Néha teljesen átérzem egyébként a függőket, olyan kevés elég a visszaeséshez, egy leszokott alkoholista élete múlhat azon, hogy épp nyitva van-e a kocsma vagy nincs. Tegnap például a szociális kogníció szkizofréniában tapasztalt eltérései vezettek a visszaesésemhez, ugyanis ültem a metrón és a leendő előadásomon töprengtem, így véletlenül túlmentem két megállót, így aztán véletlenül a Gyöngyösi utcánál szálltam le, ott véletlenül bementem a Duna Plázába, ahol véletlenül betévedtem a Promodba, ott pedig orvul a kezemre tekeredett, majd felpróbálódott egy leárazott ruha, amit véletlenül megvettem.
Ennyi az egész, ennyin múlik, az életünk véletlenek sorozata.
A ruhavásárlás, mint stresszoldás, jutalom, vagy önvigasztalás egyébként nők körében közismerten elterjedt problémamegoldó stratégia, mint ezt az alábbi interjúrészlet is hűen tükrözi (innen):
"- Hol érte a hír? (ti. hogy felmentik az egészségügyi miniszteri posztról)
Horváth Ágnes: - Aznap Párizsban voltam, épp reggeliztem.
- A beszélgetések után befejezte a reggelit?
Horváth Ágnes: - Igen, majd elmentem venni egy ruhát, amiben megjelenhetek a felmentésemnél."
Magam sem cselekedtem volna másképp.