Goodbye Cruel World

2007.08.18. 10:39 - címkék: - 5 komment

Felébredek ma reggel arra, hogy a férjem (holnap egy éves házassági évfordulónk lesz!) felkel, mivel neki dolga van, megnézem az órát, fél hét, negyed hétkor szoktam felkelni amúgy, basszus, elfelejtettem beállítani az ébresztőt, mennyire le vagyok már épülve, elgondolkodom, be kell-e mennem ma reggeli átadóra és jön-e hozzám előre megbeszélt páciens, és rájövök, hogy szerintem nem, és rájövök, hogy szombat van, majd rájövök, hogy szabim-első-napja-szombat van. Szóval ma elutazom internetmentes tájakra és nem fogok blogot írni egy darabig, és azon se lepődjön meg senki, ha nem jelenik meg a kommentje napokig, mert moderálni se biztos, hogy lesz alkalmam.
Nem, nem karib-tengeri hajóútra megyek, hanem egy magyar faluba, hegyek között, völgyek között, bár ha jobban belegondolok, az ilyen luxushajókon biztos van is net.

Még azon gondolkodtam, hogy valahogy minden nyaramban van egy vagy két hosszú és meghatározó probléma vagy nehézség, idén a cikkemmel való értelmetlen szenvedés nyomasztott leginkább, meg a totális pénzhiány. De nem akarok most ezeken rinyálni.

Inkább megmondom, miket szerettem idén, még kipróbálhatjátok.


Saját készítésű mentás-lime-os limonádé. (Értelemszerűen egy nagy citrom + két lime leve, 3 teáskanál porcukor, csomó mentalevél, 1 l szénsavas víz, jég. Egyik lime felét darabokban beletéve szebb.) Nevezhetjük Virgin Mojitonak is, ha az jobban tetszik.


Vidal Ice Gél Menta-Lime hűsítő tusfürdő, és tényleg hűsít, kicsit fura, de jó érzés. A vérnarancsos is hűsít, a többi nem.


Yummie Summer Mixtape, értelemszerűen megtalálható odaát.


Mövenpick Créme Brulée fagyi, sajnos egy vagyonba kerül, de minden pénzt megér.



Grindhouse- Death Proof, bár csomó jó filmet láttam idén, jobbat is, de az újak közül vitán felül ez volt a leg"nyáribb". Azt vettem észre egyébként, hogy bár egy jó pasi sem szerepel benne, a nőknek jobban tetszik ez a film, vajon miért.

Meg persze: Rolling Stones koncert, találkozás Neil Gaimannel, látogatás Anikóéknál Svájcban, Lost Room, Rescue me, Die Hard 4.0, Almost Famous, Időcsapda c. könyv (nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy senkit ne tévesszen meg a borzalmas borító), gyaloglás a Városban (nem, ez nem egy könyv, hanem a konkrét sétálásra gondolok), Ludditák és Guadalajara a Szigeten.
Ilyenek.

SOS

2007.08.16. 11:47 - címkék: - 11 komment
Akkor most valaki mondja meg, nagyon szépen kérem, hogy egy fő egyedül élő fiatal ötvenkilós lánynak hány literes villanybojlerre van szüksége?
(Nem, nem beszéljetek rá gázbojlerre, az túl sok szerelést igényel, viszont a régi villanybojler elromlott, és vennénk egy kisebbet, de nem tudom, mennyivel kisebb kellene??)

Ez egy rövid

2007.08.15. 17:32 - címkék: - 2 komment
Ugye, megvan a Szigetre beúszó indexes riporter? Huligánok!

Ez egy hosszú bejegyzés lesz

2007.08.15. 08:00 - címkék: - 14 komment
Bakancsban megyek, berúgok egy mézes meggypálinkától, Marie Antoinette-el ölelkezem, szinkronizálódom a Nagyszínpadnál, és majdnem hallgatok Szandit is. Ja, és isolde vagyok, 29, blogfüggő.

Úgy kezdődik, hogy húgom kihozza a jegyet, amit szerzett, megkínál műanyagüvegben lévő nagyon meleg vodka-almalével, aztán Talentum Színpad, meghallgatom a Metrosectiont, és arra gondolok, nyilván már az is öregség jele, ha a Szigeten fellépő zenekarok látványosan fiatalabbak nálam, de akkor mit mondunk arra, amikor a jóképű basszusgitáros fiatalember helyett a basszusgitáros apukájával bandázom a koncert után.

Bemegyek a Lelki Betérő nevű sátorba, Civil Sziget, még délután otthon lapozgattam a programot, és ők azt írják, hogy felhívják a figyelmet a fiatalok újkeletű mentális zavaraira, úgy is, mint: internetfüggőség, Google-stalker, blogstreaking, wikipediholic, egosurfer, photolurking, cyberchondriac, crackberry, infornography, izomdiszmorfia, fitnessfüggőség, napozásfüggőség, kapunyitási pánik stb. Nem is mindegyik szóról tudom, hogy mit jelent, úgyhogy kíváncsi vagyok, ők vajon tudják-e. A sátorban egy idősebb (kb 40) hölgy beszélget egy hosszúhajú fiatalemberrel, aki a kollégájának tűnik, és először nem nagyon akarnak velem foglalkozni, adnak egy gépelt lapot, amin szerepelnek a fenti szép szavak definíciói, (csak elolvasásra, haza nem vihetem), de aztán elkezdem kérdezgetni, hogy most akkor komolyan, honnan veszem észre, hogy mikor lettem blogfüggő?? és akkor felfigyelnek rám.
A beszélgetés első felében elmesélem a néninek, hogy én egy blogger vagyok, és vajon ez már önmagában probléma-e, azt mondja, nem, mivel a blogot sokmindenre lehet használni, pl. ismeretterjesztés (huh, tematikus blogot írni nem gáz), vagy önfeltárás, ami egy problémamegoldó stratégia, és sok feszültségtől megszabadulhat az ember így (huh, egoblogot írni nem gáz.) Elmesélem, hogy én egyik se vagyok, hanem én azért írok, mert szeretek írni (helyesel), és mert szeretem a pozitív visszajelzést, vagyis, hogy hányan olvasnak, hányan kommenteznek, nézegetem a statisztikámat (elkomorul). Kiderül, hogy akkor vagyok blogfüggő, ha napközben többet foglalkozom gondolatban a blogommal, mint a férjemmel, hiszen egy kapcsolat is energiaráfordítást igényel, és inkább azon kéne agyalnom, mit főzzek vacsorára. Nem beszélve arról, hogy van egy olyan jelenség is, amikor valaki mintha külső szemlélőként, valakinek mesélné fejben az eseményeket, próbálja a néni elmagyarázni a jelenséget, megmondom neki, hogy 13 évi naplóírást követően négy éve blogolok, pontosan tudom, milyen, amikor az embernek megy a fejében a narrátor.

Később megkérdezem, hogy akkor a szociális fóbiás programozó ismerősöm, akinek nincsenek barátai, van viszont négy blogja (félreértések elkerülése végett: nincs egy ilyen ismerősöm sem, csak példának találom ki), és régen otthon szomorkodott, most meg otthon blogol, számos pozitív visszajelzést szerezve, sőt, mi több, szociális kapcsolatot kiépítve ezáltal, ez akkor biztos jó, de nem, kiderül, hogy szörnyű, hiszen nem Valódi Emberek közé megy, hanem csak otthon gépel, sőt, függő lesz, sőt, a függőség akár halálhoz is vezethet. Ugyanúgy, mint bármelyik függőség, pl. az alkoholizmusba is bele lehet halni. Na jó, ezen a ponton elmagyarázom, hogy az alkoholizmus szervkárosodást okoz, a blogolás meg nem, és kötve hiszem, hogy számottevően csökkentené az ember várható élettartamát. A néni ragaszkodik hozzá, hogy az illető akkor nem eszik és éhenhal, magányosan.

Jó, akkor elmagyarázom neki, hogy a blogolás nem magányos tevékenység, és hogy az ember Valódi kapcsolatokra is szert tehet a Valódi Életben, látszik, hogy ezt nem nagyon hiszi, ezért elmesélem, hogy múlt héten igazából vigyáztam igazi bloggerek cseppet sem virtuális macskájára, míg az igazi bloggerek igazából nyaraltak, sőt, előző hónapban bloggerek ikergyermekeire is felügyeltem a való életben. Elmagyarázom neki, hogy számos alkalommal sörözöm bloggerekkel igazi kocsmában, és ugyanolyanok, mint a "rendes" barátaim, bár mostanában a sör helyett a fröccs lett a trendi. A néni mindvégig figyelmesen hallgat, és meglepő módon érti, amit beszélek és elgondolkodik rajta, majd arra jut, hogy meg kell engem hívni egy kerekasztal-beszélgetésre, ami a blogokról szól, és amibe gyanútlanul beleegyezem, majd elárulja, hogy ott hozzáértő pszichiáterek is lesznek. Mármint... pszichiáterek, akiknek ez a szakterülete. Aha, persze. Én nem hiszek a blogokhoz értő pszichiáterekben, mármint a létezésükben, de.. we'll see. Végül a néni felírja nekem a weboldaluk címét, hogy onnan tájékozódjak tovább.
Az egész beszélgetés alatt mindvégig arra gondolok, hogy erről majd mit írok a blogomba.

Elmegyek a Hilltopba, ahol barátaim isznak épp, és részletesen elmesélem nekik, hogy blogfüggő vagyok, mire kiderül, hogy: 1. D. ugyan keveset ír a blogjába, de ha valamit nem ír bele, akkor bűntudata van, 2. Nyulontul külföldön élő anyukája a blogjából tájékozódik lányainak hogyléte felől, 3. mivel a férjem is olvassa a blogomat, a blogírás nem tőle elvett idő, sőt. Iszom egy csomó ásványvizet és elmegyek Ludditákra, amelynek során megvilágosodom és ráébredek. Mert azon gondolkoztam mostanában, hogy komoly felnőtté kellene válnom, túl sok filmet nézek, túl kevés felelősséget vállalok, nem tudok bánni a pénzzel és még blogfüggő is vagyok, de amikor a volt kolléganőmet (akit szakmai szempontból tényleg nagyra értékelek) és húgát Marie Antoinette-nek öltözve látom rappelni a szigeten (vendégként nem mást, mint Basszuskát hívják fel a színpadra), akkor rájövök, hogy végülis annyira azért nem sürgős tulajdonképpen. Backstage puszizkodom az idősebb Marie Antoinette-tel, aztán elrángatja őket a Viva tévé riportere, akkor elmegyek Killersre a tömeg közepébe és annak rendje és módja szerint beszinkronizálódom, nagyon jó, játsszák az összes számot, amit ismerek.

Később eszem valami sült húsnak látszó dolgot, kitalálom, hogy mielőtt hazamennék, még benézek Szandira, mert már annyi embertől hallottam, hogy milyen jó a Szandi a szigeten, de fél órával a kiírt kezdési időpont után még mindig vizespólóverseny van, úgyhogy fogom magam és hazagyalogolok, negyvenöt perc az ágyamig.

Ma reggel megnézem azért a néni által ajánlott weboldalt, nem túl informatív, az Aktuális rovatban mindjárt egy 2006 októberi eseményre invitálnak. Hát, náluk senki se internetfüggő, az egyszer biztos.

Egy mosókonyhában jól kitaláltam én azt, hogy mi lesz

2007.08.14. 09:14 - címkék: - 4 komment

Lehet, mégis fogok írni könyvet. Vagy csak ürügyet keresek, hogy még jobban belemerülhessek a szubkultúrába, és ne kelljen komoly felnőtté válnom? Különben is megijedtem az öregedéstől valamelyik nap a szigeten, amikor a cseh blues-rock koncerten láttam egy egyedül táncoló negyvenéves nőt. Mert ha húszéves lány táncol egyedül, az szép és vagány, és az ember tudja, hogy a haverjaival jött, csak azok lusták felállni vagy elmentek sörért vagy épp átmenetileg elvesztek, de a negyvenéves nőről simán az volt a benyomásom, hogy egyedül jött ki, mert a barátai már nem járnak szigetre (vagy sose jártak), és megijedtem, hogy még tíz év, és pont ilyen leszek, a blues színpad előtt egyedül táncoló negyvenéves nő, és attól féltem, nehogy majd ez legyen, csak tíz év múlva ne ez a dal legyen.
Á, amúgy is rossz kedvem van, mert drogfüggő betegek ordítoztak velem az előbb. Ilyenkor nem kell blogot írni, mert csak rinyálás a vége.  

Regények, amiket sosem fogok megírni

2007.08.13. 10:47 - címkék: - 5 komment
Meg is világosodtam egyébként egy alkalommal a Szigeten, a férjemmel való beszélgetés során, ugyanis rájöttem, hogy nekem a Pop, csajok, satöbbi női megfelelőjét kell megírnom, ahol a főszereplő lány nem zenerajongó lesz (mert ahhoz vajmi kevés fogalmam van), hanem film- de legfőképpen sorozatrajongó. Bár életem során eredetileg nem én voltam mozirajongó, hanem mindig az aktuális pasijaim, de asszem, már elég jól rámragadt.
Idézném a megvilágosító beszélgetést is:
isolde: - Basszus, mégis bakancsban kellett volna jönni, csak a húgom rábeszélt a szandálra, mert azt könnyebb lemosni.
Bright: - Puska kellett volna ehhez a melóhoz.
isolde: - Ez miben is van?
Bright (rémülettel vegyes döbbent rosszallással bámul): - .... .... A Ponyvaregényben... (még bámul ugyanígy)

Why I don't like Mondays

2007.08.13. 09:09 - címkék: - 2 komment

Szóval Sziget, ugorjuk át azt a részt, amikor korábbi Szigeteken nosztalgiázom, ugyanolyan, mint mindig, csak persze minden évben egyre több a "normális" ember. Kicsit mászkálok, megnézem, milyen hülyeségek vannak idén a civil faluban, hallgatok egy cseh bluesrock zenekart, akik nagyon jók és lendületesek, csak túl korán van még. Megkeresem férjemet és barátait a PestiEst színpadnál, hallgatok egy kis Nefogazz-t, sajnos olyan a hangosítás, hogy nem lehet érteni a szövegeket, pedig el tudom képzelni, hogy nekem tetszenének. Azután elmegyünk Kőhalmit hallgatni, aki nagyon jó megint, nem lehet beférni a sátorba a visítva nevető emberektől, de nem nézem végig, mert elmegyek Sinead O'Connort nézni, aki mondjuk, oké, szépen énekel, de rájövök, hogy ezt azért mégis jobb otthon hallgatni cédén, vagy legalábbis semmi pluszt nem ad ahhoz képest a Nagyszínpad, viszont van egy olyan gyanúm, hogy a Short time romance

 

biztos sokkal jobban szól kilenc jóképű fiatalember előadásában (akik közül kábé hat fúvós), mint a magnóból, úgyhogy elmegyek Gauadalajarát hallgatni a Zúzda színpadhoz. Húgomék már az első sorban visítoznak, úgyhogy csatlakozom, és tényleg nagyon jók, az a fajta fiatal, lelkes ska-zenekar, akik még szemmel láthatóan szeretnek zenélni és szeretik a saját számaikat. Hátramegyünk a koncert után backstage rajongani, ahol húgom és a barátnői olyan lege artis "rajongó kiscsajok rajonganak" jeleneteket nyomnak le, amikről eddig azt hittem, csak filmekben léteznek. A zenekar tagjai egyébként jó arcok, elmondják, hogy Magyarországon nem szeretnek fellépni, mert kevesebbet fizetnek nekik, mint amennyibe kerül ideutazni a felszereléssel, úgyhogy ezt csak így a Sziget kedvéért, kedvtelésből; valamint, hogy kedvencemet, a Mondayst azért nem játszották, mert azzal futottak be Ausztiában, és már megunták és nem élvezik. Fotózgatom őket a húgommal és csapatával, meg olyan beszélgetéseket hallgatok, hogy pl.
Rajongó lány: - And are you staying for the rest of the festival?
Zenekar tag: - No, we have to work on monday morning.
Lány: - Oh, that's too bad... can't you stay?
Tag (komoly arccal): - No, I have to save puppies. If we don't go to work, they will be dead. Like, one thousand puppies.
Lány: -What's your job?
Tag (komoly arccal): - We are all firefighters.
Miután csomó képet csináltam, és mindenki dedikáltatta mindenét, otthagyom őket és elmegyek korosztályomhoz méltó szórakozást keresni, vagyis megkeresni férjemet & barátnőimet, akik korosztályunkhoz illően a VIP-sátorban vannak a Nagyszínpad mellett, közben szemerkél az eső, Faithlessre ugráló tömegeken és világháborús filmekre emlékeztető sártengereken küzdöm át magam, kicsit nehezíti a dolgot, hogy van körülbelül öt VIP-sátor a Nagyszínpad környékén, komolyan, minden második hely az, de végül megtalálom őket, és akkor már csak kulturáltan unikumot és quesadillát fogyasztok és James Brown-ra meg Tom Jonesra ugrálok. És azt tudtátok, hogy a Szigeten lehet szusit kapni?? Durva.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította