Maybe I should put some make-up

2008.03.28. 21:55 - címkék: - 7 komment

Kicsit droidnak nézek ki most pántos hálóingben, látszik a két mellem között fekete alapon villogó piros led-kijelző, vicces. Amúgy kísérleti alany vagyok valami kutatásban, ahol szívfrekvenciát mérnek 24 órában, ezért van a kis kütyü rám celluxozva.

Noiz írt nekem novellát a születésnapomra a frekvenciagenerátorról, ami klassz. Mármint nem a frekvenciagenerátor a klassz, hanem a novella, meg a tény, hogy egy vicces élményemből novella lett.

Rossz passzban vagyok, minden túl nehéz, túl sok a dolgom, visszahíztam két kilót, nem érek rá semmire, hülyeségekkel cseszem el az időmet, nyűglődöm, mikor kap már a hátára valami taoista áramlat, mikor lehetek már az, aki szeretnék, sportos, elhivatott, kedves, bátor, gyönyörű. "Titkos énem romlásomra tör", sorozatokat néz, amikor én tudományt akarok olvasni, rágyújt, amikor én nem akarok dohányozni, csokoládét eszik, amikor én nem is kérek.

Megjött a Papír a minisztériumból, vagyis a szakvizsgabizonyítványom, A4-es méretű, szép, fényes lap, többrendbeli fontos személyek aláírásával, "ajánlott küldemény" feliratú A4-es borítékban, óvatosan félbehajtva és szó nélkül a postaládába gyömöszölve. Ugyan nem lett semmi baja, nem gyűrött és nem lopták ki, de mérhetetlenül felháborodtam azért a magyar postán, mégis, mit képzelnek, miért volt ráírva arra a borítékra, hogy ajánlott? Nem beszélve arról, hogy a férjem épp itthon volt szabin, át is vehette volna, de rendben, felcsöngetni túl nagy megerőltetés lenne. De eddig legalább visszavitték a levelet a postára, és érte kellett menni a kis cetlivel. Bár tulajdonképpen nem is értem, mért gondolom, hogy úgy nagyobb biztonságban lett volna.

Kitisztíttattam a bőrkabátomat a Villányi úton lévő szűcsnél, nagyon szép lett, olcsóbb volt, mint a plázában lett volna, a szűcs pedig kb úgy viselkedett, ahogy az Osztrák-Magyar Monarchia idejében volt szokás a kuncsafttal, vicces volt.

Hallgassunk Soko-t, annyira találó ez a szám, Agnusnál találtam egyszer. Be is teszek egy kis részt a szövegből, hogy értsük, min megyek keresztül.

 

 



I should be like these girls,
Skinny and great all the time.
but I’m still wearing my slippers
And eat all the candies at home.

I should sleep more,
And stop going out everyday.
I should focus more,
And stop complaining today.

Easter egg

2008.03.28. 21:06 - címkék: - 2 komment

Olvasom a Szerelem a kolera idején-t, kíváncsi lettem a film után, hogy még mindig jó könyv-e, még mindig jó, de erről majd máshol

Szóval olvasom, harmadszorra, és akkor van az a rész, a vége felé, amikor hajóznak a folyón, és a következő mondathoz érek: "Magangué falvában, ahol Mercedes született, felvették a hátralévő úthoz szükséges tűzifát." Semmi különös, már kettőször észrevétlenül átsiklottam felette, de most hirtelen felfigyeltem, ugyanis milyen Mercedes? Ebben a regényben, bár az egyik férfihős életmódjának köszönhetően rengeteg nő szerepel, meg mernék esküdni rá, hogy egyiket sem hívják Mercedesnek. 

Mercedesnek ugyanis Marquez feleségét hívják, aki ugyanúgy 13 éves volt, amikor Marquez megismerte őt, mint a könyvbéli Fermina Daza. Marquez állítása szerint az első pillanatban eldöntötte, hogy ez a lány lesz a felesége, és így is lett. És valóban, egyes források szerint Mercedes valóban Magangué-ban született (bár a kommentekben várjuk spanyolul internetezni képes, vagy Marquez életrajzában jól informált olvasóink esetleges helyreigazításait.) Mintegy mellesleg megemlítette a feleségét a regényben? Milyen aranyos már.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította