I've seen trouble all my days

2008.11.02. 20:33 - címkék: -

A vak Richard Burnett 1913-ban írta a számot, majd később csomó más folkénekes, például Bob Dylan vagy Jerry Garcia is játszotta. Valamint az O Brother, Where Art Thou? c. Coen-filmben a Soggy Bottom Boys nevű, három fehér fegyencből és egy néger gitárosból* álló ad hoc zenekar. Itt az utóbbi, inkább vicces verzió:



*A gitáros, Tommy Johnson amúgy most adta el a lelkét az ördögnek:

McGill: - What'd the devil give you for your soul, Tommy?
Tommy: - Well, he taught me to play this here guitar real good.
Delmar: - Oh son, for that you sold your everlasting soul?
Tommy: - Well, I wasn't usin' it.

Női magazinok, elmebaj

2008.10.27. 16:52 - címkék: - 23 komment

Még azon szoktam felhúzni magam (vegyük észre, hogy minden évben, október végén eljön az a fázisom, amikor undok szörnyeteggé változom, nem igaz, hogy a villamoson nem bírak beljebb menni az ajtóból, ezért tart itt ez az ország) (furcsa egyébként, hogy a betegekre sosem vagyok ideges, gondolom, azért, mert sokkal kevésbé várok tőlük udvarias, érett viselkedést, mint az úgynevezet normálisoktól), szóval azon, hogy mekkora hülyeségek vannak a médiában a pszichiátriai betegségekkel kapcsolatban. Például a megújult, sokoldalas Elle-magazinban azt mondja a pszichológus, hogy a skizofrének és a bipoláris zavarban szenvedők téveszméik és hallucinációik rabjai, üldözési mániájuk van, ezért ők is üldöznek embereket (tudniillik pl. azt hiszik, hogy a szomszéd az ellenségük, ezért elkezdik adott szomszédot követni, lássuk, miben mesterkedik), az üldözés ilyen esetekben ezen betegek számára szexuális kielégüléssel is járhat, ott volt például a pszichiáternőjét leszúró fiatalember pár éve Kaposváron.

Köszönjük a sztereotípiát, ha eddig esetleg nem övezte volna elég a pszichiátriai betegeket, ha valaki eddig nem gondolta volna bipoláris szomszédjáról, hogy őrült kéjgyilkos, akkor mostantól már mehet az is.

Elmondom.

A bipoláris zavar azt jelenti, hogy hullámzó jelleggel az ember egyszer ok nélkül hetekig depressziós, aztán pedig ok nélkül hetekig nagyon durván felhangolt, nem alszik, pörög mint az istennyila, és ez az életében (párkapcsolatában, munkájában) jelentős hátrányt, illetve szenvedést okoz. Ritkán előfordul, hogy az egyes epizódok hallucinációkkal is járnak, ez többnyire a hangulatnak "megfelelő", pl. a depressziós egy hangot hall a fejében, hogy "te nem vagy jó semmire", a mániás meg, hogy "király vagy", vagy mittudomén, ilyesmi. A bipoláris zavar úgynevezett fázisprofilaktikumokkal kezelhető, amit ha rendszeresen szed az ember, akkor megelőzi vele a mániás/depressziós epizódok kialakulását, vagy legalábbis csökkenti azok súlyosságát és időtartamát. Szóval a bipoláris szomszéd alapesetben ugyanúgy dolgozik, tanul, családja van, és egyáltalán, minden tekintetben olyan ember, mint mi, csak napi egy tablettát bevesz, hogy kivédje ezzel a hangulatingadozásait. Ha nem szedi be, vagy nem használ neki a gyógyszere, akkor meg néha borzasztóan depressziós, máskor meg durván pörög. Nem, nem kéjgyilkos. Gyógyszermentes bipoláris betegre kiváló példa Széchenyi István, aki mániás fázisában hidakat, akadémiákat, szederfákat és vasutakat hozott össze, depressziós fázisában meg nyomorultul szenvedett, illetve öngyilkos lett. (Azért nem szedte a gyógyszerét, mert azt csak a halála után kb 100 évvel találták fel.)

A szkizofrénia egyes típusaiban tényleg lehet olyan, hogy az ember hallucinál, illetve képtelen dolgokat hisz el a legnagyobb meggyőződéssel, például, hogy üldözi őt a CIA és a szomszéd is benne van és lehallgatja őt. Ilyenkor a páciens alapesetben nagyon fél, nem mer kimenni a lakásból, nem mer enni a kajából, hátha átjött a szomszéd éjszaka és megmérgezte azt. Az efféle hiedelmeket téveszméknek hívjuk, antipszichotikumokkal a legtöbb esetben elmulaszthatóak. A szkizofréniában szenvedő betegek jó része (sajnos nem tudok konkrét százalékokat, pedig illene) szedi a gyógyszerét és ugyanúgy elvan a társadalomban, mint bárki más. Nagyon-nagyon ritkán valóban előfordulhat valamilyen téveszme-vezérelte erőszakos cselekedet (megütöm azt, akiről azt hiszem, hogy követ, vagy a hangok azt mondják, hogy meg kell ölnöm, különben elpusztul a Föld), de ez egyrészt nagyon ritka, másrészt nem jár szexuális kielégüléssel. Megjegyzem, a pszichiátriai betegek összességében kevesebb bűncselekményt követnek el, mint az úgynevezett normálisak.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy egy szkizofrén beteg nem kerülhet olyan állapotba, amelyben a saját maga vagy mások számára veszélyt jelenthet, mert sajnos kerülhet, és ilyenkor a magyar jogrend szerint lehetőség van kényszerintézkedésekre, vagyis arra, hogy a pácienst akarata ellenére bevigye a mentő a kórházba és ott kezeljék. Ez csupán közvetlen veszélyeztető állapot esetén lehetséges. Az Elle-cikk szerint ez az úgynevezett "kényszergyógykezelés", pedig nem. A kényszergyógykezelés egy jogi terminus, azt jelenti, hogy ha valaki elkövetett valami súlyos életellenes bűncselekményt, és utána kiderül, hogy laikus szóval élve "nem beszámítható", mert mondjuk a hangok mondták neki, akkor nem börtönbe kerül, hanem helyette az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe, ami kb börtön és elmekórház bájos keveréke (orvos van, gyógyszert kap, de nem mehet ki). Egyetlen ilyen intézmény van az országban, és nemtudomhány valódi börtön (de gondolom, nem egy), ebből kiszámolhatjuk, hogy a bűnesetek mekkora részét követték el nem beszámítható pszichotikusok a téveszméiknek engedelmeskedve.

Úgy gondolom, hogy a bipoláris és a szkizofrén betegeket folyamatosan a hallucinációik hatása alatt álló, a zaklatás és az erőszakos bűncselekmények közben szexuális izgalmat érző bűnözőknek beállítani nagyon nagy tévedés, illetve nagyon káros torzítás. Basszus, figyeljünk már oda, miket beszélünk az Elle-magazinnak. Ami egyébként az "okos" női lap.

Ja, a másik, amin kiakadtam, az a "pszichózis"-ról szóló wikipedia szócikk, de az semmi ehhez képest, ott csak annyi van, hogy tudomásom szerint a szó egyáltalán nem jelzi, hogy a betegségnek milyen következményei lesznek a betegre nézve, meg a "visszahúzódik" meg "éretlen viselkedés" is egy kissé, hát, fura megfogalmazás, az organikus vs. funkcionális felosztás meg csak szimplán nem korszerű. És akkor egyszer egy vitában azt találtam mondani, hogy szakdolgozatban, forrásmegjelőlésként én nem fogadnám el a wikipediát, na ezért. De ezt nem akarom nagyon sokáig szidni, mert akkor felmerül, hogy "írjál jobbat", és nekem nincs kedvem wikipediát szerkeszteni.

És akkor még ott van a szerencsétlen József Attila feletti csámcsogás, mai harmadik témánk, ugyanis megtalálták és kiadják megint valami jegyzeteit, amit az analízise során az analitikusának készített. Én már a Szabad ötletek jegyzékén is kiakadtam, de ez állítólag még annál is durvább, és szerintem ez túlmegy minden határon. Úgy értem, elképesztően etikátlannak tartom olyan dokumentumok kiadását, amit a szerencsétlen ember magának meg a bájos kis analitikusnőjének írt, arról, hogy miket képzel és hogyan szenved nyomorultul, még akkor is, ha már mindketten meghalnak. Híres leszek, meghalok, és az analitikusom örökösei kiadják majd a velem készült terápiás jegyzőkönyveket? És az emberek megveszik az Alexandrában és bizarr erotikus álmaim analitikus megfejtésén fognak borzongani a fürdőkádban. A hideg kiráz, komolyan, pedig exhibicionista egoblogger vagyok és nincsenek is bizarr álmaim. Etika, személyiségi jogok, valami? Mondjuk engem már az is zavar, hogy "jogutód" létezik, az én szellemi termékemmel csak ne kereskedjen valami huszadik ükunoka, mert nincs pénze befizetni a villanyszámlát, de ez már csak az én heppem. (Hagyd békén a naplómat, tedd le azt a füves cigit, vágasd le a hajadat és menjél dolgozni! - üzente isolde a jövőbe.) De korábban kiadatlan verseket kiadni, azzal semmi bajom, csakhogy a Szabad ötletek meg ezek afeljegyzések nyilvánvalóan nem olyanok voltak, amiket József Attila a nyilvánosságnak szánt volna.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította