2005.03.06. 11:45 - címkék: -
Tegnap este a kocsmába vezető utam közbülső állomásaként a villamosmegállóban ácsorogtam, amikor egy olyan huszonhétévesforma, sötét hajú, jóképű fiatalember szólított meg. Kezében doboz sört szorongatott, és nem tűnt teljesen részegnek, hiszen röpke párbeszédünk alatt mindvégig egyenesen bírt állni a villamossíneken.
- Csak azt akarom mondani - kezdte egy színművészeti főiskolás Rómeó modorában, szabad kezét a szívére szorítva - hogy nincsen nálam egy szál rózsa. - Itt néhány másodperces hatásszünetet tartott, majd mélyen a szemembe nézve folytatta. - Pedig most odaadnám. - Kis meghajlással búcsúzott, majd távozott a villamossínről, ami logkius lépésnek tűnt, tekintve, hogy éppen jött a villamos.
Később a kocsmában négy, élemedett korú ír úriember ragaszkodott hozzá, hogy söröket fizessen Nikének és nekem, annak ellenére, hogy a "No, thanks"-en kívül viszonylag kevés angol nyelvű mondatot intéztünk hozzájuk.
És ami teljesen meglepett, Niké unikummal koccintva gratulált az eljegyzésemhez. Egészen érdekesnek tartom, hogy ki hogyan reagál.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította