És aztán elmentem a pszichológusomhoz, ahol Rájöttünk A Dolog Nyitjára, aztán kitaláltam, hogy még valakinek akarok ajándékot venni, ezért elszaladtam a Mammutba, mert ott lehet csak kapni ilyen kis izéket, de nem tetszettek mégse, drágák voltak meg nem is olyan jók, úgyhogy máshol kell majd keresnem olyanokat vagy másmilyeneket. Aztán elmentem a kocsmába, ahol találkoztam ismeretlen bloggerekkel, kisorsoltuk a címlapos ajándékokat, szomorú tény, hogy nem nyertem egy láda cidert (meg semmi mást sem. Pedig csak a derékmelegítőért csináltam!), ellenben januártól cidert lehet majd kapni a Tandemben, OMG, tudtommal Budapesten semmilyen más kocsmában nem lehet cidert kapni, de javítsatok ki, ha tévedek. És a ciderkóstolón kívül kaptam azért vigaszdíjat póló formájában.
Aztán elmentem a másik kocsmába, ahol endless-es karácsonyi szocializáció zajlott, kaptam Neil Gaiman üdvözletével ellátott nyalókát (vagy van valami tisztességes neve annak a hajlott végű csíkos cukornak, amiről nekem valamilyen okból mindig a Jamie és a csodalámpa jut eszembe?), valamint megbeszéltük noizzal, hogy a több évadot megért sorozatok pont olyanok, mint az Élet Maga. Ti. az első egy-két évadban még csak ismerkedsz a szereplőkkel, kiderül, kit kedvelünk, kit nem, kinek hol a helye, mennyire lesz fontos, a harmadik-negyedik évadban bonyolódik és akciódús a cselekmény, aztán többnyire jön a leszálló ág, a szerelmi szál addigra már kissé erőltetett, hiszen már rég kiderült, hogy ki kivel jött össze, max ugyanazt lehet ragozni vagy ismételni, a hatodik-hetedik évadban a fordulatok már kiszámíthatóak, nem igazán történik semmi meglepő, nagy újdonságokat már nem kapunk. De hadd idézzek egy klasszikust: "Hiába nem hangzik izgalmasnak, valahogy mégis ott ragadsz és indítod a következő részt. Így megy ez, majdnem ilyen az élet." Valamint noiz rám tukmált egy könyvet is, amit ő fordított kínaiból és állítólag fura.
Aztán már csak nagyon hideg volt.