Es aztan meg pipettaztunk es pipettaztunk, egyre kisebb es kisebb adagokat egyre kisebb es kisebb lyukakba. Most van az elso adag mintank a PCR-ban benne. Most elmagyarazhatnam, mi a PCR, de nincsen hozza kedvem, szoval elegedjunk meg annyival, hogy DNS sokszorosito berendezes. Majd egy masik alkalommal.
Egyebkent pedig nincs jo kedvem, nem tudom, miert, bar leginkabb a teli depressziot okolom. Itt olyan ido van, mint otthon kb. oktober elejen, szoval hideg nincs, csak neha kod meg eso, ellenben reggel 8-kor meg sotet van es delutan otkor is mar. Es ha belegondolunk, hogy az ember (en) sotetben bemegy a munkahelyere, pipettazik, amig megint sotet nem lesz, majd hazamegy es arra gondol, mar biztos van jogosultsaga a wifihasznalatra es fog tudni netezni, de kiderul, hogy nincs, akkor maris erthetobbe valik a lehangoltsag. Pedig azt hittem, majd azzal fogom tolteni az esteimet, hogy Arcade Fire-t (kedden megyek koncertre), Yummie mixeket meg Veronica Mars soundtrackeket hallgatva irom a kis blogomat es az interneten apolom kapcsolataimat valos es kepzeletbeli barataimmal, ehelyett szakvizsga teszteket csinalok fenti zenei alafestes mellett.
Na jo, nem, voltunk sorozni is.
Es nem beszelve arrol, hogy a teli depresszio(m) egyik tunete (a szocialis visszahuzodas es a megnovekedett alvasigeny mellett) a megveszekedett szenhidratehseg, en meg ugye probalok legalabb nem nagyon keresztbetenni a fogyokuramnak, szoval nem ehetek felorankent egy snickerst vagy habos forro csokit vagy mikroban melegitett stroopwaffelt vagy browniet vagy almatortat vagy dioslepenyt.
Genetika laborban dolgozni mondjuk izgalmas, es bar eddig csupan pipettazasban volt reszem, de remelhetoleg hamarosan korszakalkoto eredmenyeink birtokaba jutunk, melyek alapjaiban rengetik majd meg a tudomany eddigi allasat. Ugye, mondanom sem kell, hogy a probaink meg nem erkeztek meg (keson rendeltek meg oket a hollandok), de mindegy is, mert ugysem tudjuk befejezni a munkat a rendelkezesre allo ido alatt. Bar ez mondjuk annyira nem raz meg. Whatever.