2005.01.26. 21:04 - címkék: -

Kedd délután, Isolde szikrázó napsütésben száll fel a Györbe tartó vonatra. Szürkületkor már a Városban van. A Város augusztus óta mit sem veszített különös hangulatából, és Isolde úgy dönt, gyalog teszi meg a kórház felé vezetö csaknem félórás utat. Kabátján át- meg átsüvít a szél, mégis megáll egy pillanatra a vasúti felüljáró kellös közepén. A látvány leginkább szürreális: a Várost hó borítja. A fehér szönyeg bolyhai között összegabalyodva, szétválva, majd a végtelenben újra találkozva olajosan fénylö fekete sínpárok futnak; a szürkéskék ég alján hatalmas, bizarr rózsaszín tányér a felkelö telihold. Isolde megborzong, kabátját összébb húzva megszaporázza lépteit. Nem egyszer járt már errefelé, mégis valahogy idegennek érzi magát: Európa nagyvárosaiban sosem tévedt el, a Város egyforma utcái mégis újra meg újra zavarba hozzák. Kerülö úton jut el a kórházba.

Ugyanez történik a visszaúton is, a néptelen utcákon véletlenszerüen felbukkanó helyiektöl kell útbaigazítást kérnie, hogy visszataláljon a vasútállomásra. Gondolataiba merülve teszi meg a hosszú utat. Egy darabon fekete macska szalad nyomában, fel-feltünedezve a kerítések között, és Isolde arra gondol: nem, nem a barátja ez a Város, és nem az ellensége. Ittjártakor szinte sosem tért haza üres kézzel, mindig hozott magával valamit - valami örömtelit, vagy valami fájdalmasat. Gondolatban sorra veszi a Város ajándékait - egy pár fülbevaló, ami késöbb elveszett, majd megkerült egy kritikus éjszakán; el sem kezdödött és szomorú véget ért szerelmek; lakásának elözö tulajdonosa; barátok; egy festmény. Késésben van, mire a felüljáróhoz ér. Besötétedett, a Hold már magasan jár: most pontosan akkora és ugyanolyan sápadt sárga színü, mint a Városháza toronyórája, és eszébe jut a tavaszi nap, amikor fent járt a toronyban.

A peronon hideg van, a várakozó utasok lélegzete meglátszik a fagyos levegöben, és Isolde azon tünödik, úgy tünik, ezúttal üres kézzel hagyja el a Várost. A tetökröl szállingózó kósza hópelyheket kémlelve azonban váratlan ötlete támad. Titokzatos mosollyal elkap egy táncoló hópelyhet, majd tolvaj módjára, suttyomban a zsebébe rejti.

Szerda reggelre hó borítja Budapestet.

2005.01.25. 14:00 - címkék: -
Jó kedvem van valamiért. Viszont megyek délután a Karmikus Városba, ahol pusztán az elmúlt évben több szerelmi csalódást szenvedtem el és okoztam, mint amúgy az szokásom, és ahol múlt nyáron szájsebész törte el saját kezűleg húgom alsó állkapcsát. Most vették ki a csavarokat, azaz az ő tolmácsolásában "egy egész szerszámoskamrát pakoltak ki a számból." Mondjuk hozhattam volna magammal valami kabalát, nem árt, ha az ember felvértezi magát, amikor karmikus rontás alatt lévő helyekre merészkedik. De mit árthat Győr egy soproninak :-)

2005.01.24. 22:23 - címkék: -

Találtam két jót a cikkben:

"A még ma is gyakran ismételgetett vád szerint a bloggerek soha nem lesznek képesek alternatívát nyújtani a hivatásos sajtóval szemben"
Kár, pedig mindig is az volt titkos szent küldetésem célja, hogy többen nézzenek, mint a hírtv-t/emtivít/indexet/kiskegyedet (nem kívánt törlendö).

Ráadásul"...egyes szélsőséges bloggerek is teljesen elutasítják a hagyományos médiát."
Azt mondjuk régóta sejtettem, hogy figyeltetnek. Máskülönben honnan tudnák, hogy nincs tévém és a metróban is csak egészen ritkán olvasom el a kitett napilapokat?

Szerintem nem éppen elegáns, bár kétségkívül vicces dolog olyanról írni, amihez nem értünk.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította