The curse is never broken

2007.11.14. 09:37 - címkék: - 2 komment

Szoval kedd este, szitalo kod, az ember (en) legszivesebben otthon maradna egy bogre kakaoval es egy adag szakvizsgateszttel. De nem. Es amugy is csak 25 percre lakom a helyszintol.

Az elozenekar sem rossz egyebkent, bizonyos Wild light nevuek, kicsit szokvanyos egyen-indierock, dehat elozenekar, az ember definicio szerint csak arra var, hogy eltakarodjanak vegre, kulonosen, hogy mogottuk mar ott van bekeszitve az Arcade Fire orgonaja es nagybogoje. Az utanuk kovetkezo szunetben meg behordanak par ustdobot, nyenyeret, (nyenyerenek hivjak azt a hangszert? szerintem igen), mandolint, tangoharmonikat, meg egyeb, altalam ismeretlen cuccokat.

Ugy kezdodik, hogy a hat kis kor alaku kivetito egyiken egy predikatort latunk magabol kikelve predikalni, aztan egy masik kivetiton egy masikat, mig vegul az osszesen kulonbozo ujkori profetak kiabalnak egymas szavaba vagva, es akkor a zenekar belekezd a Black mirrorba, olyan a hangositas, hogy az ember a basszust konkretan a mellkasaban erzi. A kivetitok mar a zenekar tagjait mutatjak, de termeszetesen nem szokvanyosan, hanem fekete-feher, szemcsesen elmosodott kepeken.

Kicsit felek, hogy majd nem fogjak jatszani a kedvenc szamaimat, ez ugyanis a Neon Bible Tour, en pedig sokkal jobban szeretem az elozo lemezuket, a Funeralt (de most komolyan, sokkal jobb), de nem kell aggodnom, majdnem az egesz albumot lejatsszak, talan 1 szam kivetelevel, es a Neon Bible-rol is a jobbakat. Hozzajuk meltoan latvanyos, profi, eroteljes, es imadnivaloan hatasvadasz koncert, Regine-ben vitan felul ezer ordog lakik, nagyon hatasos, ahogy a szaznegyven centijevel, konyekig ero voros szatenkesztyuben tangoharmonikazik es kozben az enekhangjaval is dominalja az eloadast. William pedig az elso perctol kezdve olyan musort vag le, amelyekhez hasonlo orjongest manapsag mar leginkabb csak hatvanas evekbeli koncertvideokon latni, egy rudra akasztott bukosisakon dobol, a hatan porogve gitarozik, vagy eszeveszettul tancol, szorgos roadok rohangalnak be felallitgatni a ledolt mikrofonallvanyokat. William es Regine is jatszik egyebkent csomo hangszeren, nagyon hatasos, ahogy kb minden szamnal masik hangszer mogott latjuk oket. Wim "csak" gitarozik es enekel, de megis, az ember csak ra figyel altalaban, frontember.

Tobbnyire sok es kulonleges hangszer szerepel, lenyugozo, hangos, eroteljes es magaval ragado, de tudnak olyat is, amikor a Backseat utolso reszeben csak egyetlen egy hegeduhurt penget valaki, majd egyetlen egy nagybogo-hurt, es akkor az egesz teremben akkora a csend, hogy a legy zummogeset is lehetne hallani, a par ezer ember lelegzetvisszafojtva hallgat.

Masfel ora utan befejezik, aztan meg visszajonnek ket szammal, akkor mar kicsit faradtnak tunnek. Utanuk valami DJ kovetkezik afterpartyval, de az engem mar nem erdekel, ugyesen ellenallok a kisertesnek, hogy polokat, cedeket, limited edition turneplakatokat es effeleket vasaroljak, hazafele a vonaton elolvasom a kezembe nyomott szorolaprol Haiti tortenelmet, valamint, hogy a koncertjegyembol 1 euroval tamogattam az egeszsegugyuket, es ejfelre mar agyban vagyok.

Esetleg Magyarorszagon is epithetnenk ilyeneket, mint a Heineken Music Hall, es meghivhatnank jobb zenekarokat idorol idore.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította