Valamelyik nap meg láttam egy óriásplakáton a vodafon legújabb akcióját: vigyél be nekik bármit, azaz bármit, amit karácsonyra kaptál, de nem örültél neki, és cserébe asszem 30 % kedvezményt kapsz az akcióban szereplő telefonok árából. Először csak azon akadtam le, hogy nem igaz már, hogy ennyire trendi lett a karácsonyt utálni, hogy mobilcégek egyenesen arra építenek kampányt, hogy úgyse örülsz az ajándéknak. Tényleg ennyien nem örülnek az ajándéknak? Én szerencsére majdnem mindig mindennek örülök, de ha a többi ember tényleg nem, ez esetben tényleg semmi értelme hisztérikusan vásárolni egész decemberben, csak szólok. Nem beszélve arról, hogy egyébként is köcsögség a nagymamád által szeretettel megkötött ronda pulóvert mobiltelefonra becserélni.
Aztán elképzeltem magamat hasonló helyzetben, például, ha Lucia az első sugallatának engedelmeskedve megvette volna nekem a sisakos kaméleont, annak nagyon örültem volna, mert majdnem minden kisállatot utálok, de a macskát és a csöndes, mozdulatlan hüllőket szeretem. Aztán lehet, hogy januárra rájöttem volna, hogy basszus, ezt tényleg csak élő szöcskével lehet etetni, az élő szöcskétől pedig félek, és akkor elhatározom, hogy becserélem inkább mobiltelefon-kedvezményre, és besétálok vele a vodafonhoz, sziasztok, ez egy sisakos kaméleon, de nekem nem kell, kérem a 30% kedvezményt. Vagy ha teszemazt Noiz megírta volna a novellát a frekvenciagenerrátorról és mondjuk nekem adja, de nekem nem tetszik, mert a rólam mintázott pszichiáternő nagyorrú, kövér és cseppet sem szellemes, és akkor megsértődöm, kinyomtatom és beviszem a vodafonhoz, hogy helló, nekem ez nem tetszik, kérem a kedvezményt. Vagy ha Bright megtanulta volna nekem a számunkat és elénekli, de nekem nem tetszik, mert mondjuk hamisan énekel, vagy nem is az a kedvenc számom, akkor bevezetem a vodafonhoz és azt mondom: sziasztok, ez itt a férjem, nem tetszik, amit kaptam tőle, drágám, elénekelnéd a hölgyeknek? és akkor én meg addig szeretnék egy nokia 3210-est kártyás előfizetéssel.