Snoblesse oblige

2006.12.10. 22:56 - címkék: - 12 komment
Kiboritott tegnap a Culinaris frontembere teljesen. Az van, hogy idén nem tudunk Thaiföldre menni, mert elszegényedtünk. Kivételesen nem (csupán) sajnáltatni akarom magam, ez fontos háttérinformáció. Ráadásul elfogyott az instant ginger tea-m is (sokféle létezik, itt egy példa), amiből tavaly rengeteg sokat vettünk Bangkokban. Fontos megjegyezni, hogy az instant ginger tea nem tartalmaz teát, hanem elvileg csak granulált gyömbért és cukrot, tehát semmi köze nincs a gyömbér izű teákhoz, hanem édes és jó csipős izű, utána melegebb van és vidámabb az élet. Egyetlen tipust lehet itthon kapni DM-ben és gyógyszertárban, made in China, ami sokkal kevesebb gyömbértartalommal bir és ize pontosan ugyanolyan, mint a cukros vizé.
Szóval kitaláltam, hogy szombaton úgyis megyünk a Culinarisba kókusztejet venni a vöröslencse-leveshez*, akkor majd elviszem magammal a kiürült dobozt, és biztos hoznak nekem, hiszen 1. bármit hoznak, 2. a fél bolt made in Thailand, szóval gondolom, sokat járnak arra, 3. fillérekbe kerül, tehát nem para, hogy majd nem megyek érte és a nyakukon marad.
Bemegyünk húgommal, veszünk mindenfélét, majd kezemben a dobozzal odalépek a pénztár mellett tulajdonosi tekintettel álldogáló középkorú gentlemanhez, és megkérdezem, tudnak-e hozni ilyet.
Gentleman (kb olyan arckifejezéssel, mintha egy marék félig rágott gumimacit tartanék elé): - Hát... de tudja, hogy ebben mennyi E van?
isolde: - Lehet, de nagyon szeretjük, és itthon nem lehet kapni.
G: - Egyszer el kell olvasni az összetevőket és akkor soha nem fog ilyet inni többé.
i: - De mi szeretjük.
G: - Gyömbérből van benne a legkevesebb.
i: - Én mégis ilyet szeretnék.
G: - Kóstolta már a Twinings gyömbéres-citromos teát? - Elkezd a teáspolc felé vonszolni.
i: - Igen, van is otthon, azt is szeretem, de az instant ginger tea az teljesen más.
G: - Vagy szokott még lenni a Twiningstól az a ...
i: - Igen, tudom, a gyömbéres izű fekete tea, azt is szeretem, van is otthon, de az instant ginger tea egy másik ital.
G (levesz a polcról egy háromezer forintos ginger and lemon feliratú bio-nak látszó teát) - Vagy itt van...
i: - Ezek teák, de az instant ginger tea nem tea, nincs benne teafű, és én olyat szeretnék.
G (Úgy néz, mint olyasvalakire, aki 2001-es kézzel szüretelt Napa Valley Cabernet Sauvignonból és light kólából készült nagyvadásszal öbliti le az epres gumimacikat)
i: - Tudnak hozni vagy nem?
G (összeszoritott fogakkal): - Tudunk. Jövő héten megyek Thaiföldre...
i (grrrrr, ez minden héten oda jár)
G: ...adja meg a mobilszámát és felhivjuk, ha megérkezett.
i: - Rendben, köszönöm.
G (mosolyt erőltet az arcára): - Szivesen, viszlát.
i: - Viszlát! - Elindul kifelé.
G (utánaszól) - De ne lepődjön meg, ha csak valahol az alsó polcon lesz! Nem igazán illik a bolt arculatához...

Ha valaha úgy érzem majd, hogy továbbképzésre szorulok sznobizmusból, már tudom, hova kell fordulni.
Ginger tea-t (ami csak gyömbér, nincs benne teafű, és ize hasonló az instanthoz) egyébként lehet csinálni friss gyömbérgyökérből is, csak az rengeteg macera, és a végén kevés lesz belőle. Whatever, lényeg, hogy elvileg egy-két hét múlva kapható lesz instant a budai Culinarisban, valahol az alsó polcon.

*Isteni finom lett, én kihagytam a citromlét, ellenben a végén tettem bele egy pici chilit.

Karácsonyi dalok pánsípon? Mit tettem...?!

2006.12.08. 18:26 - címkék: - 2 komment

Mielőtt elkezdeném, javaslom megtekinteni az Eastpark 2., karácsonyi epizódot.
Tehát.
Tegnap kaptunk fizetést, ennek apropóján már délelőtt kiborítottam a kollégáimat, ugyanis tízpercenként felsóhajtottam, hogy "mikor lesz már 4 óra, hogy mehessek vásárolni". Mindenki elmesélte, mennyire utálja a karácsonyt, amióta így elüzletiesedett, vagyis nem a Jézuska hozza az ajándékokat, hanem az embernek önkezével kell megvennie azokat egy plázában. Mert már csak arról szól az ünnep, hogy pénz, ajándék, kinek mit veszünk, tömeg van, kabátban meleg van vásárolni, ha levesszük, a kezünkben kell hozni, meg egy csomó táskát, tömeg van, tömeghisztéria van, elüzletiesedés, globalizáció, és egyáltalán, most honnan tudjuk, hogy már megvan-e neki ez a könyv vagy nincs. Elmeséltem, hogy a vásárlás jó dolog, a vásárlás igazi "flash, vagy feeling, vagy inkább flow" (Co.), és a karácsonyban persze nagyon jó a rengeteg áramló szeretet is, de a legjobb, hogy ilyenkor végre bűntudat nélkül vásárolhat az ember, sőt, kötelező .
Furán néztek rám továbbra is, mintha az imént léptem volna elő a Cosmóból rózsaszín babydollban, úgyhogy gondoltam, jobb, ha tudományos alapokra helyezkedem. Elmagyaráztam, hogy az embernek ősi vágyát elégíti ki az anyagi javak szerzése, amely javak alatt már az ősember is ruhát, ételt, esetleg lakberendezési tárgyakat értett. Az ősidőkben arra szocializálódtunk, hogy a nap legnagyobb részében bogyó után kutatunk az erdőben és/vagy űzzük, majd leterítjük a vadat. Ma már ehelyett közvetett módon, irodában ülve jutunk élelemhez, az emberből azonban az evolúció sem tudta kiölni a vadászat/gyűjtögetés megrögzött szokását. Vannak, akik ténylegesen, hobbiból állatokra vadásznak puskával, rendben, de vegyük észre, hogy a 21. század vadászata valami más. Vásárlás. Megtervezed, mit akarsz elejteni, felkutatod az élőhelyét, leölöd, hazaviszed.
Furán néztek. Na jó, de ha nincs rá idő, az utolsó pillanatra marad, nem tudod, mit szeretne, meleg van, sokan vannak, tömeghisztéria, már itt a december 5 és még senkinek nem tudom, mit vegyek, pánik, elüzletiesedés.
Mindegy, végül eljött a 4 óra, elmentem húgommal az Árkádba, mindenkinek megvettem az ajándékát, olyat, amire vágyik és aminek örülni fog, majd dolgavégezetten hazajöttem, lepakoltam a táskáimat, kész, ezzel megvolnánk.
Aztán rájöttem, hogy... mit tettem?! Mit fogok csinálni egész decemberben? Amikor mindenki más vásárol?

Hajvasaló meg ilyenek

2006.12.08. 13:08 - címkék: - 6 komment
Meg az jutott eszembe, hogy "szörnyen modern doktornő létemre" vagy mi, és ki mondta, hogy én modern vagyok? Én mondtam ilyet? Ugyanis az volt, hogy húgommal bementünk a Media Marktba valamelyik nap, és húgom döbbenten végignézett a polcokon, majd megkérdezte, hogy "Mégis KI vesz manapság CD-t??", és mondtam neki, hogy miért, én is szeretem a CD-t, mint tárgyat, és ha több pénzem lenne, biztos vennék egy csomót és lenne lemezgyűjteményem. Aztán, döbbenetét fokozandó, megmutattam neki a Kodak filmet, amit utána elő kell hivatni, meg a kazettákat, azoktól már egészen rosszul volt, és elmeséltem, hogy az én időmben a soproni könyvtárból lehetett kazettákat kikölcsönözni két hétre, és persze tilos volt lemásolni őket, mi mégis azt tettük, és az volt a menő, akinek volt kétkazettás magnója. Nekem volt, akkoriban még modern voltam, mondjuk, ma is ugyanazokat a zenéket hallgatom. 
Szerdán meg leárazás volt a bookline-on, és ki is válogattam három engem érdeklő könyvet, és aztán rájöttem, hogy én erre képtelen vagyok, nekem bele kell lapozni a könyvbe, utána kifizetni, hazavinni libris nejlonszatyorban, és a metrón hazafele olvasni, és inkább rendelés nélkül kiléptem. Mondjuk már eleve az, hogy "hobbim az olvasás" és soha nem játszottam videójátékkal, egy kicsit avittnak tűnik néha, de a sorozatfüggőség talán ellensúlyozza.
Teljesen nem vagyok különben elmaradva a modern világtól, például húgom tavaly karácsonyra kért hajvasalót vagy mp3 lejátszót, és kb egy hónapja bennem is megfogalmazódott a hajvasalás iránti igény és vettem magamnak egyet az intersparban (elmés kis szerkezet valóban), szóval haladok a korral, és idén mp3 lejátszót kértem karácsonyra. Visszatérve a divatra, a hajvasaláson kivül többet nem igazán tudok felmutatni, tegnap pl kb fejcsóválva ácsorogtam a Zara közepén, miközben húgom borzalmas cuccokat hozott elő, hogy azok milyen szuperek. Szerintem meg egy kabát ne érjen véget derékmagasság felett, a nadrág pedig az, ami a derekadon kezdődik és cipődig ér (és egyenes vagy trapézos az alja), persze, van rövidnadrág is, de az ember azt nem télen hordja harisnyával, hanem nyáron, harisnya nélkül. És van rövid szoknya meg hosszú szoknya, ami a kettő között van, az átverés. Ezek a mai fiatalok...
Mi van még? Hobbi, kütyük, ruházkodás... kaja. Az modern, ahogy étkezem meg főzök, rántott húst pl még soha életemben nem csináltam, pörköltet se, és nem is tervezem, szeretem viszont a szusit, a thai kaját, a sajttortát, és előbb tudtam tofupudingot főzni, mint rakott krumplit. A tej pedig legyen dobozban és legyen 1,5 %-os.
Szépségápolás tekintetében hidegrázást kapok az olyanoktól, amikor tojást meg mézet vagy más ételeket kell az embernekaz arcára vagy hajára kennie, szerintem egy arckrém vagy sampon legyen tégelyben vagy tubusban, legyen benne liposzóma meg UV-szűrő meg antioxidáns meg növényi DNS és fehér köpenyes kutatók fejlesszék laboratóriumban, de állatokon ne kisérletezzenek.
Munka. Hát az orvoslás azért nem PR-management, tartok tőle, hogy kb a második legősibb mesterség lehet. Meg a terhesség, na ettől készen vagyok, hogy most trendi teherbe esni, most meg nem trendi. Könyörgöm, szaporodás, fajfenntartás, biológia negyedik osztály, hogyan lehet ez divatos meg nem divatos? Félreértések elkerülése végett: még nem vagyok terhes, de majd leszek az is.
Mondjuk, blogot irok, most az még modernnek számit?

Save yourself

2006.12.05. 16:10 - címkék: - 15 komment

Hétvégén az volt még egyébként, hogy szombatra volt két lefoglalt jegyünk a Reneszánsz c. filmremekre 9-re, utána meg hivatalosak voltunk pszichológusunk koncertjére, majd másik pszichológusunk házibulijába. Csak én előtte éjszaka ügyeltem, és felébresztettek sokszor, a pasim meg már nem emlékszem, mi jót csinált éjszaka, remélem, irta a regényét, de lényeg, hogy nem aludtunk sokat, azután pedig jött ugye az egésznapos kimeritő csirkesütés, és este hatkor úgy döntöttünk, hogy lefekszünk és alszunk két órát, hogy kipihentek legyünk a sokféle programon.
És aztán felébredtem, sötét volt, szomjas voltam és éhes, és bár a pasim még mellettem aludt, valahogy olyan fura volt minden. Szóval megnéztem az órát, fél hét volt rajta, és sokáig gondolkodtam, hogy ez most igy hogy. Megállt az óra este fél hétkor, vagy este fél hét van, csak én érzem úgy, mintha heteket aludtam volna, vagy valóban átaludtunk egy évszázadot és már minden ismerősünk rég meghalt, vagy ezt az egészet csak álmodom és igazából lepke vagyok.
De aztán tisztázódott, hogy vasárnap reggel van, és csak a mozit, a koncertet, meg a bulit aludtam át, vagyis 12,5 órát aludtam, úgyhogy ebben megnyugodva vissza is feküdtem még mindig alvó pasim mellé és aludtunk fél tizig.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította