Önfeltárás, végítélet

2007.09.26. 15:10 - címkék: - 6 komment
Levizsgáztam ma rogersi pszichoterápiából, van abban szerintem valami ironikus, amikor az ember vizsgán kihúzza a tételt és az van ráírva, hogy "9. Önfeltárás". Bár kórbonctan vizsgán lényegesebben viccesebb lenne. Szóval beszéltem cirka négy percig a jelenségről a professzionalitás magabiztos légkörét árasztva eközben. Ez egy ilyen képességem, hogy nagyon jól tudok vizsgázni, egyrészt olyan dolgok is eszembe jutnak, amikről előtte még csak nem is hallottam, másrészt mindig egyértelműen látszik rajtam, hogy én tulajdonképpen tudom és értem a lényeget, akár így van, akár nem. És bár valós élethelyzetekben sokszor inadekvát vagy túl visszafogott a metakommunikációm, vizsgahelyzetben tökéletesen tudom, hogy mikor kell keresni a vizsgáztatóval a tekintetkontaktust és mikor nem, és ösztönösen a megfelelő pózban ülök és az ideális térközt tartom, szóval mondom, veleszületett. Az oxyológia vizsgámon például anno konkrétan túllőhettem valahogy a célon, ugyanis a következő beszélgetést adtuk elő a(z egyébként nem túl kedves) vizsgáztatóval:
- Mondjon olyan opiátvegyületet, amely nem okoz dependenciát és a fájdalomcsillapításban használatos.
- Hát... nem tudok.
- Dehogynem.
- Nem, nem tudom.
- Szerintem tudja.
- De... tényleg nem tudom.
- De, tudja.
- De nem.
Sajnos a vizsgakészség a Való Életben viszonylag kevéssé kamatoztatható képesség, de egyetemi éveim alatt tényleg nagyon hasznos volt. (Kivéve a forgalmi vizsgán, ahol meghúztak, mert túl gyorsan kanyarodtam.)

Persze, reggel nem találtam elegáns ruhát, ezért végül egy fekete nadrágot vettem fel fekete felsővel, és ma már legalább öten megkérdezték, hogy "de ugye minden rendben van?", először nem is értettem, aztán a titkárnő elmagyarázta, hogy úgy nézek ki, mint aki gyászol valakit. Annyira rám tették a babonát, hogy most elkezdtem komolyan aggódni, nehogy valaki meghaljon a családban vagy az ismeretségi körben, mert akkor azt biztos én okoztam azzal, hogy már előre gyászruhát vettem, pedig csak vékonyabbnak akartam látszani.

Jaés, láttam a Resident Evil 3-at is, klassz látványok, nulla történet, lehetne több akció meg kevesebb klisé, részemről keveselltem a zombikat és kihagytam volna a gonosz madarak támadását meg a csáposszörny támadását, de biztos egy csomó embernek pont az fog tetszeni. Komolyan, a csápos szörny annyira echte gagyi trash-horror csáposszörny, hogy elgondolkodtam, vajon poénból tették-e bele. És miért szerepel kivétel nélkül minden zombifilmben az a mozzanat, amikor valamelyik szereplőt megharapja a zombi, de ő eltitkolja társai előtt, és mi már tudjuk, hogy előbb vagy utóbb ő is bezombul, míg a szerencsétlen áldozatok még nem sejtik? Sose lesz unalmas? Nem, mintha megjegyeztem volna a mellékszereplőket, totál jelentéktelenek voltak szegénykék. De nem fanyalgok, mert a posztapokaliptikus környezet nagyon tetszett, Las Vegas helyén klassz sivatag, meg remek rozsdás teherautók, és Milla Jovovich is klasszul néz ki, bár időnként kissé béna cuccokba öltöztették szegényt. Meg fogom nézni moziban is a látvány miatt.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította