Karma is a funny thing

2007.01.07. 10:33 - címkék: - 2 komment
Nyűgös vagyok, mert egész hétvégén teszteket értékelek ki a mellékállásomba, az élet egy taposómalom, és az idő is rossz. Azért a fennmaradó időben néztünk egy csomó My name is Earl-t, úgyhogy most megint hiszek a karmában. Röviden arról van szó, hogy Earl nyer egy csomó pénzt, majd rögtön elcsapja egy autó, és akkor rájön, hogy ha rosszat teszel emberekkel, akkor veled is rossz dolgok fognak történni. Tehát ír egy listát az eddigi gonosztetteiről, és egyenként (epizódonként) jóvá teszi őket, miközben nagyon vicces helyzetekbe keveredik vicces barátaival együtt. "What goes around, comes around." Funny.

Másegyéb: írtam végül is a Molnár Tamásnak , hogy akkor ezt most így hogy, és azt válaszolta, hogy a közölt esetekben megváltoztatják a páciens adatait. Pl az anorexiás lány nem is annyi idős volt, és nem is aznap ment hozzá, mint ahogy a postban szerepel. Ez azért talán egy fokkal jobban hangzik.
Megyek, folytatom a tesztjeimet.

Fáj a fejem

2007.01.05. 15:59 - címkék: - 7 komment
Szóval levizsgáztam tegnap statisztikából, ami jó. Jövő hétvégén meg megyünk Prágába. Kicsit gáz, hogy nagy százalékban azért várom, mert van ott egy jó thai étterem? Magyarországon még mindig nincs, a múltkor pedig nagy reményekkel rendeltünk kaját innen, de kicsi adag volt, drága, és a pad thai leginkább ragacsos cukros-mogyorós tésztát jelentett. Persze, más jó dolgok is vannak Prágában, nem utolsósorban a lift.

They say life is the thing, but...

2007.01.02. 22:41 - címkék: -
Hát igen, szóval azt hittem, az, hogy 55 könyvet olvastam el 2006-ban, az valami, aztán elolvastam Lobotomia idevágó postját is. Nem baj, nem ez a lényeg. Inkább megmondom a legjobb ötöt.
Richard Morgan: Valós halál
Sztrugackijék: A kárhozott város
Paul Auster: Holdpalota
Baricco: Selyem
Niffenegger: Az időutazó felesége
A két legeslegjobb pedig, amiket nem fogok kölcsönadni, nehogy elvesszenek*, az a Holdpalota és Az időutazó felesége. Illetve, Az időutazó feleségét kölcsön tudom adni, mert három példányban is megvan: az első, ronda és a második, szebb magyar kiadás, valamint angolul. Jó, és miért ne gyűjthetném ugyanannak a könyvnek a különböző példányait? Száz év magányom is több van, és Turms, a halhatatlanom is volt kettő, amig az egyiket neki nem adtam a férjemnek.

*Ez se igaz egyébként, mert van pár ember, akik már bizonyitottak könyvvisszaadás terén, és rájuk külön szabályok vonatkoznak.

Heaven is here

2007.01.02. 15:51 - címkék: - 4 komment
Nagyon, nagyon nehéz visszazökkenni a munkába, és még álmos is vagyok, mert tegnap jó sokáig fennmaradtunk, hogy tovább tartsanak az ünnepek. Pedig dolgoztam két ünnep között is, rendes munkahelyemen meg mellékállásomban is; és volt szülinapi bulink, meg karácsonyi vacsi barátnőimmel, mindkettő elég jól sikerült szerintem. Bár a szülinapi buli helyén átvertek minket, de persze mi is tehetünk róla: az előző két évben a Jekyll és Hyde-ban tartottuk ugyanezt a bulit, és teljesen oké volt a személyzet, ezért idén is odamentünk és idén is csupán szóbeli megegyezést kötöttünk a feltételekről, csakhogy időközben lecserélődött a vezetőség, és az új banda, hát, röviden szólva nem tartotta be, amit a pénzünk bánt főleg. De ettől eltekintve remek volt, azt szeretem főleg a szülinapban, hogy a különböző helyekről származó barátaimat (úgy is, mint: soproniak, pszichiáterek, bloggerek, bölcsészek) egy helyen láthatom és ajándékot is hoznak. Másnap (másnap) mondjuk eléggé megviselt, hogy mellékállásom keretében vagy harminc interjút kellett megcsinálnom, valamint vöröslencselevest és vodkás fusillit az este érkező barátaimnak, de azért túlestünk ezen is és jól sikerült, leszámitva talán a fusillit. És ami még emlitésre érdemes, az a szilveszteri buli, ahol egy amerikai tinédzserek által kedvelt (ivós) játékot játszottunk és rengeteg új információt tudtam meg barátainkról, például, hogy ki dugott már liftben vagy ki kötött már pulóvert.

A "Mit várok ettől az évtől" rovatba pedig csupa jót irnék: az ember állitólag úgy tölti az évet, ahogy január elsejét tölti, amikor is tanultam egy kis statisztikát (csütörtökön vizsgázom), olvastam egy kis Kelly Linket, megfőztem a tradicionális korhelylevest, de főleg House és Veronika Mars részeket néztünk kritikátlan mennyiségben. Az éves horoszkópom szerint ez az év a pénzről fog szólni, amiből nagyon sok lesz idén, ami annál is inkább örömhir, hogy ha minden jól megy, annyi év nélkülözés után végre eljön hozzánk a civilizáció és lesz itthon is Body Shop, Haagen Dazs és Starbucks.

Update: A zord jelen ezzel szemben az, hogy ügyeletes vagyok és valami istentelenül hideg van a kórházban. Lehet, hogy most, hogy felemelték a gáz árát és kevesebb pénzt kap az egészségügy, már soha többet nem fognak fűteni? Kabátban fogok vizitelni.

5

2007.01.02. 13:41 - címkék: - 3 komment

Szóval többfelől is fel lettem szólitva a játékra, úgyhogy napok óta apró, ám szellemes dolgokon gondolkodom, amiket ritkán árulok el magamról, vagy még sosem irtam le, de nagyon nehéz. Többnyire olyan dolgok jutnak eszembe, amiket úton-útfélen mesélek, vagy olyanok, amiket bár nem mesélek, úgyis lehet tudni rólam.
Na jó, összeszedem magam.

1. Úton-útfélen hirdetem, hogy én soha nem tévedek el. Ettől még persze van olyan, hogy pillanatokra elbizonytalanodom, tényleg erre kell-e menni, de a végén mindig oda jutok, ahova indultam. Kivétel a fenti szabály alól épületek belseje, mert amint tető borul a fejem fölé, valami misztikus oknál fogva azonnal elveszitem minden tájékozódóképességemet. Vannak olyan kórházak, ahol hiába jártam tiznél többször, minimum öt kör, mire megtalálom a keresett orvosi szobát vagy egyéb célpontot.

2. Minden izeltlábútól félek, de általában csak akkor, ha más is van a környéken (megmentő vagy közönség, aki előtt érdemes hisztizni). Kivétel ez alól a csótány, amelynek láttán akkor is sikitok, ha egyedül vagyok a lakásban. Amikor a pasim legénybúcsúja volt, egyedül voltam otthon, és megláttam egy csótányt a vécében, lementem az utcára éjfélkor, és addig gyalogoltam, amig nem találtam olyan éjjelnappalit, ahol volt csótányirtó spray (és nem volt közel). Aztán hazamentem és halált megvető bátorsággal szembeszálltam a szörnnyel: lefújtam, többször, rácsuktam az ajtót, többször. Közelebbről megnézve aztán már nem is csótány volt, hanem valami ártatlan kis futrinkaféle.

3. Koffein-, orrcsepp-, sorozat-, és vásárlásfüggő vagyok. Azért nem próbáltam ki drogokat, mert szerintem rögtön rászoknék bármire.

4. Középiskolás koromban szerelmes voltam egy zenész fiúba, amit a következőképpen menedzseltem: megfigyeltem, milyen lányok tetszenek neki, majd ennek mintájára hosszú szoknyákat varrtam magamnak és két évig növesztettem a hajamat. Mindenféle fura zenekarokat szeretett, én meg még a New Kidsnél tartottam, ezért megvettem az Ötven rocklegenda c. könyvet, kiolvastam, és kiválogattam belőle azokat a bandákat, amiknek tetszett a neve vagy a leirása. Ezeket megkerestem apám kazettái között, vagy kivettem a soproni könyvtárból, és meghallgattam. Volt, ami nem tetszett, mások meg tetszettek*, azokat átvettem magamnak is: igy "lett" zenei izlésem, ami nagyon sokat azóta sem változott.
(*Konkrétan a Pink Floydra, Yesre, Bob Dylanre és Joan Jettre emlékszem, valamint még ma is megvan a soproni könyvtárból másolt Joni Mitchell kazettám.)

5. Van titkos blogom.

És akiknek továbbadom, vagy mert kiváncsi vagyok rájuk, vagy mert el tudom képzelni, hogy tetszene nekik: blogtogon, robin, greta, disco, suematra. Nem, nem sértődőm meg, ha nem irtok semmit.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította