2005.01.10. 22:42 - címkék: - komment

És persze, igen, jó, tudom. Nem akartam a Romantikát leszólni én sem. Pontosan emlékszem az összes Pillanatra, amikor megállt felettünk az idö és forgásában a Föld és tágulásában a világegyetem; pontosan tudom, mennyire milyen nagyon jó, amikor elöször olvasod ki, kissé még kételkedve a Másik szeméböl, hogy ö is; meg mindezek. Emlékszem, amikor még belgyógyászat gyakorlaton voltam, lassan két éve, és felhívott Romantikus Ám Sajnos (?) Viszonzatlan Szerelmem. Megkérdezte azon az izgató és egyben végtelenül megnyugtató hangján, hogy hová mentettem el ezt-meg-azt a kórrajzot, megmondtam, bementem segíteni egy intravénás ideiglenes pacemaker behelyezésénél, mindvégig vigyorogtam és amikor a helyzet megengedte, ugrándoztam is; majd viháncolva közlekedtem nagyjából a hét hátralévö részében. Ennyitöl.
Biológia: meglátod a Kiszemeltet, hirtelen nagy mennyiségü adrenalin és endorfin szabadul fel az agyadban, nagyjából, mintha közvetlenül bungee-jumping után heroinnal lönéd be magad - hát persze, hogy ez üt.

Salman Rushdie: Grímusz c. könyvét olvasom, ami nem tetszik. Egyik kollégám (a Vámpíros) adta kölcsön, én meg elfogadtam, mert úgy gondoltam, a hajviseletéböl ítélve jó könyveket olvas. (Vagy a fodrásza olvas jó könyveket.) De most már be kell fejeznem. Viszont eldöntöttem, hogy nem fogok többé mindenféle embertöl könyvet elfogadni kölcsönbe. Az élet túl rövid.

Meg még az volt, hogy Pozsonyban voltam hétvégén, életemben másodszor, ezúttal dolgozni. Reggeltöl estig, és unalmas is volt, de: nagyon szeretek úgy dolgozni, hogy tudom, hogy utazásra keresek. Niké azt mondta, ha véletlenül össze akarnék költözni a pasimmal, azt mindenképpen elözze meg egy hosszabb utazás, ott lehet ugyanis igazán megismerni a másik hisztijeit. Még szerencse, hogy éppen küszöbön áll egy. (Mintha nem laknék vele egy hónapja :-)

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította


süti beállítások módosítása