It is always nice to see you

2006.07.23. 19:45 - címkék: - 2 komment

koncertjegyekGondoltam, hogy előszedem az összes Suzanne Vega-koncertjegyemet, és felteszem ide, de nincs meg mind. Csak ezeket találtam, pedig jóval több koncerten voltam életemben, de eszerint nem minden életszakaszomban éreztem fontosnak a koncertjegy-gyűjtögetést.
Azért elmondom, mi volt.

1997. március 1.
Vörösmarty Művelődési ház, VIII. kerület. Kőkockás padló, csak állóhely, műanyag pohárból boroskólát iszunk a barátnőimmel. A hangosítás olyan, hogy a kedvenc számomnál megkérem Rékát, hogy ne énekeljen, mert többet hallok belőle, mint a Suzanne Vegából. Hajnalkáék Wesselényi utcai albérletében alszunk, Balázskával járok épp egy hete, ennek megfelelően nagyon szerelmes vagyok, és úgy gondolom, megtaláltam az igazit. Ez később annak rendje és módja szerint elmúlik.

2001. augusztus
Pepsi Sziget, délután ötkor, nagyon meleg van és az első sorban állunk - nem emlékszem, kivel. akkoriban Exszel járok, de nem tudom, ott van-e a koncerten, talán inkább húgommal hallgatom. A lány-egy-szál-gitárral ugyanolyan természetességgel mesélgeti a sztorijait, mint a nyolckerben, és megtudom, hogy a Gipsies meg a Liverpool ugyanarról a fiúról szólnak. Pár héttel később ötéves érettségi találkozónk van, ahol N. többször is elmondja, milyen "kurva szar volt" a Suzanne Vega, de N.-nel már gimiben sem kedveltük egymást.

2003. június
Belgyógyászaton dolgozom gyakornokként, nagyon sokat, megpróbálnak rádumálni, hogy hagyjam a csudába a bolondokat, legyek inkább belgyógyász, de nem. Cselédszobát bérelek a Mester utcában, Görivel járok, Kollégába vagyok szerelmes, társkereső weboldalakkal szórakozom, blogot írok internetkávézókban. Kedden Yes koncertre megyek, szerdán Suzanne Vegára, utóbbi a Margitsziget Szabadtéri Színpadon, ülős koncert, amitől hisztizünk a barátnőimmel, egyszer felállunk és ránk szól a biztonsági őr. "Time to say goodbye" - ezt énekli kifelé menet a szökőkút, és arra gondolok, most már ott kellene hagynom Görit, hiszen itt a hatszáznegyvenmilliomodik égi jel, de persze nem teszem.

2006. július 20.
Messzire jutottunk a nyolcadik kerületi művháztól és a boroskólától, Suzanne Vega meg én. Azért a Művészetek Palotáját is ugyanúgy beénekli és ugyanúgy elmesélgeti a felkonfokban a dalok vicces történeteit. ("This song is about a plant once I knew in New York... Well, it might be interesting to write a song about a plant... once... you knew.") Brighttal vagyok, aki a vőlegényem, light kólát iszom, csini vagyok. Rövid, de szép koncert, Suzanne Vega meg pontosan ugyanúgy néz ki, mint az előző 3 alkalommal, csak én nőttem fel közben, nosztalgiázom.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította