Csak nem gondoltátok komolyan, hogy kifingatunk egy ilyen baszott drága koalát?

2007.07.27. 19:15 - címkék: - 1 komment

Nem történnek izgalmas dolgok, elmondom inkább, milyen filmeket láttam manapság. Érdekel ez egyáltalán valakit? Nem baj, engem igen.

Szóval befejeztük a Boston Legalt nemrég, szerencsére, mivel már rohadtul az idegeimre ment sajnos, méghozzá a két idióta miatt (az Asperger szindrómás szőke meg a multiplex personality fekete csávó), pedig én általában szeretem a különcöket mind az életben, mind a filmvásznon, de ezeket igen nehezen bírtam cérnával. Bezzeg az első évadban még egy csomó szép nő szerepelt helyettük. Meg az Earl-t, aminek egészen meglepő vége lett, nagyon helyes.

Aztán egyszer véletlenül bekapcsoltam a tévét (sosem nézek tévét), és meglepetten vettem észre benne a Ford Fairlane-t, basszus, az egy mekkora egy film. Tizenhárom éves voltam körülbelül, és már akkor is szerettem egyedül moziba járni, szóval elmentem megnézni a soproni Elit Moziba a Nicsak, ki beszél-t, megvettem a jegyet, beültem a filmre, elkezdődött, én meg vártam, mikor jön már Travolta meg a beszélő bébi, ehelyett eszem-faszom megáll, másik filmre ültem be zsenge lélekkel ártatlanul. A Ford Fairlane egyébként tényleg egy elég gagyi film, meg is néztem az imdb-n, valami 5 pontot adnak rá, de ez csak azért lehetséges, mert a nemzetközi nézők nem hallhatják Nagy Feró borzalmas fahangját. Egyébként Zuzu a film nagy részében ultrarövid bodros miniszoknyát, alatta pedig térdig érő cicanadrágot visel, akárcsak napjaink trendi hölgyei (és már Zuzun is iszonyú bénán néz ki), a nyolcvanas éveket meg amúgy is utálom. Mindent összevetve végülis ez egy remek film, tipikus olyan-rossz-hogy-az-már-jó, tökéletesen egyetértek a kultusszá válásával. Itt egy kép is.

Aztán láttuk még a Death Proof-ot is a moziban, kategóriájában kedvenc filmem mostantól, gyönyörű, dögös csajok száguldoznak gyönyörű, lepattant, régi amerikai autókkal, és hát régen emelte meg film ennyire az adrenalinszintemet. A történet persze, hogy úgy mondjam, nem valami bonyolult, szóval aki lélektani drámára és/vagy bonyolult cselekményszövésre vágyik, az kerülje el nézze meg és mostantól majd nem vágyik olyanra.




Ezenkívül pedig a férjem megnézette velem a Tron című filmet, mint utóbb bevallotta, azt hitte, tetszeni fog nekem, mivel nekem filmek terén kiemelkedően magas a gagyitűréshatárom (ez valóban így van), de amikor tízpercenként hiteles döbbenettel megjegyeztem, hogy "dehát... emberkék vannak a számítógépben!!!", akkor egy idő után kivette a filmet és nézhettem inkább Simpsonst.

Aztán néztem nagyonjó filmeket is újra, a Pop, csajok, satöbbit, gondolom remélem, nincs ember a földön, aki nem látta, a könyv ugyan egy fokkal jobb, de a film is nagyon jó. És az milyen vicces, amikor Charlie-val szexelnek és Rob azon parázik, hogy vajon elég jó-e az ágyban, és eközben Charlie (Catherine Zeta-Jones amúgy) felvesz egy The Pretenders-pólót. Pretenders, érted. Most vettem észre. Mellesleg meg kb. mindent elmondanak ebben a filmben, amit a kapcsolatokról tudni lehet. És jó zenék.
És újranéztem még a 13. emelet-et, ami szintén nagyon jó sci-fi, programozó barátaink létrehoznak egy virtuális világot, szeretett főnöküket rögtön meg is öli valaki, persze a főszereplő srácot gyanúsítják, aztán pedig olyan dolgok derülnek ki, hogy hajaj. A cselekmény egy része a nagyon hangulatos virtuális világban játszódik, amit az 1935-ös Los Angelesről mintáztak, szóval kurblis autók, revütáncosnők, jazz-zenekar. Egyedül a szerelmi szál nem tetszik annyira a filmben, én kihagytam volna, de végülis belefér, és legalább szép a csaj. Mellesleg a főszereplő Craig Bierko =Jeffrey Coho a Boston Legalból, csak szerintem közben megműttette az orrát vagy valamit csinált magával. Ilyen a plakátja.



Két napja írom ezt a postot, mert mindig közbejön valami.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította