2004.11.26. 12:25 - címkék: -
És még azt is el kell mondanom - n-n-n-n-nem kell, el akarom mondani* - hogy jó régen nem voltam már a pasimmal az edzőteremben, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy ha ráérek, inkább délután megyek. Tegnap reggel meg valamiért - pedig szabin voltam - elmentem vele hajnalban, és most kellett észrevennem, milyen egy klassz pasim van. Olyan, hogy ha nem ismerem, észrevettem volna, pedig nem is nézegetem a pasikat az edzőteremben. (Húzza alá a fenti mondat hamis tagmondatát.)
Rengeteg elintéznivalóm lett volna a szabadnapomon, vettem is ajándékot anyám szülinapjára. Később azonban rájöttem, hogy a legcélravezetőbb, ha a nap jó részében otthon ülök a fotelban a radiátor mellett, rumos teát iszom, és Vincent Prendergast (spelling may not be right) nevű író Keserű áramlatokon nevű könyvét olvasom. Később elbékávéztam barátnőmékhez videózni (szüneteltetve ez idő alatt a nyolcas számú előítéletemet: csak lúzerek olvasnak metrón fantasy-ponyvát), ahol megnéztük a Chicagot és kitárgyaltuk az összes jelen nem lévő barátunkat, hehe.
Szerintem jó kis szabadnap volt.

*Az imperativizmus (arra is azt mondod, hogy meg KELL csinálnod, amit igazából nem KELL, hanem szeretnéd) a neurózis ismertetőjele, és nem szeretném, ha felismerném magamon.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította