Babies, babies, babies

2007.06.01. 17:03 - címkék: - 4 komment
Meg még az is volt, hogy voltunk a Nerdéknél tegnap, ahol túl sok bort ittam, valamint többször megdöbbentem azon az egyébként nyilvánvaló tényen, hogy a gyermekágyas mamák hetekig-hónapokig nem alszanak. Mondjuk, nem alszanak egy óránál hosszabb ideig. Én már most szólok, hogy meg fogok bolondulni, elviselhetetlen leszek, de lehet, hogy pszichotikus, abból kiindulva, hogy egy rosszabb ügyelet utáni reggelen is csak részlegesen vagyok térben-időben orientált. Durva. Mondjuk, már a múltkor is megijedtem, amikor a hőre lágyuló műanyagokról olvastam alie blogján (ti. hogy melyik babacuccot lehet kifőzni, melyiket nem, mikor kell egy kis ecetet tenni a vízbe, melyiket kell két percig, melyiket tizenötig, és egyébként is mekkora legyen a lyuk a cumisüvegen és mi a manuális mellszívó előnye a gépivel szemben), szóval ez egy idegen nyelv, egy különös szekta, egy félelmetes titkos társaság.
Ennek megfelelően ma kikérdeztem egyik, utóddal rendelkező (férfi)kollégámat, hogy most tényleg, hogyan lehet ezt túlélni, mire elpanaszolta, hogy a lánya eddig békésen aludt a babakocsiban, amikor levitte a játszótérre, ő pedig tudott közben olvasni a friss levegőn, minden jó és szép volt, de most elérte a gyerek azt a kort, amikor már játszik is, vagyis mászókáról esik le, nagyobb gyerekek lökik fel vagy pörgetik túl a körhintán, homokot, rovarokat és kitudjamit eszik meg, ahogy egy pillanatra leveszed róla a szemedet. Majd megkérdezte, mit éreztem, amikor megfogtam a Nerdék gyerekét, merthogy megfigyelések szerint a nőkre furcsa hatással vannak a csecsemők: valami különös, sürgető bizsergést kellett volna éreznem, valamint leküzdhetetlen vágyat, hogy nekem is legyen azonnal egy kisbabám (vagyis szüljek egyet vagy rohanjak el ezzel itt), de mondtam, hogy nekem autista férfiagyam van, és az a gyerek egyébként is túlságosan hasonlított a szüleire, még ha el is rabolom, hamar lebuktattak volna a járókelők, akik felismerni vélik a gyerekemben x rocksztárt meg y bloggercelebritást (ellenben megpróbáltam a macskájukat elcserélni egy Sandman hatodik részért, de senki nem vett komolyan.)
Aztán a nővérek közül is beszálltak egy páran a beszélgetésbe, amíg egyszer csak azt vettem észre, hogy kórházunk hagyományaihoz híven megint mindenki meg van róla győződve, hogy terhes vagyok, máskülönben minek kérdezősködnék ennyit.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította