Na, végre elmentem edzőterembe kb. két hónap kihagyás után. Először nem volt pénzem bérletre, aztán meg jött a phd-szezon és időm nem volt, és híztam is 2-3 kilót ezalatt, valamint a múltkor alig bírtam végigtáncolni egy számot egy esküvőn (jó, mondjuk a férjemmel rocky-ztam, amiben köztudottan aránytalanul sokat kell a lánynak mozogni, ő pedig túl jó táncos). Új élet.
A legjobb tavaly nyáron volt, amikor volt személyi edzőm, főként mivel konkrét időpontok voltak vele megbeszélve, és ha az ember megbeszéli valakivel, hogy odamegy fél ötre, akkor sokkal nehezebb elcseszni helyette az időt. Idén viszont nincs erre pénzem, úgyhogy azt találtam ki, hogy úgy teszek, mintha lenne, vagyis lesz egy képzeletbeli személyi edzőm. És hét elején majd mindig beírom a naptáramba, hogy mikor fogok menni, és úgy teszek, mintha tényleg mennem kellene fél ötre. Miért ne működhetne? Egyes embereknek képzeletbeli barátaik vannak. Más emberek képzeletbeli ellenkező neműekre gondolva saját magukkal szexelnek. Miért ne lehetne nekem meg képzeletbeli személyi edzőm.
(Persze, azért nem fog működni a heti 3 edzés, mert jövő héttől a munkahelyemről kb. az összes ember elmegy szabira és mindent nekem kell csinálni és egy csomót ügyelek is és nem fogok ráérni, de legyünk optimisták. )