The one with the list of books

2007.04.29. 20:05 - címkék: - 19 komment
Ez most nem a könyves bloggerjáték, hanem D. felvetette a "Könyvek, amik legjobban hatottak rám"-listát, méghozzá olyan kontextusban, hogy most már gyávaságnak érezném, ha nem írnám meg (valamint hátha így ő is rákényszerül). Rögtön rá is jöttem, hogy ha írnék ilyen tízes listát, abból azonnal nyilvánvalóvá válna, hogy: 1. sznob vagyok, 2. még sznobnak se vagyok jó, mert szubkulturális irodalmat is olvasok, 3. még szubkultúrának se vagyok jó, nem csak azért, mert ahhoz túl sznob vagyok, hanem mert még romantikusponyvát is olvasok, 4. álszentségnek, felvágásnak, vagy - megint itt vagyunk - sznobizmusnak fog tűnni, hogy bár elég sok sci-fit és fantasyt olvasok, ezek elenyésző mértékben szerepelnek a listán, 5. képtelen vagyok felsorolni harmincnál kevesebb fontos könyvet.
De aztán addig gondolkoztam rajta, amíg lista lett. Úgy döntöttem, azokat veszem bele, amiket a legtöbbször olvastam el. Hosszú, nem-muszáj-elolvasni- de-én-akartam-hogy-meglegyen jellegű lista. (Szerintem ezeket a listákat megírni szórakoztató, nem elolvasni.) ABC-sorrendben van.

Paul Auster: Holdpalota.
Nagyjából elmondom itt. Egyedüllét, véletlen, gyaloglás, jelképek erdején átvisz az ember útja. Kétszer olvastam, legutóbb pár hete. Még mindig kurva jó, és még egy párszor el fogom olvasni.

E.T.A. Hoffmann: Az arany virágcserép.
Hoffmann a példaképem, ever. Nem írói példaképem, hanem inkább életstílusi, annyira ügyesen vegyítette a való életét a képzeletével. Hivatalnok volt, este hazament, kortyolt kis abszintot, aztán írt pár regényt, amiben nem kevés az urbánus fantasy meg a horror-elem (a Homokember totál para), meg pár zeneművet. A virágcserép az első olyan regény volt az életemben, ahol a nem-valóság győzedelmeskedik a gonosz, szürke valóság felett. Imádtam. Elolvastam úgy ötször, de már jó régen, nem ártana újból ránézni.

G.G. Marquez: Száz év magány. A Száz év magány akkor vett meg, amikor az öreg José Arcadio Buendía temetésén sárga virágok hullanak az égből, mintha mi sem lenne természetesebb. Mert az rendben van, hogy van realista regény, meg van fantasy, de az, hogy a normál életben csak úgy sárga virágok hullanak, és senki nem lepődik meg, hanem másnap szépen összesöprik? A mágikus realizmus az egyik legjobb találmány a világirodalomban. Kétszázmilliószor olvastam, ha felütjük valahol, meg tudom mondani, mi jön (és hogy melyik José Arcadio melyik :-)

Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége.
Nem fejtem ki, mert hosszan fejtegetem itt.
Leginkább szerelmi történet, de abból a jobbik fajta (=olyan, amit férfi olvasók is értékelnek) Háromszor olvastam, kétszer magyarul, egyszer angolul. Angolul jobb.

E. M. Remarque: A Diadalív árnyékában.
Erre nincs mentség, ez egy száz százalékig szerelmes regény Párizsban. Nincs mentség, nyilvánvalóan mindig is azt akartam, hogy úgy szeressenek, ahogy Ravic szerette Joan Madou-t. És ez az a könyv, amiben mindig calvadost isznak. Olyan 5-6-szor olvastam, lehet, hogy többször, gyorsan ki lehet olvasni. Kétféle fordításban létezik, a régebbi a jobb.

Szerb Antal: A Pendragon-legenda
. Imádom Szerb Antal humorát, ha tehetném, az összes felsoroltak közül azt kérném, hadd írjak úgy, ahogy ő. A múlt század legnagyobb veszteségének tartom, hogy Szerb Antal nem élt száz évig és írt évente egy-két regényt. Mindent olvastam tőle, de talán a Pendragon-legenda a legszerbantalosabb. "Hogy jövök én ahhoz, hogy fej nélküli lovasokat lássak?" Háromszor olvastam. Imádom.

Szilvási Lajos: Egymás szemében
. Tinédzser naplóregény, erős kommunizmus-hangulattal, 13 évesen olvastam először és kezdtem el utána naplót írni, és azután sokáig (= vagy tíz évig) kb évente elolvastam. Nagyon érdekes volt, ahogy Tamara (17) eleinte nálam sokkal idősebb, majdnem nő volt, aki már a szüzessége elvesztésénél tart, amikor nekem még a kezemet se fogta meg senki, később pedig öregebb és bölcsebb lettem nála, és azt gondoltam, jaj, gyerekek, mennyit bénáztok, de azért akkor is szerettem.

Updike: Brazília
. Updike-ért amúgy annyira nem rajongok, de a Brazíliában egyrészt van egy remek fanatikus-szerelmes vonulat, másrészt meg némi mágikus-realista beütés, és ezeket szeretjük. A szerelmes vonal egy kissé igencsak átértelmezett Trisztán és Izolda sztori, a főhősöket Tristao-nak és Isobel-nek hívják. Isobel-ről neveztem el a blogomat, csak rosszul emlékeztem a nevére, annak ellenére, hogy 3-4-szer olvastam, így lettem isolde.

Mika Waltari: Turms, a halhatatlan. Azt nehéz megmondani, miért szeretem a Turmsot annyira, hogy képes voltam egyszer 12 évre kölcsönvenni Ildikó nagynénjétől :-) Háromszor olvastam el ezidő alatt, és még egyszer tavaly. Történelmi regény, amit én nem szeretek. Talán mert nagyon bölcs, a kapcsolatokról szóló részek örökérvényűek, mert van benne egy csomó misztikum, és mert szeretem az elvetemült Arszinoét a macskájával, nem tudom.

Virginia Woolf: Hullámok.
A hullámokat két okból imádtam, egyrészt, mert basszus, így is lehet írni???!, másrészt pedig elég sokáig Rhoda voltam, aki nem nagyon szól senkihez, mindentől fél, és folyamatosan álmodozik. 3-4-szer olvastam, egyszer angolul is nekifutottam, de túl nehéz volt, nem tudom, most menne-e. Mély barlangokba ránt az örvény és szélfútta papírként sodródom hosszú folyosókon és kezemet a falhoz kell tapasszam, hogy ellenállhassak. Gyönyörű könyv. A Tandori-fordítást minimum ötméteres sugarú körben kerülöm el a könyvesboltban, mert szerintem Tandori nem értette meg VW-t.

Azok a könyvek, amik nagyon sírnak
, amiért kimaradtak, pedig fontosak voltak és kettőnél többször olvastam őket:
Boris Vian: Piros fű
Anne-Sophie Tiberghien: Vadmacska
Bulgakov: A mester és Margarita
Bradbury: 451 Fahrenheit
Anais Nin: Henry és June (ha valaki tudja, hol lehet kapni, szóljon!)
Vavyan Fable: Álomhajsza (igen, az)

Azok a könyvek, amik még mindig sírnak
, mert kimaradtak, és minimum kétszer olvastam őket:
Neil Gaiman: Neverwhere
Németh László: Égető Eszter
A.C.Clarke: A távoli Föld dalai
Bartis Attila: Nyugalom
Gordon Agáta: Kecskerúzs
Ulickaja: Kukockij esetei
Szilvási Lajos: Bujkál a Hold

Azok a könyvek, amik azért maradtak ki, mert nem jutottak szembe, azok nem sírtak elég hangosan.

Ha valaki azon szeretne fennakadni, hogy miért kell egy könyvet többször is elolvasni, ezt inkább megelőzésképpen most elmondom. Kétféle ember van, az, aki többször olvas el egy könyvet, és az, aki nem. Én az vagyok, aki többször. Nagyon gyorsan olvasok, ezért mindig tudok újdonságokat észrevenni egy könyvben, pl egy remekbe szabott mondatot, amin elsőre átszaladtam, mert jobban érdekelt a cselekmény végkimenetele. Másrészt, minden könyvben vagy egy hangulat, és néha azt gondolom, hm, jó lenne megint egy kis százévmagány-feeling, akkor leveszem a polcról és beadom magamnak. Tudom, hogy vannak olyan emberek, akik tőlem eltérően vegetáriánusok, melegek, krisna-hívők, más a bőrszínük, nem szeretik a portugál focit, nem néznek sorozatokat, utálják a szusit, füvet szívnak, tetszik nekik az üvegasztal, hisznek abban, hogy Trianont még újra lehet csinálni, Wagner-rajongók, vagy olyanok, akik csak egyszer olvasnak el egy könyvet, és ez így van rendjén.
(Csak azért vagyok ilyen defenzív, mert ezen sokszor vitatkozni akarnak velem, én meg nem akarok.)

I'm a bitch I'm a lover I'm a child I'm a mother

2007.04.28. 22:18 - címkék: - 20 komment

Bementem a városba vásárolni, és mivel annyira szokatlan dolgokat akartam venni, írtam magamnak bevásárlólistát. Nem viccelek, tényleg ezek kellettek, annyi különbséggel, hogy a tű-cérna között az eredeti változatban az "és" szócska szerepelt, de észrevettem, hogy megtöri a lendületet. Merthogy rájöttem, hogy ez egy dadaista vers. Így hangzott:

két tej
tű & cérna
monitortisztító
rotringhegy
nejlonzokni

A bevásárlólisták irodalmi kontextusban való értelmezése nem újkeletű a világirodalomban.* Jelen alkotásunk elemzése leginkább keletkezési időpontjának ismeretében lehet érdekes. A 21. század. Modern korunkban sokan úgy érezzük, a korábbi évezredek biztonsága már a múlté: őseink még apáik, és apáinak apái, és apái apáinak apái (Stan, ne lovalld bele magad!) mintája szerint élhették életüket. Ma semmi sem egyértelmű többé, minden egész eltörött, minden láng csak részekben lobban**: a generációk között a szokásosnál mélyebb szakadékok húzódnak, a párkapcsolatok és az emberi együttélés formái alternatív, kiszámíthatatlan módokon jelennek meg társadalmunkban.*** Mi sem természetesebb, mint hogy a Költő, aki az elmúlt századokban egyértelmű, kiforrott formákba öntötte gondolatait, ma egy néhány szavas, fragmentált szóhalmazzal könnyebben kifejezheti világképe bizonytalanságát.
Részleteiben elemezve a művet, kirajzolódik előttünk a szerzőnő társadalmi elvárásokkal vívott, elkeseredett harca. Az első sor - két tej - egyértelműen a nő klasszikus szerepére, az anyaságra, az élet forrására, a felnövekvő nemzedék táplálására utal. Nem véletlen a szám sem, hiszen jó esetben az ember két anyamellet ismer meg korai fejlődése során (ti. hogy jobb és bal).
A második sor még mindig a klasszikus női szerepeknél marad, ám valamivel továbbviszi azt. Tű és cérna. Ez a nő varrni fog. Összevarrni a modern családmodell széteső szövetét; gondoskodni, amíg a férfiak háborúban járnak; csendben, szavak nélkül, a háttérből tartani össze a tárdsadalmat - ez talán már az ősidőkben is a nők szerepe volt. Elhanyagolandó különbség, hogy akkor még nyúlbéllel öltögették össze a tigrisszőr ágyékkötőket - ugyanazok a férfiak, ugyanaz a harc, ugyanaz a Világszőttes, ugyanazok a kézmozdulatok voltak.
Monitortisztító. Nem kell sokat magyaráznunk, hogy a szerző - egyes irodalomkritikusok szerint kissé túlságosan szájbarágósan is - századunk egy alapkövére, az információs társadalomra utal. A mai nőnek többet kell tudnia a szop(tat)ásnál és a házimunkánál: bizonyos fokig létfeltétel, hogy tisztában legyen a számítógépek, az internet világával. Korunk anyái már nem a szomszédasszonnyal osztják meg gondjaikat: iwiweznek, blogot írnak, indexes babafórumokon és receptblogokon cserélnek tapasztalatokat. Kinyílt a világ, többé nem vagyunk a faluközösségbe zárva: hírportálok ezrei szállítják nekünk a legfrissebb információkat a világ minden tájáról. A monitor - ablak a Világra. Monitortisztító - eszköz arra, hogy keresztüllássunk ezen az ablakon.
A rotringhegy első hallásra megtévesztő lehet, hiszen az írás, a publicisztika, mint fegyver merülhet fel bennünk. A kifejezés helyes értelmezése életrajzi adatok ismeretében válik lehetővé, a szerzőnő ugyanis egyetlen dologhoz használt rotringot: amikor szakcikkekben vagy tudományos könyvekben húzogatta alá a lényeget. A tény, hogy kimerültek a rotinghegy-készletei, világosan megmutatja, hogy ez a nő nem csak a ház körüli munkákra alkalmas. A férfiak rideg tudományos világában ugyanúgy helytáll, a karrierépítés nem idegen tőle többé. A rotring - nem ceruza! - fizikailag is képes fájdalmat okozni, a kifejezés ezáltal sugall némi agressziót is. Igen, a modern nő okos, elhivatott - és kíméletlen.
A költemény utolsó szava kissé szerencsétlen választás, a kritika egyöntetű véleménye szerint szerencsésebb lett volna a "nejlonharisnya" szó használata. Ez a sor ugyanis a nőt, mint csábítót ábrázolja: a szexi, a démoni, az ellenállhatatlan, a díva. Lilith, ha úgy tetszik.**** Nem véletlen, hogy a szerzőnő a vers zárásaként hozza be a nő talán legtöbbet emlegetett, talán mindkét nem számára legkellemesebb és egyben talán legellentmondásosabb szerepét. A "zokni" kifejezés trivialitása, aszexualitása sajnos sokat elvesz e szép zárógondolat erejéből.*****


*Van az a novella, amelyikben a szerző egy múlt századi költő bevásárlólistáit elemzi, könyörgöm, valaki árulja el nekem, ki írta. Nem jut eszembe, és hiába túrtam fel érte a fél internetet. Karinthy? Szerb Antal? Weöres?
Update: vagy azok nem is bevásárlólisták, hanem mosodacédulák? Come on, nem igaz, hogy senki nem tudja...
Up-update: a kommentekben fény derül rá, hogy Woody Allen: A Metterling-cédulák c. írásáról van szó. Ooops.

** Ady Kocsiút az éjszakában című versében már a huszadik században megelőlegezte nekünk a bizonytalanság, az elveszettség érzését.

*** Ekként jelenik meg a téma a comic strip műfajában.

****Lilith a Bibliához kapcsolódó apokrif iratokban szerepel, Ádám első csaja volt még Éva előtt, aztán elűzték a Paradicsomból és dögös, csábító, ám gonosz démon vált belőle. (Wikipedia)

*****Végül vettem mindent, még rövidáru-üzletet is találtam, pedig az elsőre kissé reménytelennek tűnt.

My Breakfast Episode

2007.04.28. 12:00 - címkék: - komment
A Scrubs eddig az egyetlen sorozat, amiből a negyedik évad jobb, mint az előző három. Amikor Jordan kigurul a karanténfal alatt és Indiana Jones-osan visszanyúl a kalapjáért? Jordan egyébként is a példaképem. Bár néha Carla is tud jó lenni (rólam pedig tudni kell, hogy nagy rajongója vagyok a pletyka műfajának.)
(Carla és JD együtt szokták kidumálni a kórházi pletykákat, de mivel JD kiköltözött, Carla áthívja Elliot-ot pletykálni.)
Carla: - Oh, and Laverne told me that nurse Tisdale is sleeping with that married albino radiologist.
Elliot: - Oh, I feel so bad about his wife!
Carla: - Elliot!!! It’s not about empathy, it’s about
judging people!!!
Elliot: - Can't... we... do something else?

Akkor hogy is van ez?

2007.04.27. 14:16 - címkék: - 21 komment
Szoval tegnap teljesen veletlenul irtam egy novellat, ami egy keprol jutott eszembe. A kepet nem en talaltam ki, hanem egy masik blogger, nekem csak megragadt a fejemben, aztan tortenette alakult, aztan dorombolt*, hogy hadd jojjon ki. Tok vicces volt egyebkent, meg sose irtam igy: reggel meg szo sem volt semmifele sztorirol, aztan munka kozben korvonalazodott a fejemben, este meg elmentem aerobicozni, aztan hazamentem es leirtam mind az ot oldalt times new roman tizenkettes betumerettel, mintha valaki diktalta volna. A legviccesebb az volt, hogy a fohos a cselekmeny egy pontjan mindig be akart kerulni a pszichiatriara, vagy pedig ki akart derulni, hogy a tortenet csupan az o teveszmeje, es alig birtam ezt megakadalyozni. Szakbarbar-e vagyok. Arrol ne beszeljunk, hogy jo lett-e vagy sem, fogalmam sincs, most altatni kell egy darabig, aztan majd ha kesobb eloveszem, akkor jobban el tudom donteni.
Hanem hogy ket letezo blogger is ihletett benne es azon gondolkodtam, hogy ilyenkor hogyan vagyunk a szerzoi jogokkal? (Nem mintha attol felnek, hogy bloggerek perelik el tolem az irodalmi Nobelt, de kivancsi lettem. Bar szep cimlapsztori lenne.)
Egyreszt a kep. Ha egy keprol irok egy tortenetet? Tracy Chevalier nyilvan nem fizetett Vermeernek a gyongyfulbevalos lanyert, de megemlitette forraskent, vagyis beleirta ot is a sztoriba. De ha a tortenetembe nem valo a festo? Akkor irhatok egy tortenetet egy keprol anelkul, hogy megmondanam, ki festette?
Mike Oldfield pl elolvasta a Tavoli Fold dalai cimu remek A. C. Clarke sci-fit, amelyben oldalakon keresztul leirnak egy zenet, majd megcsinalta azt a zenet. Vajon rairta ezt a lemezboritora? Nem emlekszem. Ra kellett volna irnia? Ugy kepzelem, hogy jogilag nem biztos, ellenben szep dolog rairni.
Masreszt meg: nyilvan azt irok bele a regenyembe, akit csak akarok, es ha az osszes baratom es csaladtagom felismerni veli magat, akkor se dorombolhet az ajtomon a jogdijert, hogy "dehat az velem tortent meg, hogy eltorott a kislabujjam, amikor sikloernyozes utan papucsban rohangaltam a lejton" (Aniko). Ez alapjan, amig nem szo szerint plagizalom oket, nyugodtan beleirhatom a regenyembe azt a bloggert, amelyiket csak akarom. De azert... ha holnap megjelenne egy bestseller a nyugat-dunantuli kisvarosbol szarmazo fiatal pszichiaternorol, aki elete egy szakaszaban Mester utcai cseledszobat berelt, szivdogleszto, am nem eppen monogam menedzserrel jart, mikozben remenytelen szerelmekkel szorakoztatta magat, majd a boldog vegkifejletben hozzament egy programozohoz akivel anno egyutt elsoaldoztak fenti nyugat-dunantuli kisvarosban, akkor azert azt gondolnam, hogy hello, ez igy nem valami szep. Pedig ez nem a "szellemi termekem", hanem az eletem. Vagy attol kezdve, hogy naplot irok, az eletem a szellemi termekemme valik? Maguk a tortenetek is?
De akkor hol a hatar? Gondolom, szemrebbenes nelkul irhatok olyat, hogy papirvekonyak a falak es a szomszed modell csaj uvoltozik a pasijaval. Gondolom, lehet emellett a foszereplomnek ket macskaja is, meg egy nemreg szult, egyedulallo huga, es dolgozhat bankban. Lehetne ez a fohosom egy pesti buddhista zsido lany es hordhatna zsebes gatyakat. Mert ne? Barki hordhat zsebes gatyakat. Mitol kezdve ereznenk ugy, hogy Suematrat nyulom? Ha szo szerint kopipesztelem a mondatait? Vagy mar elobb? Vagy mielott gepelni kezdek, meg kellene kerdeznem az illetot, hogy figyelj, dude, lenyulhatom az eletedet a regenyemhez? De a nem-bloggereket nem kell megkerdezni, csak a bloggereket?

Egyebkent csak reszben a novella, masreszben az aktualis kajablog-botrany kapcsan kezdtem el ezeken goldolkodni. Hogy van az egyertelmuen jogdijas dolog, van az egyertelmuen nem jogdijas, es van a ketto kozott egy eleg szeles sav, amirol fogalmam sincs. (Bar a kajas sztori nekem elegge az elso kategorianak tunik, de mit ertek en a joghoz.)

Na, ez most olyan kerdes, amire tenyleg varom a szakvelemenyeket.

*doeroemboelt :)

A DNS-spiral engem inspiral

2007.04.27. 12:38 - címkék: - 1 komment

Milyen tok jo mar ez a lepcso tenyleg. Ha valaha genetikai kutatointezetet epitek, csak ilyet veszek bele.
(Innen via ez.)

Meg mindig majmok

2007.04.27. 10:55 - címkék: - 6 komment
Szivtelen osztrakok megtagadtak a Hiasl nevu csimpanztol, hogy ugyvedet fogadhasson. A biro szerint az ugyved embernek valo, az emberszabasu majmok pedig nem emberek, hanem allatok, valamint mi tortenne a vilaggal, ha minden majom ugyvedet fogadhatna. Nem is tudom, mit gondolok errol igazabol. Egyreszt, mekkora vicc mar, hogy egy allatnak ugyvedje legyen. Ezek az osztrakok nagyon raernek. Masreszt azert az emberszabasu majmok... tudjatok, alig par genben kulonboznek tolunk. Nem pont ugyanolyan allatok, mint peldaul a csotany. Abban biztonsaggal allast tudok foglalni, hogy a csotany ne fogadjon ugyvedet.
Itt a cikk.
Es olvastuk Vercors: Tropi-komedia c. remek regenyet? Arrol szol, hogy felfedeznek egy uj fajt, aki (ami) kb az ember es a legfejlettebb emberszabasu majmok kozott van, es hogy ez milyen etikai es fokent jogi problemakat vet fel (egy csomot). Ez igy leirva eleg unalmasnak hangzik, pedig izgalmas konyv.

"We didn't listen!"

2007.04.26. 11:34 - címkék: - 4 komment
Rogton a globalis felmelegedesre gondoltam ma, amikor reggel befele bicikliztem es eszrevettem, hogy nyilik a hars, mely alatt zold az arnyek. Aprilis van es Rimbaud idevonatkozo verseben mindez juniusban tortenik, tehat adodik a feltetelezes, hogy mig az 1800-as evekben az europai mersekelt egovben a hars juniusban viragzott, a 21. szazadra az enyhe telek miatt ez aprilisra tolodott at. Persze, az is lehet, hogy 1. Rimbaud Norvegiaban irta ezt a verset, ahol tenyleg csak juniusban viragzik a hars, 2. Rimbaud aprilisban irta a verset, de aztan rajott, hogy az "Aprilisej! Tizenhet ev! A sziv ragyog reszegen!" nem hangzik fele olyan jol sem, mint ugyanez juniussal, 2. Rimbaud annyira be volt tepve, hogy goze sem volt, milyen honap van.
Ha mar itt tartunk, mar kozepiskolas koromban feltunt, hogy vajon mit rinyal Janus Pannonius a dunantuli mandulafarol (hogy ti. a szegeny kis nem idevalo fanak ugyis le fognak fagyni a viragai a zord, hideg kornyezet miatt), amikor a nagymamam Alpokaljan talalhato kertjeben minden evben harom nagy, erotol duzzado mandulafa viragzik es mandulat terem az elvagyodas minden lathato jele nelkul. Persze, lehet, hogy mar akkor is lazan termettek a pannon mandulafak, csak a citromfa nem jott ki szotagszamra. Vagy globalis felmelegedes van.

Álomfejtés és az igazság a majmokról

2007.04.25. 16:04 - címkék: - 2 komment
Ma meg azt álmodtam, hogy az indexnek dolgozom, vagyis nem álltam náluk alkalmazásban, csak ezt az egy megbízatást kaptam, mégpedig, hogy írjak egy külföldre szakadt hazánkfia legújabb fellépéséről. A pasas 56-ban disszidált az USÁba, most pedig hazajött, hogy egy afféle talkshow-szerű emlékműsort adjon elő a forradalom ikszedik évfordulóján, mindehhez tavasz volt. Kicsit elkéstem (negyed órát), de nem volt baj, mert a pasas is elkésett, egyébként pedig iszonyú unszimpatikus volt, kikezdett velem, majd a műsorában az általa forgalmazott csoda gyógynövényitalról sokkal többet beszélt, mint az 56-ról. Ősz, napbarnított fickó volt, akcentussal beszélte a magyart. A műsorban vendégszereplők is voltak, pl Joan Jett, aki már öreg volt és elhízott, de még ő mondta a legértelmesebb dolgokat. Mindez Budapesten történt, de a soproni Liszt Ferenc Művelődési Központ épületében, még az átépítés előtt. A műsor előtt bementem a szerkesztőségbe papírokért, ahol összefutottam egy létező indexes újságíróval, akit sosem láttam egyébként. Kissé molett lány volt, hosszú, világosbarna hajjal, rózsaszín, kötött, belebújós pulcsit viselt, aminek feltűrte az ujját, ez elég hülyén nézett ki, de egyébként nagyon kedves volt, mondta, hogy ne izguljak. A szerkesztőség leginkább egy osztályteremre emlékeztetett. Öööö... vajon mit akart ezzel üzenni a tudatalattim? Legközelebb lehetne egy kicsit konkrétabb.

Valamint azt a szép hasonlatot hallottam (már ébren, a férjemtől), hogy "esik, mint az OEP-támogatás". Honnan vesz ilyeneket, amikor nem is egészségügyben dolgozik, ki tudja.

Majmok, nyelv, genetika iránt érdeklődők pedig kérem, csatlakozzanak hozzám és kövessenek az alábbi oldalra, ahol nagyrabecsült biológus barátaink remek összefoglalóval szolgálnak.

Breaking news

2007.04.25. 10:41 - címkék: - 1 komment
Eddig a legfantáziadúsabb nevű macska, akit valaha ismertem, a Csinszka volt, de ma: megtudtam, hogy egyik holland kolléganőm macskáját Teslának hívják.

Azért vicces, mert a csaj jó pár éve MR-laborban dolgozik, a Tesla a mágneses indukció mértékegysége, és ezzel szokták jellemezni az MR-gépeket is (minél több teszlás, annál jobb a felbontása). Nem beszélve magáról a  kissé tökéletesen kattant, ám zseniális Nikola Tesláról, ha nem tudunk róla semmit, olvassuk el ezt (rövid) vagy ezt (hosszú, de érdekesebb).

Most pedig essen végre az eső és mossa el a polleneket, mert már nagyon szenvedek. 

You can't always get what you want

2007.04.24. 22:32 - címkék: - 1 komment
Szóval az itt a szörnyű igazság, hogy ha egy héttel tovább tartana az ösztöndíjam, mint ameddig tart, akkor egy fapadossal és a koncertjeggyel együtt kevesebb, mint húszezer forintért libbennék át egy kedd estén mintegy véletlenül Londonba The National koncertre. Mellesleg összefutnék a húgommal, császkálnánk Camdenben és vennénk nekem vagány cuccokat, amiket aztán nem hordok. Ne is beszéljünk róla.

Now it's official

2007.04.24. 10:48 - címkék: - 12 komment
Mondjuk eddig is gyanus volt, mivel elfelejtem az evfordulokat es eligazodom a terkepen, de most kijott ezen a teszten is, hogy ferfiagyam van. Klassz.

Régi szép idők

2007.04.23. 18:54 - címkék: - 2 komment
Amúgy tegnap/ma van az évfordulója annak, hogy a Brighttal berúgtunk a Szóda nevű kocsmában, amely incidens rögös és kalandos úton ugyan, meg néhány kitérővel, de végül házassághoz vezetett. Bővebben egyszer már elmeséltem. Meg szoktuk ünnepelni minden évben azzal, hogy unikumokat fogyasztunk fenti helyen, de idén nem lehetett.
Kár.
Azért nem állunk meg itt a nosztalgiázásban, posztolok verset is, bármilyen kínos is előrángatni az ember ifjúkori szerelmes verseit. Vajon tényleg kínos? A rögös és kalandos részen írtam, és főleg Sopronról szól. Aki nem bírja az ilyesmit, még most forduljon el.

Amúgy keveset gondol rád

Bár, néha rád emlékeztetik
a sorbarakott jegenyefák
és eső-mosta játszóterek,
fű-közt-bújó vadgesztenyék,
meg a fagyökerek furcsa
betonkarika-házai,
szánkózásravaló lejtők,
kis dombok a betonjárdán,
erdő-illatú nyáresték,
macskakövet söprő szél.
        Hazaúton jutsz eszébe,
        meg még néhány apróságról,
        csak az otthonát jelented,
        amúgy keveset gondol rád.

Ma reggel, tegnap este, meg egyforma tehenek

2007.04.23. 16:15 - címkék: - 4 komment

Ma reggel, kinyitom az ajtómat, kívülről odatámasztva egy nagy csomag, valóban az én nevemmel, ami fura, mert nem várok csomagot, kinyitom, egy 300-as póló meg ez a könyv. Ja, kitöltöttem valami nyereményjátékos kupont a moziban, amikor megnéztem a filmet, ezek szerint nyertem.
Egész jó egy hétfő reggeltől.

Tegnap pedig voltam francia vacsin, Xavier, a harmadikon lakó bodroshajú francia fiú szervezte a koleszban. Azt hittem, valami könnyen összedobható cuccot fog főzni (tizenvalahány főre, fejenként 5 euroért), erre a következőkkel állt elő:
1. Aperitif a kertben, Martini meg valami francia likőr
2. Sajtkrémes párnácskák plusz zöldsaláta vinaigrette öntettel
3. Egészben sült marhahús, zöldbab, sült hagyma, tört burgonya, francia mustár, vörösbor
4. Francia sajtok, főleg kecske és camembert; baguette, amit Párizsban vett; eggyel jobb vörösbor
5. Palacsinta nutellával, dzsemmel, vagy habcsókkal és citromlével (igen, ezekkel)
6. Kávé
Nem semmi. Emellett többször előadta, hogy a francia étkezés az tulajdonképpen arról szól, hogy sokáig tart, élvezed, és beszélgetsz közben.
Remek volt, tényleg, valamint a következő párbeszédekben lehetett részem:

Indonéz fiú: - És te budapesti vagy?
isolde: - Igen.
Indonéz fiú: - Ismered az xy nevű egészségügyi intézményt?
isolde: - Igen, ott dolgozom.
Indonéz fiú: - Ja, mert van itt nálunk a szívsebészeten két nővér, az Anita meg a Margó, a két legjobban képzett és legmegbízhatóbb, ők onnan jöttek.

Német lány: - És te honnan jöttél?
isolde: - Magyarországról.
Német lány: - Nahát! És nem ismered véletlenül a Viktort?
isolde (gyorsan
kapcsol): - Kisállatkardiológus Viktort?
Német lány: - Igen, igen, aki mindig a macskák szívbetegségeiről beszél!

Hat lépés, ugye tudjuk. Valamint tanúja lehettem, amikor felnőtt hematológusok Rorschach-tesztet játszanak egy félresikerült palacsintával, és azon vitatkoznak, hogy alakját tekintve a macrophagok melyik alcsoportjára hasonlít leginkább. Vicces volt.

És olvastam még egy aranyosat. Van az emberi agynak az a része, ami az arcfelismerésért felelős, és ha ez megsérül, akkor az illető mindent lát, mindent meg tud különböztetni, kivéve az arcokat. De pl. hangról már meg tudja különböztetni a szeretteit. "Prozopagnózia" is the term. Legújabban pedig úgy gondoljuk, hogy nem is annyira talán az arcfelismerésért felelős az a terület, hanem az "aprócska különbségek felismerése rengetegszer látott, majdnem egyforma dolgokban"-ért. Arcokat látunk a legtöbbet, és a szocializáció szempontjából eléggé fontos is, hogy meg tudjuk őket különböztetni, de vannak kivételek, két esetismertetés: a kutyatenyésztő, akinek a munkája az volt, hogy kutyakiállításokon zsürizik, majd az arcfelismerésért felelős agyterület sérülését követően nem tudta megkülönböztetni 1. az arcokat, 2. a kutyafajtákat. Szegény! És a farmer, aki agyvérzést szenvedett fenti területen, és nem tudta megkülönböztetni a teheneit. Elképzelem, ahogy áll a legelő szélén fejét vakarva, miközben száz totál egyforma, mérhetetlenül csalódott tehén bámul vissza rá. Két hétre bemegy a kórházba, és már meg se ismer??!
A Fundamental Neuroscience c. könyvben olvastam ezeket, szóval nem kamu.

Ugye megmondtam

2007.04.23. 15:10 - címkék: - 1 komment
Ezt most olvastam, nagyon kemeny. Olyan szep mondatok vannak benne, hogy muszaj beideznem ide.
"A számítógépes játékok függőségétől már az óvodás korosztály sem mentes, későbbi életévekben Internet, MSN, IWIW, televíziós sorozatok, vásárlási kényszer, játékszenvedély színezi a modern kor dependencia lehetőségeinek sorát."
(...)
"Hogyan lett a beat nemzedék szabadságot és szuverenitást hirdető örökségéből – a század végére – társfüggőség, a megaláztatásig való görcsös ragaszkodás a partnerhez, avagy a kiszolgáltatottságtól, a felelős párkapcsolattól való félelem, elköteleződési válság?"

Mit tettetek Woodstockkal, szanalmas geekek?!  :-)

Asszem van meg mit tanulnom, mielott popularispszichologia-konyvirasba fogok.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította


süti beállítások módosítása