2005.05.15. 21:14 - címkék: -

Szóval két napja görcsöl a hasam, hasmenésem van meg höemelkedésem. Felhívtam az ÁNTSZ-t is, de azt mondták, hétvége lévén nem sok mindent tudnak tenni, vagyis semmit. Azért regisztrálták a bejelentésemet.
Itten pedig figyelmeztetnék mindenkit, hogy ha nem akarja a hétvégéjét kirándulás helyett az otthoni vécén tölteni, akkor ne egyen péntek tizenharmadikán a Café Vianben kacsahúsos szendvicset.
Vagy inkább semmit.
Hüje sznob lisztferenctér.

2005.05.14. 08:51 - címkék: -

"Szeretik egymást"- mondja rólunk Alaine frissen megismert pasija a Chachacha-kertben, mint valami diagnózist. - "Látszik."
Tök jó, hogy ennyi idö után idegenek észreveszik és megállapítják, puszta viselkedésünk alapján, pedig nem nyaljuk-faljuk egymást nyílt színen. Tök jó, hogy szeretjük egymást. Sokkal jobb, mint bármi más.
Csak ennyit akartam mondani.

2005.05.13. 16:28 - címkék: -

"Jó, most akkor a bal lábadat húzd fel a hasadhoz, fordítsd egy kicsit kifelé, a jobb kezeddel pedig fogd meg a csiklódat és húzd egy kicsit jobbra."
Hogy valami értelmes dolgot is csináljak ma, életemben elöször legyantáztattam a fazonomat.
Félelmetes, bizarr, és brutálisan fájdalmas élmény.

Megyek, olvasom tovább a könyvemet, asszem végig kell olvasnom ma, mert nem bírom ezeket az izgalmakat.

2005.05.13. 12:30 - címkék: -
Egyebekben pedig félbeszakítottam Victor Pelevin: Agyag géppuska c. híres, ám annál kevésbé követhető regényének olvasását, hogy belekezdjek Kleinheincz Csilla: Város két fül között-jébe, és tetszik, szeretem az ilyesmit.

2005.05.13. 12:23 - címkék: -

Kivettem mára egy szabadnapot, hogy a változatosság kedvéért az egészségügyben és munkával töltsem, csak nem egyszerre, hanem egymás után. Először is elmentem allergiavizsgálatra, mert a Szemésznő elültette a fülemben a bogarat, úgyhogy megbeszélés szerint reggel kilenckor beérkeztem a Fül-Orr-Gége Klinikára. Nem a beültetett bogár miatt, hanem mert ott van allergiavizsgálat és mára kaptam időpontot. Úgy fél tíz felé meg is jelent egy roppant hisztériás assziszentsnő, aki elmagyarázta, hogy várjak tovább. Harmincötkor érkezett egy kedvesebb, aki behívott, leültetett, majd kiment sutyorogni a hisztériással. Úgy háromnegyed felé visszajött a kedvesebb, kissé feldúlva, és elkezdte felrakni a karomra a bőrpróbát. Közben bejött egy fiatalka, és ketten feldúltan tárgyalták, hogy a hisztériás mi az, hogy egyszerűen csak hazamegy, jó, hogy nehéz időszak ez az életében, meg születésnapja is van, de azért délelőtt tízkor lelépni kissé túlzás; én pedig ne haragudjak, hogy jön a hátamra a hideg, de az ablaknak elromlott a zárja. Aztán a fiatalka kiment, a kedvesebb pedig elmesélte, hogy amikor a hisztériás azt mondta: "Még a fejemet is rendbe kell tennem" - akkor nem volt világos, hogy pszichiáterre vagy fodrászra gondolt. Negyed órára magamra hagytak, közben csak a hisztériás nézett be kolléganőit keresve, immár utcai ruhában, retiküllel, majd visszajött a kedvesebb és közölte, hogy letelt a hatóidő, várjak tovább a doktornőre. Még később beesett egy agyonhajszolt küllemű doktornő, aki közölte, hogy az elvégzett teszten nem jött ki semmi, persze, attól még lehetek allergiás, további vizsgálatokra lesz szükség, itt a mobilszáma, hozzak orrmelléküregröntgent, majd hívjam fel, de most rohannia kell, már rég a műtőben kéne lennie, mert már elaltatták a betegét.

Ezután némi késéssel elbékávéztam az Ortopédia Klinikára, hogy végre árulja már el nekem valaki, mi az a részleges blokkcsigolya, és mért fáj tőle a nyakam. A doki, akivel megbeszéltem, nem volt sehol, a portás szerint az előbb még itt volt, egy nővér szerint operál, egy rezidens szerint már elment, a telefonját meg nem vette fel. Rémisztő asszertivitással harmincöt átkozódó öregasszony szeme látára bekopogtam az ambulanciára, és megkérdeztem az ott rendelő orvost, hogy ha már az enyém így lelépett, tekintettel a kollegalitásra, nem árulná-e el nekem egy három percben, mi az a részleges blokkcsigolya. Az orra elő tartottam a röntgent is, amin valóban felismerte a fenti jelenséget, és azt mondta, ez veleszületett és semmit sem lehet vele csinálni, de nem is kell. További kérdezősködésemre elárulta, hogy a blokkcsigolya nem fájhat, csak a többi csigolya, mert ezek miatta nagyobb terhelésnek vannak kitéve, ezért később nyomni fogják az idegeket, sokat fog fájni, zsibbadni fog mindkét karom és szédülni fogok, de akkor sem lehet majd semmit csinálni, úgyhogy nyugodjak meg, ússzak sokat, egyek sok gyümölcsöt. Tekintettel a kint várakozókra, nem firtattam tovább a kérdést, később pedig visszahívott az időpontot adó doki, hogy bocs, de el kellett utaznia.

Innen pedig megyek mellékállásomba, ami egészségüggyel nem kapcsolatos, bár esetenként ugyanolyan nehézkes. Egyetlen problémám, hogy az allergiaviszgálat előtt négy napig ki kellett hagyni az allergiagyógyszert, úgyhogy most folyamatosan tüsszögök; és hogy leszoktam a dohányzásról, ami miatt viszont folyamatosan eszem. Kezdem magam egy náthás Miss Röfire emlékeztetni.

2005.05.13. 11:59 - címkék: -
Nna, kedves barátaim és ellenségeim, csináltam nektek játszóteret.

2005.05.12. 12:40 - címkék: -
Mostanában meg állandóan növényeket veszek, és hozzám képest elképesztő törődéssel gondoskodom róluk, de pontosan tudom, hogy miért. Igazából gyereket akarok, de arra még várni kell, mert élethelyzetem kevéssé alkalmas. És ha már gyerekem nem lehet, akkor nagyon szeretnék egy kismacskát, de boldogtalan lenne a panelban, és nem akarok boldogtalanná tenni egyetlen kismacskáét sem. Úgyhogy maradnak a növények, virul a bazsalikom, oregano meg ruccola a konyhaablakban.
És ha valaki be szeretne szólni, hogy a nők mind gyereket akarnak, megígy-megúgy, annak üzenném, hogy szerintem teljesen normális, sőt, az emberiség fennmaradása szempontjából szükségszerű, hogy egy tartós kapcsolatban élő, keresőképes nő huszonhét éves korában elgondolkozhasson a családalapításon.

2005.05.12. 09:08 - címkék: -
Hétfőn voltam az analitikusnál. Arról van szó, hogy ha az ember pszichoterapeuta akar lenni, akkor kötelező önismereti célú pszichoterápiába járnia. Egyébként pedig szerintem mindenkire ráfér némi önismeret, így rám is. Szóval egyáltalán nem is volt kedvem elindulni, meg azt gondoltam, rossz érzés lesz, hogy a másik székben kell ülnöm, ezzel szemben egyszerűen klassz volt.
Ötven percben elmeséltem neki az életemet, nagyjából az összes sikerrel és kudarccal együtt, mondott pár értelmezést, amikkel abszolút telibe talált, mindezt úgy, hogy először láttuk egymást életemben. Jó lesz. Hetente egyszer fogok hozzá járni, és azt nem tudom, hogy mennyit fog javítani a személyiségfejlődésemen, de az biztos, hogy élvezni fogom.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította