2004.10.30. 17:37 - címkék: -
Azért is gondolom, hogy el kellene mennem szabira, mielőtt kiégek, mert kezdem irigyelni azokat az embereket, akiknek a munkaköri leírásában a "tolerancia" és "feltétel nélküli elfogadás" helyett a "köcsögség" és "antiszociális viselkedés" szavak szerepelnek. Szerintem a pszichiátereknek, pszichológusoknak, szociális munkásoknak stb. járhatna évente egy hónap Bunkózási Szabadság, amikor olyan, kötelezően választandó munkakörbe kényszerítik őket, ahol a megszokott kedves helyett utálatosan kell viselkedni az emberekkel. Én például szívesen lennék vérundok könyvtároskisasszony, vagy bármilyen hivatalnok, vagy békávé-ellenőr, vagy az, akihez oda kell menni, ha kerékbilincset tettek az autódra. Hajnalkáék még a múltkor beszámoltak róla, milyen nehéz és bűntudatot okozó feladat volt életükben először face-to-face kirúgni egy alkalmazottat, mire megkértem őket, hogy legközelebb mindenképpen bízzák rám az ilyesmit.
(Lásd még itt.)
"Detéllegezvan" (honnan idézek?), hogy szeretem az embereket, de néha kell egy kis szünet belőlük.

I am walking on the brigde
I'm over the water
I'm scared as hell
But I know there's something better yes I know there's something better
Yes I know yes I know

/Paula Cole: Me/

Hogy ahelyett, hogy otthon takarítanék, blogot írok - hát, ez van. Azért van ez egyébként, mert pénteken beleolvastam egyik kollégám Kognitív idegtudományok c. könyvébe, és annyira tetszett, hogy végigolvastam a flow-ról szóló fejezetet, és rájöttem, hogy nekem akkor van flow-m a stepaerobicot kivéve, amikor bármit írok. Esetenként még kórrajzírásra is vonatkozik, de dilettáns szépirodalom- ,illetve blogírás esetén biztosan fellép. És egy ilyen hét után a flow-érzésre vágytam.
Majd legközelebb elmondom, mi az.

2004.10.30. 17:11 - címkék: -
A legjobb egyébként az volt ezen a héten, amikor csütörtökön elmentem a földhivatalba ügyiratbeadni, ezért elkéredzkedtem a melóból délután kettőkor. Háromig van félfogadás, és háromkor már a Szentháromság-szobor talapzatán, a hitelszerződésem egy érkeztetett példányán ülve olvastam Mark Haddon: A kutya különös esete az éjszakában című könyvét. Később sétáltam, majd a Halászbástya kőpadján is olvastam fenti könyvet, gyilkos pillantásokat vetve időnként a napot eltakaró olasz turistákra. Mégkésőbb holland teát (mézzel, fahéjjal, tejszínhabbal) ittam a Liteában, ahol tovább olvastam és az Ősz szólt a Négy évszakból, aztán vettem húgomnak egy fekete plüssmacskát, majd úgy éreztem, mégsem fogok én önkezemmel sütni, ezért elbékávéztam a daubnerbe, hogy búcsúsütit vegyek a zártosztálynak.
Éppen sorban álltam, amikor egyszercsak belépett Niké kolléganőm, aki hirtelen ötlettől vezérelve éppen úgy döntött, hogy lévén másnap utolsó napja, búcsúsütit vesz a krízisosztálynak. Innen már egyenes út vezetett a kocsmába, ahol sajnos a kezünkbe keveredett egy pestiest, tehát megnéztük Az apokalipszis angyalai c. filmet (Bíbor folyók 2., bár nem a folytatása). Állítólag tele van logikai bukfencekkel, és tényleg egy csomó mindent én sem értettem, de amikor megkérdeztem Nikétől, hogy "De figyi, hogy került hozzájuk a kulcs?" - akkor felvilágosított, hogy ő nem tudja, mert három alkalommal aludt el a film alatt. Elég rossz.

Szóval jövő héttől másik osztályon dolgozom, ami nem baj, mert meg kell tanulni a pszichiátria teljes spektrumát, de valójában az elmúlt két évben ez lesz a kilencedik munkahelyem (és reményeim szerint negyedszer költözöm), én pedig az állandóságot szeretem. Vagy ki tudja.

It's me who is my enemy
Me who beats me up
Me who makes the monsters
Me who strips my confidence

And it's me who's too
And it's me who's too shy
To ask for the thing I love

2004.10.30. 16:52 - címkék: -

Fel akarom rakni a kedvenc dalszövegem, de tudom, hogy soha senki nem olvas végig egy egész kipostolt dalszöveget, szóval part one.

I am not the person who is singing
I am the silent one inside
I am not the one who laughes at people's jokes
I just classify their egos

2004.10.29. 14:42 - címkék: -
Persze, én is egy csomót ettem belőle. Egyetek Daubner mandulás puszedlit. Tíz pszichiáterből kilenc ezt ajánlja.

A Hullámokat egyébként Mátyás Sándor fordította előzőleg, azt meg direkt megnéztem, hogy igen, ő képes volt The waves c. könyvet Hullámoknak fordítani A hullámok helyett. Tandori sokkal szöveghűbb, gyakorlatilag szó szerint lefordította az egészet. Vagy nem is ő volt, csak nagyon klassz fordító szoftvere van. Na jó, nem fikázom tovább, bár nem bírom. Mindenki olvasson, amit akar.

"Ott van az otthonom, ahol a könyveim" - kedvenc mondatom tegnapról, Niké idézi a kocsmában Robert Redford nevű programozó ismerősünktől.

2004.10.29. 13:28 - címkék: -

Ez az utóbbi három hét, kb. mint amikor ülsz egy vonatban és csak az elsuhanó táj elmosódott bevillanásait látod. Na jó, nem MÁV-os, hanem nagyon gyors vonatban :-) Arra emlékszem, hogy szerdán angol gyakorlatot tartottam, aztán kb fél nap múlva megint szerda volt és mentem angol gyakorlatot tartani, aztán egyszerre csak megint. Sötét-világos-sötét-világos, pedig nem is drogozom. Rohanazidő... (honnan idézek? :-) Utolsó napom a zárt osztályon, hoztam nekik Daubner sütit.

2004.10.25. 19:09 - címkék: -

Ha már itt tartunk, kedvenc mondatom ma reggelről. Reggel a metrón összefutottam a Kislánnyal. Kislány nálam idősebb meglett orvos, de szeret kislányos stíllusban beszélni, nevezzük így. Nagyon morcos arckifejezéssel és félig lecsukott szemhéjakkal, világvége-hangulatban bandukolunk egymás mellett a munkahelyünk felé.
isolde: - Azért ez már nem teljesen normális.
Kislány (kislányos hangon és attitűddel): - Gondolod? Szerintem a hétfő reggeli rekurrens depressziós epizód normál variánsnak tekinthető.

Hétvégén wellness hétvégét tartottunk gyógyfürdővel, aquafitnessel, masszázzsal, szaunával, stepaerobickal. Hihetetlenül jó volt. Menjetek ide.
Fitnessedző: - Értem, akkor most mentek aquafitnessre, hétre jöttök masszíroztatni meg szoliba, és ötre stepre.
Lányok (mi): - Igen. És azt meg tudnád mondani, merre van a cukrászda?

2004.10.25. 19:01 - címkék: -

Egyik kedvenc mondatom Virginia Woolf: A hullámok c. könyvéből:

"Nyomorúságos napok voltak ezek - sérült szárnyú, repülni képtelen éjjeli lepkék."

Ugyanez a nemrég megjelent Tandori Dezső-féle fordításban:

"Nyomorék napok voltak, mint a sérült szárnyú, repülni képtelen éjjeli lepkék."

Énszerintem a Tandori nem érti Virginia Woolfot. Jó, lefordítja szépen. De az utóbbi mondat tőle nem lett volna a kedvenc mondatom. Szerintem nem ugyanazt fejezi ki. A nyomorék meg a nyomorúságos mást jelent. Eleve béna benne a "mint", de a nyomorék napok... Ha valaki nyomorék, az eleve egy szerencsétlen, szánalmas, féllábú süketnéma alak, aki egyszerűen csak ilyen, és így is marad. A nyomorúság szegénység. A nyomorúságos napok olyan napok, amik lehetnének jobbak, de valamilyen körülmény miatt (Susan a tanévet intézetben töltötte) szenvedéssel teli, szeencsétlenség sújtotta napok. A nyomorékság egy állandó jelző. A nyomorúságos az átmeneti, meg nem érdemelt szenvedés. Á, nem tudom megmagyarázni, de a Mrs. Dalloway óta idegesít, hogy Tandori olyat fordít, amit nem ért. Olyanokat ír, amiről azt gondolom (egy rajongó), hogy Virginia nem így gondolta. Hiába van a Tandorinak szókincse. Azt gondolom, hogy a fordítás nem csak az eredeti nyelv nagyon alapos ismeretén meg a magyar nyelv ismeretén múlik, hanem kell hozzá egy nagy adag empátia. Hogy értsük, hogyan gondolta ezt pontosan az író. Szerintem a Tandorival nem az a baj, hogy nem tud jól magyarul vagy angolul, hanem, hogy kevesebb empátiával rendelkezik, kevésbé tudta beleélni magát Virginia Woolf szerepébe, mint én, ezért zavar, ha az ő fordítását olvasom. Lehet, hogy aki az életben empatikusabb, az jobb fordító? Nem tudom.

"Olyan leszek, mint anyám: hallgatag, kék kötényes, szekrényeket nyitogató."

Ez a másik kedvenc mondatom A hullámokból. Susan jelleme és jövője egy mondatban. Ami viszont ciki, hogy nem emlékszem az eredeti fordító nevére. Annyira emlékszem csak, hogy férfi, tehát nem azon múlt, hogy nem nő.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította