk, de kiderült, hogy a taxi legközelebb a Nyugatinál tud csak megállni, mert annál közelebb nem jöhet. Rövid fejszámolást követően úgy döntöttem, hogy mivel ki tudja, hol milyen dugó van, gyalog körbemenni talán gyorsabb lenne, mint visszagyalogolni a Nyugatihoz és onnan taxizni ki tudja, milyen lehetséges útvonalon. Tehát elindultunk a Deák tér felé, az Andrássyval párhuzamos valamelyik utcán. A Nagymező utcánál lévő kordonnál láttuk, hogy egy nőt átengednek a rendőrök, ezért odamentük hozzájuk zaklatottan és virágcsokorral (én legalábbis meglehetősen zaklatott voltam eddigre), mondtuk, hogy diplomaosztó, Zeneakadémia, mire simán átszaladhattunk a túloldalra, és mögöttünk már csavarozták össze a kordont, rendesen Indiana Jones-os volt, amikor már záródik a kapu, és még visszanyúl a kalapjáért. Így végül időben odaértünk húgom diplomaosztójára. Mondjuk, a blúzt már nem lett volna ideje felvenni, de simán elvolt pántos trikóban a talár alatt, szóval igazából nem volt baj. Ezt követően bejött a rektor néni, és bejelentette, hogy kb. negyed órával később kezdenek, mivel egy csomó hallgató még nem érkezett meg a lezárások miatt. A saját diplomaosztójára. A műsorban szereplő a capella fiúzenekar meg előadott egy George Michael-számot, ami vicces volt. 

Akkor elmondom, mi ezzel a problémám. Egyrészt az, hogy lélektanilag igen nehezen viselem az olyan helyzetet, amikor nem mehetek át az Andrássy út karnyújtásnyira lévő túloldalára, ahol fontos dolgom lenne, mert két óra múlva kezdődik egy felvonulás az úton. De oké, megértem, hogy az a rendőr, aki nem engedett át a Liszt Ferenc téren, parancsot teljesített, és ha a parancs az, hogy senkit, akkor engem se. De az odafelé vezető úton három másik rendőrt kérdeztem meg, hogy hogyan juthatok a Zeneakadémiához, és mind azt mondta, hogy arra átmehetek. Ezek a rendőrök nem tudták, hogy 12-kor lezárják a kordont? Hogy az istenben fordulhat az elő, hogy nem tudták? Vagy akkor miért nem szóltak oda a kis adóvevőjükön a közvetlen az Andrássy mentén álló kollégáiknak, hogy srácok, mehetnek még gyalogosok arra? Vagy a közvetlenül az Andrássynál állók miért nem szóltak ki az eggyel, a kettővel és a hárommal kijjebb lévő kollégáiknak, hogy srácok, már ne engedjetek erre senkit, mert nem jöhet át? 

És persze, miért nem néztem utána az interneten pontosan, mielőtt elindultam, ez egy jogos felvetés, de őszintén szólva bennem valahogy az élt, hogy a lezárások a járművekre vonatkoznak, nem lehet parkolni, nem jár a BKV, meg a felvonulás idején nem mehetsz oda hozzájuk. Nem merült fel bennem, hogy délben nem mehetek át gyalog. Majd legközelebb már tudni fogom. 

Később véget ért a diplomaosztó, mi meg elmentünk az Oktogonon lévő Friday's-be, mert oda akartunk menni, és mivel mondtuk, hogy asztalfoglalásunk van, így átengedtek a kordonokon és nyugodtan falatozva végignézhettük az ablakból a felvonulást. Ami kb. úgy nézett ki, hogy rengeteg rohamosztagos, aztán néhány (ötszáz? hatszáz? elég kevés) színes zászlót cipelő felvonuló, (lassan sétáltak, és ugyan ment köztük egy zenét szolgáltató kamion, de enyhén szólva sem volt az a Budapest Parádé-hangulat), majd még egy csomó rendőr, majd egy csomó rendőrautó, kisbusz, nagyobb, kék-fehér csíkos tök jó retró rendőrbusz, még nagyobb zöld rendőrbusz, még néhány rendőrautó. Felettük rendőrségi helikopter. A rendőrség járműparkjából remek bemutatót kaptunk, azt aláírom.

Azt szeretném mondani, hogy most ez komolyan, mi volt ez? A gay pride nem arról szól, hogy megmutatják a világnak? Ezt a jelenlegi felvonulást a néhány ott lakón és többezer rohamosztagoson kívül senki sem látta. Néhány száz meleg kötelességtudóan végigsétált a teljesen kihalt és teljesen körbezárt Andrássy úton, elképesztő rendőri erőkkel körülvéve. Itt az nem demonstrálódott számomra, hogy a melegek büszkék és felvállalják. Az esetleg demonstrálódott, hogy félnek. Valamint az is remekül átjött, hogy elég befolyással rendelkeznek ahhoz, hogy le tudják záratni az Andrássy utat egy napra. Nem tudom, valahogy semmi liberális hangulata nem volt az egésznek, inkább háborús filmekre emlékeztetett a helyzet, a kordon túloldalán rekedt hozzátartozókkal, helikopterekkel. Egyáltalán nem volt menő. 

(Ja, direkt nem írtam arról, hogy mit gondolok a homoszexualitásról meg mit nem, mert nem ez a lényeg. A lényeg a személyes élményem, az, hogy kordonok között kellett ma összevissza rohangálnom magassarkúban és úgy, hogy az egyik szememmel nem látok, és ez rossz volt.)

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította