A mai napon először kifogyott a tinta a nyomtatónkból, majd működésképtelenné vált a laborprogram. Miközben a rendszergazda ezekkel foglalatoskodott, kiderült, hogy rossz az EKG-gép, kértünk egyet kölcsön egy másik osztályról, amiből kifogyott a papír, aztán egy harmadikat egy harmadik osztályról, ami azzal a lendülettel elromlott. Az egyik lift már reggel sem működött, a másik akkor romlott el, amikor az EKG-gépekkel liftezgettünk. Nagyon várom már, hogy leteljen a munkaidő és elhagyhassam az épületet, mielőtt még az egész a fejemre omlik, mert az szerintem teljesen nyilvánvaló, hogy valaki Rontást küldött ránk.

Megnéztük hétvégén a Charlie és a csokigyárat, ami eleinte tetszett, de úgy húsz perc után végleg kicsapta nálam a biztosítékot. "A hetedik" meets "Aliz csodaországban". Bizarrnak mondjuk bizarr, ám rémisztően fárasztó. A moziban körülöttünk ülő gyerekeknek egyébként tetszett, beleértve a pasimat is, de én nem nézném meg még egyszer.