Egyik kollégám megkérte a barátnője kezét. A lány szüleitől. Mennyire bájos már! Gratuláltam meg minden, és azt mondtam, hogy "az enyémet tőlem kérték meg", és csodálkozva megkérdezte, hogy "miért?".
Azt hittem, hogy a szülőktől való leánykérés a lovagkor letűntével kiveszett, de nagyon szépnek (bár cseppet sem nekem valónak) tartom. Én biztos úgy érezném, mintha eladnának száz juhért cserébe vagy ilyesmi.

Mi jövő héten megyünk a polgármesteri hivatalba és lefoglaljuk a termet. Ha lesz hely akkorra, amikorra szeretnénk, egy napon fogok férjhez menni az egyik barátnőmmel, bár két különböző városban. Majd megkérdezem, tudunk-e szervezni valami videokonferencia-féleséget. ("Elnézést, hogy félbeszakítom, Tisztelendő úr, de kapcsolnánk egy konferenciahívást.")