És neked mi hiányzik

2007.12.20. 12:36 - címkék: - 9 komment
"Azt hiszem, valami ilyesmivel indul a boldogság. Amikor rájössz, hogy tulajdonképpen hosszú éveken át félrevágytál, & nem is új cipőre, szoknyára, még egy fülbevalóra, a Dolce Vita kétlemezes dévédéjére vagy egy két ünnep közötti párnapos fürdőkúrára vágysz úgy istenigazából, még csak nem is két gyerekre, három szobára, négy kerékre, társadalmi megbecsülésre, barátok tiszteletére & az új regényed második kiadására, mert ezek csak rutinok, megszokások. Hogy az ilyen előbbrejutási kényszer, a javak, ismeretségek vagy csak tudás vágása hűvös halomba nem jelent gyógyírt a sebedre, inkább olyasmi, mint a leukoplaszt, hogy ha ráragasztod, akkor messziről nem látszik a véres hús, de ha lerántod, akkor feltéped a sebedet is, újratermeli saját magát, téged meg nyugodtan nevezhetünk szédült Ourobourosnak, egy enfarkába harapó frusztrált & kiürült kélgyó leszel. & ha mázlid vagyon, egyszercsak rádöbbensz arra, ami neki a tűzoltóság volt, amitől egyszerűen & magától értetődőn érzed magad jól a bőrödben, & az összes igényed & halmozási ingered szempillantás alatt múlik el."
Kisfókát idézem, innen.  
Nekem nem is múlt el szerintem sose a halmozási ingerem, max pár hétre olyankor, amikor épp valami kapcsolat elején voltam és afféle kapcsolatkezdethez méltóan szédülten és örökre szerelmes, dehát tudjuk, hogy van ez, a szerotonin az már csak ilyen.
Meg amúgy is titkon azt képzelem, hogy a helyemen vagyok az életben, vagy inkább nem nagyon tudok elképzelni magamnak más helyet. Nekem egy dolog hiányzik, amire régen rengeteg időm és alkalmam volt, nevezzük álmodozásnak vagy merengésnek, az, amikor az ember egyedül van és zenét hallgat és hagyja, hogy a gondolatai azt csinálják, amit akarnak. És nem, ehhez nem az kell, hogy az ember férje menjen el néha a haverokkal sörözni, hogy kicsit lehessek otthon egyedül, és nem is szeretnék egyedül élni, egyáltalán nem erről beszélek. Hanem, hogy annyira lefoglal a sokszázezer dolog, amit csinálok, amin izgulok, a munkám, a hobbijaim, a valóság, hogy akkor is ezekkel lenne tele a fejem, ha egy hónapra bezárnának egy remetebarlangba. Na jó, akkor talán nem. De ezt tudom, nekem az az alapvető problémám az Élettel, hogy túl sokat kell rá koncentrálni.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította