Heti biochef

2009.04.04. 20:32 - címkék: -

Komolyan jobban szeretek bemenni dolgozni, amióta ezt eszem, minden reggel úgy kezdek, hogy a nap közepén vár rám valami finom ajándék meglepetés (mert sose emlékszem, mit rendeltem). Ez még hagyján, de a nővérek, akikkel együtt eszem, szintén rákattantak kissé a dologra, és már délelőtt kérdezgetik, hogy na, mit fogsz ma enni? Délben pedig gyanakodva méregetik az ételeimet, ezért a sütikből mindenkit megkínáltam a héten, legalább kapunk pár elfogulatlan véleményt.

Hétfőn ettem rozmaringos tofusültet fokhagyma lekvárral és paradicsomos rizzsel. A tofut részemről szeretem, nincs semmilyen íze, de legalább mindenhez megy, és mivel nem is drága, koleszos koromban, amikor imidzsből vegetariánus voltam két évig, rengeteg tofut ettem. Ez is csak olyan tofu volt, mint a többi, ha egyet láttál, mindet láttad. A fokhagymalekvártól kissé féltem, mert mi az, hogy lekvár, meg majd fokhagymaszagom lesz tőle és elájulnak a betegek, de finom mártás volt enyhe, cseppet sem durva fokhagymaízzel. Azt hiszem, ha egyetlen dolgot kellene megneveznem, ami tetszik a biochef-ben, akkor az a paradicsomuk, szinte az összes zöldségnek zöldségebb-íze van a megszokottnál, de a paradicsomnak különösen. Vidéken nőttem fel és imádom a paradicsomot, azt, amelyik a nagyanyáim kertjében terem egy ilyen lábszárközépig érő növény tetején, van egy jellegzetes illata és egy jellegzetes íze, és ezt csak nyáron, néhány hétig lehet kapni. Az év fennmaradó részében meg jobb híján eszem a melegházi meg dél-amerikából importált paradicsomokat, amiknek ugyan vízíze van, de legalább pirosak. A bioséf paradicsomja pedig hozza a normál paradicsomízt, nem tudom, hogyan lehetséges ez márciusban, de őszintén szólva nem is nagyon izgat, csak adják ide. A kókuszkenyér chilis csokoládékrémmel az egy kicsit bizarr volt.

Kedden ettem penne arrabiatát kapros cukkinivel, ez számomra az égvilágon semmiben sem különbözött normál penne arrabiatától, al dente, picit csípős. A cukkiniszeletek mellette voltak és csak épphogy enyhén voltak kaprosak, szerintem ez volt a héten az az étel, amit konzervatívabb ízlésűek is simán megehetnek. A császármorzsa fedőnéven futó, ööö, dologért már a múlt héten is rajongtam, császármorzsához ugyan nincs köze, viszont imádom. Megmondom, miből van: kukoricadara, tönkölydara, zabpehely, méz. Ennyi. Így: „a kukoricadarát, a tönkölydarát, a zabpelyhet az olajban pirítjuk, hozzáadjuk a mézet, és egy kevés vizet. Alaposan összekeverjük, majd a tűzről levéve fedő alatt duzzasztjuk.” Ennyi meg baracklekvár. A főnővérünk először nem volt hajlandó megkóstolni, mert hogy néz ez ki, de végül nagyon ízlett neki.

Szerda, pirított túrós burgonyagombóc zöldségraguval. Valójában nem tudom, miért ilyen jók a zöldségeik, feltűnően ropogósak és ízletesek. Azért ilyenek-e, mert bio, vagy mert frissek vagy jól voltak tárolva, vagy az elkészítési mód miatt, valószínűleg a fentiek közül mind szerepet játszik. A csokoládés-mogyorós muffin négy muffint jelentett, egyet megetettem a nővérekkel, osztatlan sikert aratott, finom csokis tésztában egész mogyorók, dicsérték nyakra-főre, bár a főnővér ehhez is el bírt volna képzelni egy kis lekvárt. Még így sem bírtam megenni az egészet, hanem két muffint elraktam másnap reggelire. 

Csütörtökre nem rendeltem sütit, hanem előételt, ami diós túrógolyók zöldsalátával. Ez mekkora ötlet, komolyan. Túró összekeverve darált dióval, gombóccá formálva, plusz levelek. Ennyi. Nagyon finom, és sose jutott volna magamtól eszembe, hogy diót összekeverjek túróval, pedig végülis tök evidens, ezt fogom csinálni otthon ezentúl. Ettem még olívával gyúrt juhsajtot, zöldséges laskával és sült paradicsommal, ez volt a legfinomabb főétel egész héten, kb a görög tengerparton éreztem magam, sajtízű sajt, ropogós zöldségek, olajbocsó, a paradicsomukról pedig már beszéltem. Nyam.

Péntek, ropogós tésztában sült zöldségek, pirított laskával és fűszeres burgonyapürével. Ebből a zöldségek, laska, püré klassz volt, a tésztát, amiben sültek a zöldségek, nem szerettem, olyan semmilyen, barna tésztaréteg volt, amilyet az ember bioételekben elképzel. A túrós kókuszgolyók-pirított mogyoróval-t nem tudom, miért rendeltem meg, amikor alapvetően nem szeretem a kókuszt, valamiért azt gondoltam, biztos nem lesz annyira kókuszos, de az volt, és túlságosan emlékeztetett a Raffaello-ra, amit kifejezetten utálok. Ezért egyet becsülettel megettem, a maradék hármon pedig négy kollégám osztozott, három nővér és egy orvos, mindegyiküknek nagyon ízlett és oda meg vissza dicsérték, hogy milyen egyszerű ötlet (kb túró összekeverve kókuszreszelékkel meg egy kis citrommal) és mégis milyen finom.

Azt hittem, hogy biztos híztam az elmúlt két hétben, mert a rántott hal helyett mostanában egy főételt és egy desszertet is eszem, ami sokkal több édesség a szokásosnál, valamint futni se voltam két hete, de ma megmértem magam és nem. Ez jó dolog. A ropogós zöldségeik borzasztóan fognak hiányozni, ha majd már nem kapom őket. A fent felsorolt élelmiszerek összesen nyolcezer-valahányszáz forintot értek. 

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította