2006.10.06. 17:55 - címkék: -
A csütörtök például az a nap, amikor szép egymásutánban az életben felvállalt összes szerepemben megjelenek, úgy váltogatom az énállapotokat, mint más a zokniját. Reggel 8.00-9.30. oktatok, 9.30-11.30. csoportpszichoterápiát tartok, 12.00-13.00. osztályos megbeszélésen vagyok, 13.00-14.00. kutatói meetinget tartunk, 14.00-14.30. összkórházi értekezlet, 15.00-16.00. önismeretre megyek, 16.30-18.00. statisztika kurzusra megyek, majd végül haza a pasimhoz, tehát, ha jobban megfigyeljük, végigjárom a repertoárt a tanár-terapeuta-orvos-beosztott-főnök-kutató-páciens-diák vonalon. Esetleg adjuk hozzá, hogy este rendszerint a pasimmal videózom, miközben felhív anyám, és akkor a feleséget és a leányt is kipipálhatjuk.
Tehát elég összetett nap. Jövő héttől azonban búcsút intek a pszichoterápiás rezsimnek és egy másik osztályra kerülök, amelynek a profilja még kissé homályos előttem, mivel épp most lesz új osztályvezetője is, szóval ki tudja. Egy biztos, hogy visszakerül rám a fehér köpeny, amit átmenetileg levetetett velem a pszichoterápiás miliő, azaz végre tarthatom a zsebében a kulcsomat és nem fog viszketni a tenyerem.
Tegnap egyébként ellógtam a statisztika kurzust, és helyette olyan alapvető élelmiszereket vásároltam utolsó filléreimből, mint egzotikus gyümölcssaláta, vaníliás tejital, camembert, marcipánkocka, kockásfülűnyulas ceruzatartó, dehát családunkban generációkra visszakövethető a l'art pour l'art örömvásárlás (ha van örömzenélés, akkor ilyen is van), mint rekreációs tevékenység és problémamegoldó stratégia. A leendő szobámat pedig otthonossá kell majd tennem valahogy, és mi sem alkalmasabb erre az intersparban kapható retró kockásfülűnyúl ceruzatartónál.
