2004.11.07. 16:03 - címkék: -
Fáj a fejem. Azért, mert délelőtt a pályázat félidős beszámolóját írtam, és ha monitor előtt ülök sokat, fájni kezd a nyakam, attól meg a fejem. Világéletemben biztos voltam benne, hogy ez valami pszichés dolog, aztán kb. egy hete valamilyen harántimpulzustól vezérelve megröntgeneztettem a nyakamat. Van benne egy részleges blokkcsigolya, amit nem tudok, hogy micsoda. Niké szerint olyan dolog, amivel úgysem lehet semmit csinálni, ellenben fel lehet íratni magadnak masszázs meg gyógyfürdő-beutalókat. Hja, húsz felett már minden nap ajándék. A főnővérünk azt is hozzátette, hogy meg fogom érezni az időjárást, de az nem ügy, eddig is megéreztem, holnap jó hideg lesz.
Megkérdeztem tegnap a Brighttól, hogy szerinte öregkorunkban is ilyen hülyék leszünk-e, azt mondta, persze, majd olyanokat csinálunk, hogy átadjuk a helyünket a fiataloknak a villamoson. Majd ülök nyolcvanévesen, odaáll mellém valami huszonhatéves, felpattanok, és megkérdezem, hogy "le teccik ülni?". Hehe.

2004.11.05. 15:14 - címkék: -
Csak azt nem tudom, hogy kivel és milyen pénzből fogom kifestetni a nyomorult lakást. A májusban elvégzett fordításért végülis lógnak nekem 150 ezerrel, de ki tudja. Meg hogy honnan lesz bele ágy? Meg hűtőszekrény? Meg mosógép? (A konyhakövet, új fürdőkádat, konyhaszekrényt, egyéb normális bútorokat eredetileg is jövőre akartam halasztani.) Végül is, alhatok polifómon hálózsákban, moshatok lavórban, rakhatom a két ablak közé a gyümölcsjoghurtokat. When dreams come true.

2004.11.05. 14:43 - címkék: -
Teljesen elcseszett nap, kezdve azzal, hogy egy kezdő dilettantizmusával a helyrajzi számok ismerete nélkül érkezem a földhivatalba, haza kell ugrani értük, mire visszaérek, éppen bedöglik a rendszer, aztán újraindul, kiadnak két-három tulajdoni lapot, bedöglik, nő a tömeg, végül négy perccel a záróra előtt beindul, és kettő másodperccel a záróra után a várt anyázás helyett bájos könyörgésemre a néni odaadja a két tulajdoni lapot, bejegyzett jelzáloggal, illetve széljegyzetben a magyar állam elidegenítési jogával és a tulajdoni bejegyzés iránti kérelmemmel. Majdnem, majdnem lakástulajdonos vagyok, már SZÉLJEGYEN VAGYOK!! :-) Negyed kettőkor végzek, rájövök, hogy valszeg nem érek oda a délelőtt tízkor kezdődő tréningre, és úgy döntök, hogy nem megyek el (bár emiatt kaptam szabit), ehelyett cipőket próbálok fel a Lurdy-házban meg bevásárolok rendes háziasszony módjára. Már éppen Hazaindulnék, hogy belekezdjek végre hetek óta halogatott munkáim egyikébe, amikor felhív Göri, hogy azon nyomban metrózzak a város másik végébe, megtekinteni és adott esetben leokézni (bocs, ő használta ezt a szót, nem én voltam) a nyomda által küldött anyagot. Szóval, úgy tűnik, a mai nap a városbanrohangálásé, hát jó, akkor feladom, hogy bármilyen hatékony munkát végezzek.
Az útba eső járműveken kiolvastam Ulickaja: Életművésznők című könyvét, így a végére érve azt gondolom, hogy na jó, annyira nem rossz, tulajdonképpen nem rossz könyv, csak olyan összedobáltnak tűnik. Szóltak neki, hogy írjon valamit jövő hétre vagy micsoda. Kicsit jobban is megerőltethette volna magát.

A régi naplómat olvastam a múltkor, az idei nyarat, és mennyire lejön, hogy milyen egyedül és boldogtalan voltam. Nagyon megsajnáltam magam így utólag :-) És fura volt olvasni, amikor teljes bizonyossággal tudtam, hogy a Fiúval fogok megöregedni, szakvizsgám után szülővárosába költözöm, hogy nehéz lesz, de felvállalom a nehézségeket; és végül meg abbahagytam a blogolást miatta (legalább hat teljes napra, ha jól emlékszem? :-). Így utólag egészen szimbolikus értelmet nyer az is, hogy új blogot kezdtem ugyanitt és levettem a régi részeket. Afféle gesztusból vettem le, hogy ne kelljen egy kudarcba fulladt kapcsolat után olvasgatnia a róla szóló részeket, és keresni a számára érthetetlen vicceim és félmondataim mögött, hogy vajon hol és mit és ki rontott el. De gondolhatjuk azt, hogy az első fejezet a szinglilét, hűtlen machoval, reménytelen szerelemmel, felelőtlen szívtiprással; a második részben pedig, a Bridget Jones-i hagyományokat követve immár tartós párkapcsolatban látjuk továbbra is rendületlenül fogyókúrázó főhősnőnket.

2004.11.03. 19:37 - címkék: -
Ja igen, a flow. A flow egy bizonyos tudatállapot: az, amikor annyira leköt az, amit éppen csinálsz, hogy teljesen elfelejted, hány óra van, és elkésel a fodrásztól/odaégeted a spagettit. Ilyesmi főleg sportolás és művészeti alkotótevékenység folyamán szokott fellépni embereknél, de Csíkszentmihályi Mihály szerint szinte bármely cselekedet során elérhetjük. A lényeg az, hogy képességeink bizonyosfajta arányban álljanak az elvégzendő feladat nehézségével, amely feladatnak végén valamilyen cél is van (bár Madách szerint "a cél halál", de ezt hagyjuk). A dilettáns laikus béna magyarázkodása helyett hadd idézzem a flow felfedezőjének önnön szavait:

"...vagyis az a jelenség, amikor annyira feloldódunk egy tevékenységben, hogy minden más eltörpül mellette, az élmény maga lesz olyan élvezetes, hogy a tevékenységet folytatni akarjuk, pusztán magáért." és "az a jelenség, amikor tudatunk harmonikusan rendezett."
Még csak a 27. oldalon tartok különben, még nem váltottam meg a világot, de csak idő kérdése.

2004.11.03. 19:26 - címkék: -
A mellékmeló-főnököm, a szívdöglesztő, az ellenállhatatlan, a csokoládészemű, szexiborostás, frissenvasaltinges sikeresharmincas Göri hívott fel az előbb, és jól lecseszett engem, amiért Lilla nem ment el a ma megbeszélt találkozójukra. Kicsit röhögtem közben, de persze addig messze tartottam az arcomtól a telefont. Valamiért ugyanis az a téveszméje, hogy a dolgozókat rendszeres időközönkénti lebaszással lehet motiválni a szorgalmas munkára, és hiába sugalltam neki sokáig a "több pénz" és a "pozitív visszajelzés" szókapcsolatokat, téveszméje az évek során mindvégig megingathatatlannak bizonyult. Tisztában vagyok vele, hogy nem azért tol le indokolatlanul, mert úgy gondolja, hogy nem dolgozunk, hanem, mert fixa ideája, hogy ez alapvetően szükséges, és ha nem tenné meg, képtelenek lennénk befejezni a projektet.
Göri: - ...hogy soha semmit nem csináltok meg rendesen, és ha megbeszélünk valamit, akkor azért illik eljönni...
isolde: - Jól van, figyi, elég lesz, meg szerintem Lillát ne cseszegesd, mert neki ettől tényleg elmegy a munkakedve.
Göri: - (bájosan kiesik a szerepéből egy mondat erejéig) Jól van, azért cseszegetlek téged és nem őt, meg különben is, én az elején megmondtam, hogy azt a részt vállalom a projektben, hogy néha felhívlak és lebaszlak benneteket. (visszaesik) De azért az mégiscsak túlzás, hogy annyira nem vagytok képesek, hiszen ti vállaltátok ezt a feladatot, de egyszerűen elképesztő...
Ezt különben valamilyen vezetőképző tréningen tanítják?

2004.11.03. 17:51 - címkék: -
Akkor talán nem is kommentálnám az amerikai elnökválasztást.

2004.11.02. 13:44 - címkék: -
Ez pedig az a vers, ami az új munkahelyemen (másik osztályra kerültem), az új szobám falára van kirajzszögezve. A Kollégám rakta ki, azelőtt az ő szobája volt.

Kő az úton

Gondolod, kerül életed útjába
Egyetlen gátló kő is hiába?
Lehet otromba, lehet kicsike,
De nem azért, hogy visszatartson téged
S lohassza kedved, merészséged.
Jóságos kéz utadba azért tette,
Hogy te megállj mellette.
Nézd meg a követ, aztán kezdj el
Beszélni róla isteneddel
Őt kérdezd meg, milyen üzenetet
Küld azzal az akadállyal neked.
S ha lelked az istennel találkozott,
Utadba minden kő áldást hozott.

Prohászka Ottokár egyetlen verse. Szerintem elég gáz, de gondoltam, kicsit dokumentarista leszek. Fenti versen kívül kolléganőm kislányáról készült fotók díszítik a falat, valamint egy antipszichotikumot reklámozó 2002-es falinaptár, áprilisnál kinyitva. Egy közpesen ronda és egy rendkívül ronda váza az ablakpárkányon, meg egy aggasztóan rossz színben lévő muskátli. Az íróasztalon leírhatatlan, értékelhetetlen, eszement kupleráj.
Jé, nejlonzacskóban egy alma. Hm, elég jól néz ki :-)

2004.11.02. 13:23 - címkék: -
Két kedvenc mondatom az Aliens vs. predators c. remekműből:
1. Találnak egy alagutat, ami tegnap még nem volt ott, és az építőknek nyoma sincs. Főhősnő: "Dehát az alagút nem áshatta ki saját magát!"
2. Modern fegyvereket találnak egy régi piramisban: "Jé, ez pont olyan, mintha megtaláltuk volna Mózes DVD-gyűjteményét!"
Nagyon rossz a film, ráadásul szegény alieneket (akiknek drukkoltam) valami alacsonyabbrendű fajként állítják be, de azért lehet rajta röhögni.

Ellenben a Kerepesi temető hétfő este fél nyolckor, amikor nem csak sötét, de köd is van, itt-ott mécsesek meg furcsa szobrok, a hosszú fasorokkal, aminek a végén látod, hogy van valami, de nem tudod kivenni, mi az, és arra az esetre, ha eltévednél, tudod, hogy nyolckor bezárják a kaput - főleg misztikus.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította