The green, green grass of home

2007.11.19. 09:34 - címkék: - 4 komment

Szombat, a leghosszabb idő és távolság, amit valaha bulira utaztam. Felkelek, elbuszozom Utrechtben a vasútállomásra, persze épp nem járnak a reptérre a szokásos vonatok, ezért elvonatozom Amszterdamba, majd egy másik vonattal a reptérre. Két órával a gép indulása előtt kint vagyok, és úgy, hogy folyamatosan sorban állok valahol, pont két órába telik elérni a gépig (kétszáz kilométeres sorok állnak mindenhol, a sorok mentén kopasz, néger személyzet jár-kel szigorúan, adó-vevővel és neonsárga mellénnyel. Az egyik kiszúrja, hogy a csak EU-tagoknak fenntartott sorban állok, és szól, hogy a kezemben szorongatott kék színű útlevél biztos nem jó ide, mert az EU-s útlevél nem ilyen, álljak máshová. Megmondom neki, hogy tagok vagyunk, kopjon le.) Elrepülök Budapestre, taxizom Óbudára, villamosozom és buszozom a Keletibe, vonatozom Kapuvárig, onnan pedig Gabóék elvisznek kocsival Fertődre, és már meg is érkeztem Anikó szülinapi bulijába. De mindezzel sehol sem vagyok a férjemhez képest, aki egyszer az esti buliba Zalalövőre reggel még Vancouverből indult.

Anikó bulija persze klassz, van például olyan rész, amikor Db-vel felmegyek a szobájába, ahol leveszi az ingét és beadok neki egy injekciót, meg olyan, amikor a kő-papír-olló bajnokságok létjogosultságáról vitatkozunk a konyhában (és kitaláljuk fenti játék állatkerti változatát is őz-tapír-holló néven), kiderül, hogy jó seggem van, találkozom régen látott ismerősökkel sok év után, akikről kiderül, hogy mindent tudnak rólam, mivel olvasnak, megvitatjuk, hogy a barátnőim közül ki melyik Elem lenne, de mivel hatan vagyunk, a négy ős-ön kívül addicionális elemeket is be kell vezetnünk, majd a vulkanikus kőzetek kialakulásáról, pontos osztályozásáról, a vulkanikus talaj mezőgazdasági hasznosíthatóságáról és esetleges munkavédelmi szempontjairól folytatott hosszas vita után Hajnalkát a lösszel azonosítjuk. Sokáig nem működik jól a zene, mivel mindenki letörli a másik playlistjét, a tulajék cuki kölyökmacskája néhányszor szintén végigsétál a billentyűzeten, valamint rendre lefagy a laptop, nekem pedig fáj a fejem és álmos vagyok, aztán rájövök, hogy két hete nem ittam normális kávét, iszom is egyet rögtön, majd diktatorikus fellépésemmel magamhoz ragadom az irányítást és beteszem azt a válogatáscédét, amire főzni szoktam, rengeget kritikát kapott már a válogatás, ugyanis olyan számokat vettem egymás mellé, amelyeknek egy napon történő említése is többrendbeli istenkáromlásnak tekinthető, ellenben működik, hirtelen mindenki táncra perdül, mint egy filmben, mind a 12 szám erejéig. Később kovácsoltvas franciaágyban alszunk pihe-puha párnák között, reggel többször megküzdünk a gonosz nénivel, valamint megismerkedünk a falusi turizmus pontos definíciójával is (azt jelenti, hogy hiába van a helyiségben mosogatógép, mi azt nem használhatjuk, hanem kézzel kell mosogatnunk). Aztán Ádám egylépésben hazaszállít.

Utána meg már csak pótolom a kihagyott Weeds, Scrubs, The Office és Pushing daisies-részeket.  

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította